LuHan pov
- M-Megh – remegtek meg a lábaim. A szívem
a torkomba dobogott. Államnál fogva lökőt rajtam egyet, így az egyik testőre
karjaiba estem, aki tarkón vágott valami erős dologgal. Kezdet minden
elhomályosulni előttem, míg végül el nem vesztettem az eszméletemet…
Szemecskéimet lassan nyitogatni kezdtem és
egyszerre csapott meg a hideg és a meleg levegő is. Pislogtam párat mire
kitisztult a látásom, majd a fejemhez kaptam, ami iszonyatosan fájt. Csak ekkor
vettem észre hiányos öltözékemet. Egy fekete bokszer volt rajtam és egy bő
vörös ing, ami csak a fenekem alá érhetet. Nem az én méretem volt, az ujjai is
elég hosszúak voltak.
- Végre felébredtél – nyit be egy… szőke
hajú.. pandaképű fiú – Tao vagyok – guggol le mellém a földre – Eddig úgy volt,
hogy majd az emberek világában, majd te intézed a főnök dolgait..de.. ez már a
múlt.. Mostantól itt leszel lent és az ágyasa leszel, elméletileg.
- M-mi? – csak ennyi jött ki a torkomon.
- Majd mindent megtudsz, ha most nem értesz
semmit. – áll fel – Majd kapsz ételt – sétál ki az ajtón, majd maga után
bezárja azt
Nem értettem semmit. Hol vagyok? Kinek az
ágyasa? Ágyas alatt… szexuális izéket ért? Ki az a főnök? Az utolsó emlékem az
én főnökömről van, ahogy megpofozz, majd az a másik ember, akinek a nevét sem
tudom. Egyik pillanatban cicásan bújok a tenyerébe, majd erőszakossá válik.
- Mi a fészkes fene történik velem? – kérdezem
hangosan.
- Mi van már Csipkerózsika? – nyit be egy
fiú.
- Mi? – hagyja el számat sokadszorra ez a
kérdés.
- Állj fel. – parancsol, rám én meg azonnal
teljesítem, de megfogom az ing szélét és lejjebb húzom magamon – Szép darab
vagy – jegyzi meg – Gyere utánam – fordul meg és elindul.
Bizonytalanul szegődök a nyomába és elől,
hátul húzom lejjebb ruhámat.
- Ne aggódj. Tiltott gyümölcs vagy. Rád
nézni sem nézhetnek. – szólal meg pár perc elteltével – Vannak szabályok. Első
szabály : Mindig a főnök kedvében kell járnod – pillant rám – Második: Azt teszed,
amit mond. Ha az a kérése, hogy szopd le, akkor leszopod minden duma és
ellenkezés nélkül.
- Szopás – grimaszolok.
- Harmadik: Nem beszélsz feleslegesen.
Szeret mocskosan beszélni. Negyedik és
egyben legfontosabb szabály: - fordul felém és a szemeimbe néz – Ott ahol akarja,
és amikor akarja. Bármit megteszel neki. Ha ő elélvez és te nem, akkor onnantól
kezdve nem érdekled. Lényegtelen, hogy te elmész e vagy sem. Te nem számítasz. – nyomja meg az összes szót – Megértetted?
- I-Igen – dadogok. Ez.. Teljesen sokkolt
engem
- Egyébként.. BaekHyun vagyok. Ja és,
ezeket a szabályokat csak maga a főnök változtathatja meg.
- É-értettem – bólogatok.
- Látod azt a nagy fekete ajtót – mutat jobbra
és én odafordítom a fejemet – Az a szobája, de van külön háza is. Van még egy
fekete ajtó, de az-az irodája. És most
oda megyünk – fogja meg a csuklómat és maga után kezd húzni, míg az a bizonyos
ajtó elé nem érünk - Még öltönyben van - lök be az ajtón, így elengedem ingemet
és kivillan alóla alsóm.
Remegve körbe pillantok és meg is találom
Őt. Nem tudom, hogy hívják és azt sem, hogy hogyan szólítsam. A székében ül és
engem nézz. Megint megfogom ingem alját, amit gyűrögetni kezdek. Nem tudom mit
fog, vagy mit nem fog velem tenni… remegő lábakkal megyek hozzá közelebb.
Meztelen talpam csattog a padlón, s az asztalától pár méterre megállok.
- Üdvözöllek a pokolban - szólal meg férfias
hangján
Ajkaimat beharaptam és lehajtottam a
fejemet. Ez..lehetetlen.. nem létezik.. Rá akarok kérdezni, hogy mégis miről
beszél, de eszembe jutottak a szabályok. Ne beszéljek feleslegesen.
Észrevétlenül rá pillantok és még mindig az a sexi öltöny van rajta, amitől
merevedésem lehetne és majd szerintem lesz is, de nem akarom megmutatni, hogy
mennyire tetszik a látványa. Ő is alaposan végig mér megint, majd megnyalja
ajkait. Mellkasom fel-le emelkedik, de még mindig nem nézek rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése