Törj meg.. 1.rész

(Sziasztok~ Egy szerepezést hoztunk nektek Klauval. BaekYeol páros. 
Klau: Baekhyun
Sook: Chanyeol
Reméljük tetszeni fog nektek :33 )

~Sook 




BaekHyun:

-  BaekHyun figyelsz rám? - csap az asztalra alfám Kris. Őszintén? Nem. Nem figyeltem rá. Én nem az a fajta vagyok, aki figyel. Én mindig csendes vagyok. Érzelem mentes az arcom, soha nem mosolygok, nevetek. Komoran nézek magam elé, fehér szemeimmel, amik néha vörösek.

- Hagyjad Kris. Tudod milyen Baekhyun. Nem fog semmit sem mondani. - néha azért meg szoktam szólalni, de az tényleg ritka - Mint mindig csendes, Bacon. - pillant rám JongDae

ChanYeol:

Nyammogva ölelgettem a takarómat. A boldog álmaimban jártam, amikor hirtelen rángatni kezdett valaki

- Te álom szuszék ébredj már fel - hallottam meg Jongin hangját - Értem én hogy fent maradsz, de kelj is fel!

- Mi van már? Mi olyan fontos? - néztem rá idegesen
- Ma ebben a hónapban a nagy nap...Suho mondta, hogy ne aludjunk sokat, hogy éjszaka képesek legyünk minél tovább álmodni

Nem szerettem ezt a napot, de muszáj volt. Ilyenkor mindig ki kell magunkat fárasztani...Körbe néztem a fekete falakon majd Jonginra pillantottam. Bólintottam egyet majd kimászva az ágyamból a nappaliba sétáltam.

BaekHyun:

Alfám morgolódott egy sort és káromkodott is, amit megszoktam, mint mindenki más ebben a házban. Én amolyan... Különc voltam és magányos vámpír. De ők sosem adták fel és beszéltek hozzám meg nevetgélnek, meg ilyenek. Én már rég óta nem nevetek és mosolygok. Mióta a vadászok elkaptak.... Megráztam a fejemet, majd úgy döntöttem elmegyek sétálni az erdőbe... Egyedül.

ChanYeol:

Suho ilyenkor engedett minket külön..na meg teli holdkor. Jonginnal úgy döntöttünk kimegyünk egy kicsit hülyülni. A házból kiérve egymásra néztünk majd egyszerre átváltoztunk. Fekete bundám volt, a hasamon egy fehér csíkkal...Imádtam. Jongin szürke folt. Hirtelen mindketten futni kezdtünk. Lassan kialakult ki kerget kit. Én voltam az aki üldözte őt.

 "Semmi esélyed"- mondtam
"Próbálkozni meg lehet, nem igaz?"
Gyorsítottam a tempómon...Órákon keresztül így futkároztunk. Leültünk egy kis patakhoz és lihegve néztünk egymásra.

"Megint nyertél".
"Ez csak természetes!"- löktem meg egy kicsit a vállammal..

BaekHyun:

A saját templomban sétáltam majd lépteket hallottam... Farkasok.... Rohamosan futni kezdtem, de nem pánikoltam be. ... Jönnek utánam... Megláttak... Érzik a szagom... Egyszer csak megtorpantam. Egy fekete és egy szürke farkas állt velem szembe, és morogtak rám. Kifújtam a levegőt majd egyszerre indultunk meg egymás felé. Szemeim vörösek lettek és szemfogaim is láthatóvá váltak. .. Nem csalódtam mikor Én győztem és nyüzsögve feküdtek a földön.

ChanYeol

Békésen üldögéltünk, amikor szagot fogtunk. Rohamosan kezdtünk futni a szag után...de arra nem számítottam, hogy le is győz minket..Hogy meri..? Idegesen álltam fel a földről...A testem lángolni kezdett.

 "Chanyeol ne!"

 Nem érdekelt. Vicsorogva néztem a vámpírra...Rettentően morogtam rá...utáltam őket...tönkretettek..Mindenemet elvették...Egyet sem tűrök meg...

