Help me... please 12.rész ( évadzáró)

~ LuHan pow ~

- HyeRi – csaptam a homlokomra.

- Kicsoda? – kérdezett vissza SeHun.

- SeHun, ő HyeRi, egy régi barátom. HyeRi ő itt SeHun a férjem – mutatom be a két félt egymásnak.

- NEKED FÉRJED VAN ÉS GYEREKEID?! FARKAS VAGY?! LUHAN! – akad ki teljesen, majd beszélni kezdett, de nem nagyon értettem.

- Maradj már csendben egy kicsit! - rugdaltam ki az ajtón – Most alszanak, maradj csendben!

- Jól van, na, csak izgatott vagyok! - fújta fel az arcát.

- A konyhába legyél izgatott – toltam le a lépcsőn.

Mikor beértünk, a konyhába rögtön az egyik bárszékre ült és én vele szembe helyezkedtem el.

- Szóval… - kezdett bele.

- Szóval… Házas vagyok, ezen kívül meleg. Terhes voltam, most szültem a kicsiket. Ikreket. SeHun a férjem, nem olyan rég volt az esküvő és nem olyan rég vagyok vámpír. SeHun mentett meg és most itt vagyunk – mondtam el egy szuszra.

Barátnőm nagy szemekkel hallgatott végig és most is úgy nézett.

- Hu… - nyögte ki az első szavakat – NEM HÍVTÁL MEG AZ EKSÜVŐRE TE SZEMÉT LÁDA! ÉN AKAROK A KERESZTANYA LENNI!  - kezdte el ütni a vállamat.

- Hé hé hé hé! Várj már egy kicsit! Figyelj... aludj ma a vendégszobában. Nagyon fáradt vagyok és kimerült. SeHunnal akarok most lenni - fogtam meg kezeit.

Megadóan sóhajtott egyet, majd felkísértem a szobájába és én is mentem a sajátomban. Rögtön az ágyba dőltem és lehunytam szemeimet. Percek teltek el mikor egy meleg tenyér simult a derekamra, majd egy csók landolt arcomon.

- Annyira szeretlek – suttogta a szavak fülembe – Annyira hálás vagyok neked, hogy két gyönyörű gyermekkel áldottál meg. Annyira hálás vagyok, hogy... vagy nekem, hogy az enyém vagy, hogy mellettem vagy, hogy csak is az enyém vagy  – hintett csókokat nyakamra és arcomra. - Köszönöm, hogy létezel. Mindent köszönök.

- Nem kell, köszönöd semmit – szólaltam meg halkan. – Nekem kéne köszönöm, hogy vagy, hogy létezel és az enyém vagy. Hogy engem választottál. A kezdetektől fogva védtél és velem voltál, velem vagy.

- Pihenj, édesem. Ma sok energiát kellett felhasználnod. Majd én figyelek a babákra – búgta a szavakat fülembe.

- Köszönöm – csukódtak le szemeim és nem is kellett sok, hogy el is aludjak.

A szoba nyögéseinktől zengett, s csak a mi hangunkat lehetett hallani. Izzadságtól csillogó testünk összetapadt és csúszkált. Hajam arcomhoz, homlokomhoz tapadt, az ott keletkező sós cseppektől. Szemeim félig nyitva voltak, fejem folyamatosan hátra bicsaklót, ajkaim elnyíltak egymástól és édes hangok, sikolyok szöktek ki rajta. Az Ő szájából is mély nyögések sokasága jött ki. Egyik lábam vállán volt, hogy jobban hozzám tudjon férni, míg másik kezével testemet járta be és simogatott ahol csak tudott, majd megtámaszkodott fejem mellett.  Hasunk összeért, s közötte volt merev férfiasságom is. Lassan karoltam át egyik kezemmel nyakát másikkal pedig hátát, s tapogattam lapockáját. Néha-néha körmömet húsába vájva és felsikoltva.  Éreztem a gyönyört, éreztem, hogy nemsokára végigsöpör rajtam az orgazmus, amitől ívbe feszül hátam és a nevét nyögöm…

- Kicsim... - szólított meg valaki és a hátamat simogatta.

- Mm – nyöszörögtem, és a fejemre húztam a párnát.

- LuHan – vette le fejemről a puhaságot.

- Még egy kicsit – motyogtam.

- Enned is kell, szépségem.

- Mi? – nyíltak ki lassan a szemeim.

Minden abban a pillanatban, tört össze teljesen. Nem azt láttam magam előtt, amit eddig. Nem láttam azt a szobát, ami a Miénk, nem láttam a kiságyakat, nem SeHunt láttam magam előtt, de nem is valamelyik barátomat. Senkit nem láttam. Egy sötét szoba, szakadt matrac és egy nagyon kicsi ablak.  Mintha csak... mindent álmodtam volna... Mintha... nem is létezne SeHun, Suhoék... A gyerekeim... Minden elveszett volna és csak egy álom lett volna az egész? Végig nézve testemen, csak egy alsó fedte, semmi más. Ajkaim remegni kezdtek, torkomban gombóc keletkezett és… feltört belőlem a keserves zokogás. Újra lecsuktam szemeimet, hogy hátha… hátha ez az álom... és…

- LuHan figyelsz rám? – lengette meg kezét előttem ChanYeol.

- M-Mi? – hol vagyok? Hogy kerültem a konyhába?

- Azt kérdeztem el megyünk- e a babákkal sétálni? Neked sem ártana egy kis friss levegő és nekik sem – ismételte meg.

- D-De, elmehetünk  – túrtam hajamba.

- Király – mosolygott.

Zavartan visszamosolyogtam, majd felálltam és felmentem a szobába felöltöztetni a piciket.

A kisbabáim fent voltak és kémlelték a szobát. Mosolyogva mentem oda hozzájuk és gügyörészve kezdtem el őket öltöztetni, de közben tisztába is raktam őket. Nagyon furcsán érzem magam… az előbbi látomás is... nagyon zavart… Megráztam a fejemet és csak a picikre koncentráltam. ChanYeol mosolyogva jött be az ajtón és vette kezébe Haneult, én meg TaekWoont. Megpusziltam az arcát, majd lesétáltunk a nappaliba és a hordozóba raktuk őket. Chan mondta, hogy az autóba rakta a babakocsikat, így el is indultunk a parkba. Yoda vezetett én meg az anyósülésen lehunytam a szemeimet. Sóhajtottam egyet és beharaptam alsó ajkaimat. Kicsit feszengtem, nem tagadtam és ilyen voltam az egész úton. ChanYeol próbált velem kommunikálni, de én nem nagyon válaszoltam. A gyerekeket beraktuk a babakocsiba és sétálni kezdtünk. A manófülű, hogy oldja a hangulatot beszélni kezdet. Mindenről beszélt, de én nem nagyon oldódtam fel. Továbbra is éreztem a gombócot hasamban, torkomban egyaránt. Reggel nem is láttam HyeRit...  lehet csak pont nem találtam akkor... majd ha hazamentem beszélek vele.

- Megint nem figyelsz rám – morgott.

- Bocsánat.

- Min gondolkozol ennyire?

- Nem lényeges. Hogy-hogy nem Baekhyunnal jöttél el.

- Hát mert te vagy az édesanyjuk és Baek most nem ért rá - biggyeszti le ajkait

- Majd legközelebb – mondtam halkan.

- Ha elengeded, majd velünk a babákat, akkor...

- Elhozhatjátok őket majd, ha szeretnétek.

- Köszönjük – mosolygott rám.

Nem néztem rá, de nem is mosolyogtam. Az ő mosolya is lelankadt, majd mentünk tovább.

- Nem vagy ma valami beszédes, de még boldog sem.

- Nem aludtam valami jól – rántottam meg a vállamat.

- SeHun mondta, hogy álmodban sírtál.

- Sírtam?

- Ühüm. Próbált felébreszteni, de nem ébredtél fel.

- Oh – csak ennyit tudtam mondani… Akkor minden álom volt?

Bementünk egy-két boltba, persze valaki mindig kint maradt a gyerekekkel és vásárolgattunk egy kicsit, majd hazamentünk. Otthon SeHun mosolyogva fogadott, majd csókolt meg és a babáknak is puszit adott az arcára.

- Este KyungSoo vigyázz a gyerekekre – karolta át a derekamat és a fülemhez hajolt – Szóval este csak mi ketten leszünk – duruzsolta.

