Egy házi dolgozat által... 11.rész

   Nos... Amikor JoonMyun áthívott magához, azt hittem ketten leszünk, vagyis hárman, az anyukájával együtt. Nem számítottam... 10 emberre - Joonmyunt nem számoltam, mert rá számítottam. Meglehetősen zavarba voltam és egyben izgatott is. Szerintem ez már nagydolog, hogy bemutatta a barátait, akik fontosak neki. Yifanról eddig is tudtam és JongDae meg az enyém! Nagyon kedvesek voltak és aranyosak is. Szerelmem is sokkal felszabadultabbnak tűnt. De amikor már oda került a sor, hogy hozzám értek, legyen az csak egy vállérintés, legszívesebben elhúzódtam volna, de ez bunkóság lett volna. Még... még... undorodtom más férfiak/ fiúk érintésétől... Csak JoonMyunét, KyungSooét, JongDaeét és még talán Yifanét tudtam elviselni. Túl... újak voltak nekem ezek az érintések. Valahogy Soo is ide keveredett, de arra már nem nagyon emlékszek, hogyan is... A játékok is tetszettek... Csak hát... a vetkőzős póker... na, vissza kellett fognom magamat, hogy ne akadjak ki, vagy valami hasonló. Kicsit furán éreztem magam... Volt, amikor nevettem, de volt olyan, amikor mindentől elment a kedvem... Fárasztó vagyok... nagyon fárasztó. Még saját magamon sem tudtam kiigazodni... Szerencsére az estét szerelmem karjaiban tölthettem. Éreztem teste melegét, egyenletes, nyugodt légzését, szívverését, mindenét. Reggel boldogan keltem egy mosoly kíséretében. Lassan viszont ki kellett kelnünk az ágyból, ugyanis a többieknek indulniuk kellett. Mikor már az ajtó is becsukódott mögöttük, Joon azonnal letámadott, vagyis felhúzott a szobájába, aztán támadott le. Be se léptünk a szobába, de már az ajkaimat birtokolta. Csókunk egyre vadabb lett, és már a derekamat simogatta. Néha csókolózás közben kiesnek dolgok, mint például, hogy mikor döntött le az ágyra. Egy percre elvált tőlem, de ajkaink között csak egy centi lehetett.
  - Szeretlek Yixing-  suttogta, majd újra birtokba vette az ajkaimat.
  Időt sem hagyott nekem, hogy azt mondjam, én is. Éreztem, hogy... ő már többet szeretne, az érintéseiből és a csókjából tudtam  De... én... megijedtem. Mintha tűzbe nyúltam volna, úgy  váltam el tőle gyorsan. Ő értetlenül nézet rám.
  - É-Én... -  csak ennyi jött ki a számon. Beharaptam alsó ajkamat - É-Én, n-nem... -  mikor ezeket mondtam egyre inkább csak dadogtam és inkább lelöktem magamról, vagyis inkább finoman letoltam magamról és az ágyból rögtön felkeltem, majd távolodni kezdtem tőle, végül kiszaladtam a szobából, egyenesen le az ajtóhoz. Felvettem a cipőmet, majd a kabátomat és kivágtattam az ajtón egyenesen haza.
  Basszus! Ez... ez így rohadtul nem jó... Most mit gondolhat? Ahhhh! Az nap már nem is beszéltem vele... Hívott, de nem vettem fel... Megijedtem. Berezeltem... Féltem... A telefonomat inkább lenémítottam és tanultam a holnapi dogákra... A legszarabb hétfőm... Minden órán dolgozat lesz... Ha csak a nemrég történtekre gondolok, akkor a szívem hevesen kezd el verni... Megráztam a fejemet és inkább tanultam tovább. Olyan... hajnali egy körül feküdtem le aludni, vagyis... aludtam el az íróasztalomnál.
  Reggel karikás szemekkel ébredtem és egy kicsit beesett arccal. Még nem is reggeliztem, meg semmi... Egy nap éhezés. Komótosan felöltöztem, majd az iskolába indultam... egyedül. Nem is bántam, hogy őszinte legyek... Egy kis... különlét... Egyedüllétre van szűkségem... Nekem ez nem megy, ilyen hamar... Az egész hetem... valahogy így telt. JoonMyun próbált velem beszélni, de én mindig elfutottam. Amikor hozzám ért, ijedten, pánikolva löktem el a kezét és mentem tőle távolabb, majd elsiettem onnan... Mire észbe kaptam már péntek volt. Yifan a nap végén megkeresett és beszélgettünk, vagyis inkább kérdezősködött. Így hát elmondtam neki az egész sztorit, de kértem tőle, hogy nem mondja el Joonnak... Döbbenten hallgatta végig a mondandómat, de amilyen gyorsan mondtam el, olyan gyorsan is iszkoltam el, minél messzebb tőle. Zhang Yixing egy gyáva alak vagy... Nem tudom, a barátja szemébe mondani, hogy erre még nem állok készen és, hogy még nem akarom... A hajamba túrtam és az agyam csak folyamatosan kattogott.