BaekHyun:

Eléggé.. Sok kepésségem van. .. De tényleg. Ha ő lángol, akkor én is lángolok. Villám gyorsasággal kerültem elé majd bénítottam le úgy... Öt órára. A társára néztem, aki csak döbbenten meredt rám - Öt órára bénítottam le. Semmi baja - mondtam neki. A földön fekvő fiúra néztem majd elfutottam. Szerencsére nem jött utánam.

ChanYeol:

Összeszorult a torkom az idegtől...Még mindig lángoltam...Jongin átváltozott.

- Yeol állj már le!! Így nem tudok segíteni!

"Nem is kell...Az a szemét...fuu akadjon a kezeim közé"

- Nem fog! Úgyis ki lesz akadva Suho...Nem kellett volna másodjára rá támadni.

A lángok hamarosan eltűntek és visszaváltoztam. Jongin a hátára véve vitt haza. A szobámba fektetett...Nem is kellett sok hogy megjelenjen az alfám.

- Te idióta lángoló korcs...nem megmondtam, hogy ne harcolj!- nézett rám idegesen

- Miért kell megszabnod, hogy mit, tegyek - néztem rá sárgán világító szemekkel

- Hogy ne nyírjanak ki téged úgy, mint a szüleidet!

- Te szemétláda...ha nem lennék, korlátozva most kinyírnálak!

- Meg a nagy szart! Inkább próbálj meg mozogni és nyerd vissza az erődet...- morogta majd kiment a szobámból... Utáltam itt lenni.. Elnyomásban és korlátozásban éltünk...Erős szabályok és büntetések voltak...

BaekHyun:

Sóhajtva mentem haza mire alfám közli, hogy megyek vele egy megbeszélésre. A farkasok alfajával fog találkozni, hogy a terület határokat megszabják meg ennél bonyolultabb dolgokról beszélt meg velem út közben, míg a találkozó helyszínére nem értünk. Ők már ott voltak.

ChanYeol:

Suho kifejezetten csakis D.O-val volt hajlandó elmenni a fontos helyekre. Kimérten állt a helyszínen...Mikor meglátta a jövevényeket hunyorogni kezdett.

- Most már ideje lenne a határokat meghúzni ugyanis ma úgy hallottam volt egy kisebb konfliktus néhány taggal...Nem akarok meg egy ilyen esetet

BaekHyun:

- Én sem szeretnék. És elnézést kérek a kellemetlenségért. Baekhyun volt és került összetűzésbe pár farkasoddal - mutatja rám - Csak hát... Ő nem nagyon beszél... De ez mellékes. Elnézést. - én csak meredtem magam elé kifejezéstelen arccal.

ChanYeol:

- Kordában kéne őket tartani - rántotta meg a vállat - Nos..van valami követelmény?

BaekHyun:

- Nem. Nincs. Ti előbb voltatok itt. Állatokra szeretnénk csak vadászni és nem szeretnék, szeretnénk semmi bajt.

ChanYeol:

- Rendben. Nekem egyetlen egy kikötésem van. Az egyik tagnak fontos az a hely, bár kevésen mennek oda...A pataktól nem messze van egy kopasz rész...Minden meg van égve ott és kevés az oxigén..Az a mi területünkhöz tartozzon, mert képes lenne meg arra felé is vadászni...nem érdemes arra menni..

BaekHyun:

- Rendben. Baekhyun neked, valami? - néz rám alfám. Megrázom a fejemet, de nem nézek rá - Bocsánat tényleg nem a szavak embere...

ChanYeol:

- Mindegy...Szóval...akkor az a rész ott a határ. A területre léphetünk, de vadászni nem vadászhatunk. Ha nem muszáj, ne támadjunk a másikra és kerüljük el egymást..