Enyhe pír jelent meg arcomon, majd bólintottam egyet- ugyanis többre nem voltam képes ezek után - , majd beharaptam alsó ajkamat és eloldalaztam mellőle, mert ha tovább maradok, ott összeesek.  Kifújtam a tüdőmben rekedt levegőt, majd a babáknak elkészítettem az ebédjét. SeHunnal együtt etettük meg őket, majd raktuk a kiságyukba aludni. HyeRi is előkerült végre és alaposan kifaggatott engem. Mindent tudni akart és ennek következtében az este hamar eljött és Soo elvitte a babákat, HyeRi is elment aludni, ahogy mindenki más is elvonult, mi meg kettesben maradtunk, de már rég mi is a szobában voltunk.

Lassan sétált hozzám és csúsztatta kezeit oldalamra, majd húzott magához közel. Testünk összesimult. Ujjaival állam alá nyúlt és megemelte fejemet, hogy a szemeimbe nézzek, majd arcával közeledni kezdett és összeérintette ajkainkat. Várt pár pillantott mire mozgatni kezdte volna ajkait. Lassú volt és érzelmes. Én is felvettem az ő tempóját, bár félve. Kezei derekamról fenekemre csúsztak, majd az egyik combomra. Nyelvével végigsimított alsó ajkamon, amit készségesen nyitottam szét és dugta át nyelvét, majd kereste meg az enyémet és táncba hívta. Lassan hátrálni kezdtünk az ágy felé, s gyengéden döntött le rá, a csókot meg nem szakítva. Kezei most más csak a combomon voltak, majd vándorolni kezdtek testemen. Ajkai közé sóhajtottam. Nagy mancsai pólóm alá csúsztak és fedetlen bőrömet cirógatta ujjbegyeivel, majd mellbimbómra csúsztak azokat, amitől kiváltam a csókból és felnyögtem. Mutató - és hüvelykujja közé csípte az érzékeny bimbómat, majd kicsit csavargatni kezdte, s ezektől halk nyögések szaladtak ki ajkaim közül. Végül felhúzta pólómat nyakamig és ajkai közé vette a rózsaszín részt és én már ennyitől újra felnyögtem. Először csókolta, majd nyaldosta, végül szívta és fogai közé vette. Eme tetteit nyögésekkel tudtam díjazni, zihálással egyaránt. A zavaró ruhadarabot végleg levette rólam, majd újra megcsókolt. De ez sem tartott sokáig. Kezeimet fejem felé emelte, majd – nem tudom hogyan – nyakkendővel az ágytámlához kötözte őket.  Szemeim nagyra nyíltak, de rögtön felnyögtem, mikor végigsimított ágyékomon. Végig nyalt alsó ajkán, majd kajánul elvigyorodott. Combomat simogatta, majd végigcsókolta mellkasomat. Ott feküdtem alatta kiszolgáltatottan és éhezve. Éhezve rá.

- Csak nem A szürke ötven árnyalatát nézted? – haraptam be alsó ajkamat.

- De – tornyosult fölém.

Kíváncsian néztem rá.

- És tudod… láttam benne egy-két... dolgot…

- Igen...?

- És ezeket... szívesen kipróbálnám... - vette fogai közé alsó ajkamat.

- Benne vagyok... – suttogom kaján mosollyal.  

Fuck you all the time

Well, guys! Egy ideje csendben vagyunk, de ne tessék idefigyelni, bármikor érkezhet egy-egy új fejezet, illetve új történeteket is tervezünk, valamint a kért novellákat is igyekszünk minél hamarabb megírni! ;)
Addig is, itt egy régebbi történetem, ami a Fuck you all the time címet kapta, Jeremih Fuck you all the time c. dala után. Nem is tudom mit mondjak róla... Ez is versenyre készült, a feladat az volt, hogy írjak egy fiction a fentebb említett dallal. Hát, ez lett a végeredmény.
Jó szórakozást! Véleményeknek örülnék! :)

Cím: Fuck you all the time
Szereplők: LuHan (EXO) és Joy (Red velvet)
Figyelmeztetés: +16(?) (ez azt takarja, hogy van egy jelenet, ahol LuHan kiveri magának, és van benne egy aktus, bár részletezve abszolút nincsen
A dal: https://www.youtube.com/watch?v=bOydselfXHA