  Péntek lévén, mikor hazaértem csak leraktam a táskámat és eldöntöttem, hogy nem fogok tanulni. Ettem pár falatot, majd felmentem a szobámba és az ágyba dőltem. Nem tudtam normálisan aludni ebben az öt napban, mindig későn feküdtem le és KyungSoo, na meg JongDae is többször mondta, hogy szarul nézek ki. Igazán kedvesek... Szemeim azonnal lecsukódtak és mély álomba szenderültem, de az agyam akkor is folyamatosan járt. JoonMyun most biztosan utált... A kapcsolatunk zátonyra futott volna? Vagy ez csak egy fal, amit közösen át tudunk törni?
  Mikor felébredtem, szerintem már reggel volt, ugyanis a madarak csicseregtek. A telefonomon megnéztem az időt, ami reggel tíz órát mutatott és szombatot. Sóhajtottam egyet, majd elmentem fürdeni és itthoni viseletet vettem fel. Aztán lementem reggelizni és amikor ettem visszamentem a szobámba lustulni. A gondolataimba merültem, mint általában... Éppen az ajkaimat rágcsáltam mikor - számomra hihetetlen - valami kipattant a kicsiny fejemből. Gyorsan átöltöztem valami... szexibe, majd amilyen gyorsan csak tudtam a városba siettem.
  Még is mit hittem? Hogy majd sokáig fog rám várni, szexuális téren? Hogy majd... hónapokig? Szerettem volna JoonMyunnak mindent megadni, kielégíteni minden téren, de én... megijedtem. Érthető, nem? Érthető, hogy megijedtem... Eddig csak erőszakkal voltak bennem, semmi jó nem volt benne... Yixing, szedd össze magadat! Oké, oké. Meg kell nyugodnom... Ha jól körbe nézek, akkor a plázánál voltam... Remek... Pont erre volt szükségem. Elhatároztam valamit... Ahhoz, hogy felejtsek, egy kicsit változnom kell és én pont ezt fogom tenni... Rögtön megkerestem a hatalmas épületben a kedvenc fodrász szalonomat és beültem az egyik székbe. A fodrásznak mindent elmagyaráztam. Festés, vágás... Csak JoonMyunnak tetsszen majd... Miután kész lettem egy kicsit shoppingholtam. Feszülős, testre simulós dolgokat vettem, na meg egy-két alsót is... Khm... 8 alsót, mindegy. Miután ezzel is megvoltam haza mentem, de út közben Joon anyukájával is beszéltem és kiderítettem, vagyis... finoman rá kérdeztem, hogy otthon lesz-e ma este. Nem. Mikor már mindent megbeszéltem vele, gyorsabban szedtem a lábaimat haza. Otthon rögtön a szobámba futottam és levetkőztem, majd elmentem fürödni. Hajat mostam, meg ilyenek. Derekamra csavartam egy fehér törölközött, majd az ágyamhoz lépdeltem... Legalább egy kis izom van a hasamba... Szárazra töröltem magamat, majd az egyik új bokszeremet vettem fel. Aztán pedig egy fehér, hosszú ujjú inget, - amit nem gomboltam be teljesen - majd egy fekete, szaggatott, durván testre simulós farmert. A durva alatt azt értem, rendesen feszült rajtam és rohadt jól állt. ÉN KOMOLYAN EZT MONDTAM?! JoonMyun mit csinálsz te velem?! Még a végén önbizalmat adsz, édesem. Az inget elegánsan, lazán betűrtem, majd visszasétáltam a fürdőbe és a szememet is kihúztam  - persze fekete szemceruzával - és a hajamat is megigazítottam. Fújtam magamra egy kis parfümöt és már indulásra is készen álltam. Lementem, felvettem a cipőmet és Szerelmemhez kezdtem el lépdelni. Remélem nem haragszik... Remélem, még szeret... Remélem... nem hagy el... Jó párszor végigfutott az agyamon a kis tervem.
  A ház teljes egészében sötét volt, vagyis a nappaliban világított az egyik saroklámpa, na meg persze a tévé is ment. Mikor az ajtóhoz értem kifújtam az eddig bent tartott levegőmet, majd lassan kinyitottam az ajtót... Próbáltam meg, hangtalanul is tenni. Levettem a cipőmet és felakasztottam a kabátomat. A nappaliba  belestem és konstatáltam, hogy Joon a kanapén ült, a fejét teljesen hátra döntötte és le voltak hunyva a szemei. Nem aludt... és ezt honnan tudtam? Hát onnan, hogy ráncolta a homlokát. Lábujjhegyen lépdeltem elé, majd egy ideig néztem. Beharaptam alsó ajkamat és gyorsan cselekedtem. Rögtön az ölébe másztam. Lábaim a két combja külső részén voltak, én teljesen hozzá simultam és már birtokba vettem az ajkát. Szerintem először el akart magától lökni, de kezeit a fenekemre helyeztem, amibe belemarkolt és jobban vont magához. Ágyékunkat folyton összedörgöltem, aminek hatására, a már nyelves csókunkba nyögött.
  - Akarom - suttogtam a szájába ezt az egy szót és ezzel mindent elmondtam neki.