Az elején egy barátnőmmel közösen készített gyors fordítás:

Korán reggel, amikor rád gondolok

Nagyon tetszik amit mondasz

És reggel amikor le akarok feküdni veled

Yeah, nagyon tetszik amit mondasz

Bármikor megbasználak

Bármikor megbasználak

M-O-E-T

Ez az a fasz amit kortyolgatunk

Ez az a fasz ami csöpög

A csapda házam még mindig elbuktat

FaceTim amíg távol vagyok

Ő adott nekem kupolát a távolságból

Szeret a csúcsra mászni,

De ő szeret elsántikálni

Stricik fel, kurvák le

Lábak fel, lábujjak le

Miért vert át, mert letérdelt?

És vannak fáink, körülöttünk.

Tudni kell, hogy felfaltam őt

Ő nagyon édes most és később is az lesz.

Azt akarom mindenkor, mindenkor

Tudom, hogy teljesen az enyém vagy...

Korán reggel, amikor rád gondolok

Nagyon tetszik amit mondasz

És reggel amikor le akarok feküdni veled

Yeah, nagyon tetszik amit mondasz

Bármikor megbasználak

Bármikor megbasználak.

Egy angyal állt előttem. Gyönyörű volt. Selymes hajában forró szenvedély fénylett. Karcsú dereka úgy simult kezeimbe, mintha hozzá igazították volna. Kecses lábát átfonta körülöttem, én pedig fenékre markolva emeltem feljebb. Lassan az ágyig hátráltam és óvatosan lehuppantam rá. A lányt ölembe ültettem, és úgy tapadtam ajkaira, mintha az életet jelentenék számomra.

Eldöntött az ágyon. Füstös szemeiben a vágy tüze égett, ahogy fölém hajolt. Hosszú, barna haja csiklandozta nyakamat, gyengéd érintése cirógatta hasfalamat, lakkozott körmeivel karcolgatta bőrömet. Játszadozott velem, mint egy kiscica a gombolyaggal. 

Megnyalta duzzadt ajkait. Puha száján felcsigázó titkok ültek, szinte megbolondítva engem. Megszívta mellkasomat. Apró puszikkal halmozott el, fokozatosan lefelé haladva. Kecses, nőies mozdulatokkal elkezdte kicsatolni övemet. Az angyalból lassan vadmacskává lett lány egy mozdulattal lerántotta rólam nadrágomat, és…

Valami csörgött, ezzel kiszakítva az andalító képek közül. Az álmom kezdett szertefoszlani, elillanni. Fáradtan nyúlkáltam éjjeliszekrényem felé, hogy megszüntethessem a zajt, ami nem hagyott tovább aludni. Lecsaptam ébresztőórámat, de mivel nem állt vissza a csönd, megfogtam azt, és egy pohár vízbe süllyesztettem. Még mindig nem történt változás, így rá kellett jönnöm, hogy telefonomból érkezik a rémes, fülbántó ricsaj, valamint vehetek egy új ébresztőt.

Feltámaszkodtam, majd hunyorogva arcom elé emeltem az eszközt, amin egy lány mosolygós képe virított. Miért kell engem ilyenkor zaklatni videócseteléssel? Nagyot sóhajtva fogadtam a hívást.

-  Szia Joy! – köszöntem neki ásítva.

-  Szia Lulu! – integetett a lány. – Most keltél fel?

-  Igen… éppen rólad álmodtam.

-  A-aranyos vagy! – kezdett kicsit dadogni.

Éreztem, hogy már csupán az édes hangjától, csábító tekintetétől, és kislányos zavarától kezd felhevülni testem. Erre még rátett egy lapáttal a csodálatos álomkép, mely még nem szállt el egészen pilláimról.

-  Ott álltál előttem, mint egy angyal, és letépted rólam a nadrágomat, aztán… - részleteztem neki álmomat. Láttam rajta, hogy anélkül is buja dolgok jutnak eszébe, hogy befejezném mondatomat. – Aztán felébredtem.

-  Ya! Ki kérte, hogy meséld el?! – nézett rám dühösen, ezzel próbálva leplezni mocskos gondolatait.

-  Tudom, hogy kíváncsi voltál rá – csücsörítettem aranyosan.

-  Nem is voltam… - kezdett volna tiltakozni, de közbevágtam.

-  Ah Joy, korán reggel, amikor rád gondolok, mindig felizgulok. És korán reggel, amikor le akarok feküdni veled, rá kell jönnöm, hogy nem vagy itt. – láttam rajta, hogy nem igazán tudja eldönteni, hogy most dühös legyen-e rám, vagy inkább még nagyobb zavarba jöjjön-e.

Megnyalta szája szélét, ezzel készülve valami frappáns visszavágásra. De csak annyit ért el, hogy még nagyobb vágyódást szított bennem. Vágytam érzéki csókjaira, kívánatos testére.

-  Most úgy megbasználak… ami azt illeti, bármikor megbasználak! – vigyorogtam rá perverzen.

Mosolyogva figyeltem reakcióját. Feje bevörösödött egészen haja tövéig, és csak úgy kapkodta a levegőt.

-  Te… Áhhh! Tudod mit? Fordulj fel! – búcsúzott el tőlem nem éppen kedvesen. Mobilja fölé hajolva bontotta a hívást, így tökéletes rálátást biztosítva szinte fedetlen, hullámzó kebleire. A látvány elégtétellel és kellemes ábrándokkal töltött el.      

-  Neked is további kellemes napot! – intettem az elsötétült képernyőnek.

Fáradtan hanyatlottam vissza puha párnáim közé. Szemeimet lehunyva próbáltam visszaaludni, bár tudtam, hogy ez nem fog sikerülni. A lány gondoskodott róla, hogy semmifélekép se kerüljek vissza az álmok mezejére.

Amint lehunytam pilláimat, ismét magam előtt láttam mindent. Joyt, ahogy éppen kielégít, Joyt, ahogy frissen és energikusan integet, Joyt, ahogy rám mosolyog, Joyt, ahogy elpirul, Joyt, ahogy dühösen elküld melegebb éghajlatokra.

Éreztem, hogy vérem egyre inkább lefelé áramlik, de egyszerűen nem tudtam ellene mit tenni… Csak az a csinos pofi, csak az a tökéletes alkat, és az általa nyújtott mámor lebegett előttem. 

-  Áh, nem hiszem el! – ültem fel idegesen. Dühösen meredtem felálló tagomra, mintha annak a hibája lenne, hogy agyam milyen izgató fikciókat tár elém. – Most mehetek kiverni! – álltam fel morcosan.

A házat körbeölelő csöndet hamarosan kéjes nyögéseim sorozata szakította meg. Ahogy kezem egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott, annál intenzívebben törtek elő torkomból a hangok. Végül a lány nevét sikoltva értem a csúcsra.

Lihegve támaszkodtam a hideg csempének. Kócos hajam csimbókokban tapadt homlokomra. A pozícióm eszembe juttatta az első találkozásunkat Joyjal. Akkor is pont ugyanilyen helyzetben voltam.

Egy jó dugás reményében léptem be a klubba. Tekintetem lehetséges partnerek után kutatva járt körbe a görcsösen vonagló, szétkent lányokon. Hamarosan kiszúrtam egyet, aki úgy hullámzott a tömeg közepén, mintha csak arra hivatott volna, hogy kielégítsen ma éjszaka.

Elindultam felé. Megigazítottam galléromat, beletúrtam hajamba, felrántottam nadrágomat nehogy lecsússzon, és teljesen felkészülten folytattam utamat. Úgy irányítottam lépteimet, hogy közelébe kerüljek, mégse legyen egyértelmű, hogy ő a ma esti választásom. Így hát a tömegre bíztam, hogy a felé sodorjon.

A közelébe érve tudatosult bennem, hogy nem is olyan hibátlan. A távolról csábító hullámzásnak ható mozgás valójában csak botladozás volt tűsarkújában. Haja nyakához tapadt, és izzadságcseppek gyöngyöztek rajta. Arcára annyi réteg sminket vitt fel, hogy az se látszott volna rajta, ha elpirul. Szemfestéke elmosódott, és erős, hivalkodó rúzsa kiemelte vékony, vonalszerű ajkait. Még méretei se szóltak mellette. Túl mű volt számomra.

Feltűnésmentesen táncoltam el mellette, miközben megállapítottam a fenti tényeket. Míg figyelmemet neki szenteltem, a bulizó fiatalok tömege magába szippantott, teljesen elnyelt, és erre nem számítottam.

Próbáltam kijutni - de amint elindultam valamelyik irányba, az emberek által alkotott fal összezárult előttem. Szinte már öntudatlanul forgolódtam, még mindig keresve a kiutat. Izzadt testek csapódtak hozzám, idegen kezek vándoroltak kényes helyekre. Össze-vissza lökdösődtek és hamarosan arra eszmélten, hogy egy nagyobb löket eredményeképp egy csinos lánynak esek. Testem meggátolhatatlanul simult övéhez. Arcom kínosan közel került hozzá, én pedig bárminemű szégyenérzet nélkül kezdtem stírölni.

Szolid sminket viselt, ami egyből jó benyomást tett rám. Ruhája nem volt rövidebb a kelleténél, ami újabb jó pontot jelentett. Úgy éreztem, megtaláltam a tökéletest. A villogó kék, zöld, sárga és piros fények föl-le ugráltak karján, mintha apró tündérek táncoltak volna puha bőrén. A helyiséget belengő alkohol szaga mellett felüdülésként hatott friss lehelete, mely közelségünk miatt megcsapta nyakamat. Az áporodott töménységben, üde tekintete lágyan simogatta lényemet.  

Átkaroltam karcsú derekát és a zene ritmusára kezdtem el billegni. Eleinte tiltakozott érintésem ellen, de hamar beletörődött, és arcát nyakamba fúrta.

Aznap este találkoztam egy csodálatos lánnyal, aki Joyként mutatkozott be nekem. Aznap este olyan részegre ittam magamat, mint még soha, egy olyan partnerrel, amilyen még soha nem volt. Aznap este életem egyik legjobb szeretkezését éltem át. Aznap este lihegve támasztottam homlokomat a mosdó hideg csempéjének, miközben az előttem térdelő Joy vérvörös ajkai fel-le mozogtak lüktető férfiasságomon.

Elmosolyodtam a feltörekvő emlékekre.

-  Ah Joy, nincs még egy ilyen lány, mint te! – suttogtam magamnak.

Letelepedtem a nappalimban lévő kanapéra, és elmélázva eszegettem reggelimként szolgáló müzlimet. Természetesen barátnőmön járt az eszem. Felidéztem az együtt töltött pillanatokat. Már bimbódzó kapcsolatunk hajnalán is oly szenvedéllyel és vággyal tüzelve rontottunk egymásnak, amelyet valódi párok is megirigyelhettek volna.

Eleinte barátnak könyveltük el egymást, de az első együtt töltött éjjeltől kezdve találóbb lett volna ránk a barátság extrákkal kifejezés. Ha megláttuk a másikat, nem bírtunk magunkkal és egymásnak estünk. Hajtott minket az adrenalin, a másik iránt érzett feddhetetlen testi vonzódás.

Aztán egy idő után minden megváltozott. Nem tudom, hogy mikor történt és hol, de rá kellett döbbennem, hogy szabad perceimben és óráimban is rá gondolok, és azon töprengem, hogy mi lehet vele.

Mikor hazaért munkájából, félve vártam, hogy elmesélje; barátja van, és köztünk mindennek vége, hogy megmondja; talált valaki mást, lépjek ki az életéből. Ez hál’ istennek nem történt meg, de egyre paranoiásabbá váltam… egyszerűen nem akartam, hogy Joy másé legyen.  Nem bírtam volna elviselni a tudatát, hogy barátságos ajkait, melyek eddig engem kényeztettek, valaki más csókolja, hogy ismerős domborulatait, melyeket eddig én birtokoltam, valaki más keze járja be. Szépen lassan beleszerettem az általa nyújtott kényeztetésbe és örömbe, és senkivel sem akartam megosztani azt.

Hamarosan el kellett utaznom egy kis időre, kiszakadva az édenből, amit ő jelentett számomra. Mikor visszatértem ő adott nekem kupolát a távolból. Ő biztosított élelmet, otthon, és fülledt, izgalmas éjszakákat. Más nem is lett volna hajlandó befogadni. Bár Joy ezen tette eltörpült a többi jócselekedete és figyelme mellett, mellyel engem tüntetett ki, mégis, ettől kezdve már nem csak egy lány volt, aki bármikor készségesen szétnyitja nekem a lábát… hanem a lány, akiért bármit feláldoztam volna.

Így végzetes lépésre szántam el magamat. Megkértem, hogy legyen a barátnőm. Hevesen kalimpáló szívvel kaptam el, mikor igent sikítva nyakamba ugrott, és hosszasan megcsókolt. Óvatosan kóstolgatta ajkaimat, mintha ez lett volna első érintése. Abban a pillanatban egy ártatlan, szende kislánnyá változott előttem, akiért még önmagamat is feladtam volna.

Megráztam fejemet, hogy visszatérjek a valóságba, még mielőtt mehetek vissza a fürdőbe.

-  Ő nagyon édes – sóhajtottam magamban – most, és később is az lesz. Ő a megfelelő számodra LuHan! – győzködtem magamat.

    

 Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, és bosszankodva álltam fel, hogy ajtót nyissak. A küszöb túloldalán egy fiatal lány várakozott a földet pásztázva. Mellette nagy, lila bőrönd hevert.

-  Joy? – kérdeztem hitetlenkedve. – Te miért vagy itt?

-  Nem látogathatom meg a barátomat? Hiányoztál… - suttogta lágyan ajkaimra.

-  Te is nekem – válaszoltam halkan. Belenéztem ragyogó szemeibe, amik ismét magukkal ragadtak, mint mindig. Egy külön világot láttam bennük – egy világot, ami csak nekem nyílt meg, és teljesen magával ragadott. Végül becsuktam szemeimet és megcsókoltam a lányt.

Mézédes csókja a mennyekig röpített. Úgy éreztem, visszamentünk az időben, és ismét ott állunk a táncoló tömeg közepén, és gyengéden, tapasztalatlanul faljuk egymást. Zihálva váltam el tőle. Csintalan félmosolyra húzta ajkait, és belökött a lakásba.

Még egy hosszú puszit nyomtam szájára, majd gyengéden végigsimítottam arcán.

-  Minden csók után ismét beléd szeretek. – gombolta ki ingemet.

Megragadtam derekát és az ajtófélfának vágtam. Szenvedélyesen csókoltam meg, miközben lerántottam felsőjét. Megszívtam mellkasát.

-  Ahh… - nyögött fel izgatóan. Egyik kezével beletúrt hajamba, a másikkal pedig nadrágomhoz nyúlt. – Ezt most miért? Meg fog maradni!

-  Tudom, hogy teljesen az enyém vagy, de jobb biztosra – újabb nyomot ejtettem rajta, ezúttal a nyakán – menni. Menjünk a szobámba – lihegtem melleire.

Meztelenül feküdtünk takaróm alatt. Mivel elég kicsi egy takaró, lábunk jócskán kilógott alatta. Nem bírtam ki, hogy ne legeltessem szememet azokon a gyönyörű, formás lábakon. Akkor ocsúdtam csak fel a látványból, mikor Joy megérintett.

Ráfeküdt mellkasomra, én pedig hajával kezdtem játszani. Felpillantott rám.

-  Ma nem voltál túl energikus… – mondta halkan. – Ennyire hiányoztam?

-  El sem tudnád képzelni mennyire hiányoztál… - leheltem lágy csókot homlokára. – Várj, mit mondtál?

Csak kuncogott egyet, majd felpattant, és magára csavarva a takarómat kirohant a szobából.

-  Aish, ez a nő! – bosszankodva rántottam fel magamra alsónadrágomat, aztán üldözőbe vettem Joyt.

A nappalimban találtam rá, ahogy a hálóba vezető út közben elveszett ruhadarabjait keresi. Ott ült a kanapén, egy melltartóval és egy fél pár szandállal a kezében.

-  Nem láttad a másik szandálomat? – nézett rám nagy szemekkel.

Én csak nemlegesen megráztam fejemet, és elindultam felé. Eldöntöttem a kanapén, és szemében néztem. Joy csak kacéran somolygott alattam. Apró csókot adtam neki.

-  Jó újra látni.                       

-  Téged is! – ölelt át szorosan.