BaekHyun:

- Rendben. Köszönöm, hogy még tudtuk ezt beszélni - biccent Kris majd rám néz és megfordulunk. Elsétálunk, de én egyszer visszanézzek fehér szemeimmel

ChanYeol:

Kyungsoo kiszúrta...A srác..talán Baekhyun , nem normális vámpír. Haza jöttek és beszélni kezdtek kettesben az egészről. - Yeol...megmaradt a...a helyed....
- Kösz hogy szólsz...elfordítanád a nyakamat...már csak az nem mozog - azzal oldalra nyomta azt...- Köszi..

BaekHyun:

Két nap telt azóta és egy KyungSoo nevű farkassal valahogy mindig találkoztam. .. Mindig.. Alaposan megnézett... Most is a szokásos útvonalon sétáltam mikor a múltkori szürke farkas és egy másik színű vadászokkal harcoltak. Szemeim vörösek lettek és beszálltam én is. Széttéptem őket vagy éppen kibeleztem őket.. Igazi pszichopata voltam egy igazi gyilkoló gép. Amikor végeztem a két farkasra néztem.

ChanYeol:

Meglepetten néztek a vámpírra...Lihegve álltak ott és sérülten...de nem mentek közelebb

"Mi vagy te...te nem vagy átlagos"- mondta Kyungsoo

Baekhyun:

- Jól... Vagytok...? - kérdeztem halkan és csak néztem őket...

ChanYeol:

"Persze...megleszünk"- mondta Jongin "Szép volt..."

BaekHyun:

Felmutattam gyengén hüvelykujjamat majd körül néztem és megláttam a fekete farkast. Sóhajtottam egyet és elkezdem futni

ChanYeol:

Ismét azt a vámpírt láttam meg, de társaim sebesülése jobban érdekelt. Mindent elmondtak...Köszönettel tartozom neki...Majd este...akkor ki tudok szökni...Hazavittem Sooekat akik felderíteni mentek. Suho mindenkivel ordítozni kezdett...nem tetszett neki ez az egész...én pedig gyűlöltem ezt hallgatni

BaekHyun:

Hazamentem és átöltöztem. Utána az erkélyre mentem és neki támaszkodtam a korlátnak. Nem jött utánam a fekete farkast... Furcsa volt..

ChanYeol:

Éjjel kiszöktem az ablakomon. Farkassá változva elkezdtem futni és a verekedés helyszínére érve beleszagoltam a levegőbe. Éreztem a szagát.. Ismét futni kezdtem az irányba...

BaekHyun:

Sóhajtok egyet majd az égboltot kezdem el nézni. Minden olyan... Furcsa... És furcsább lesz.

ChanYeol:

Lassan egy házat vettem észre...Nem mertem vonyítani...féltem, hogy Suho meghallja...Éreztem a szagot...de látni nem láttam..

BaekHyun:

- BaekHyun told le a segged és vidd ki a szemetet! - kiabált fel Tao. Leugrok, az erkélyről majd bemegyek, a konyhába megfogom a szemetet és a kukába vittem. Lassan.

ChanYeol:

Egyre közelebb jött...Odasétáltam hozzá. Nem túl közel, de úgy hogy lásson. Rám is nézett. Leültem és vártam, hogy támad vagy sem...

BaekHyun:

Kicsit meglepett a farkas, de ez nem látszott rajtam. Felemeltem a kezemet majd integettem neki és kicsit oldalra döntöttem a fejemet

ChanYeol:

"Csak...meg szerettem volna köszönni, hogy segítettél a társaimnak...Sokat jelent ez a számomra.."- néztem bele a szemeibe..

BaekHyun:

- Oh... – mentem közelebb hozzá, majd óvatosan a fejéhez értem és megsimogattam neki buksiját

ChanYeol:

Sóhajtottam egy nagyot, de nem tettem semmit sem....

"Nem undorodsz? Egy farkast simogatsz..."

BaekHyun:

- Szeretem.. Őket.. - mondtam halkan és oldalát is megsimogattam - " De te biztos undorodsz, tőlem ezért abba hagyom." - lépek egyet hátra

ChanYeol:

"Csak azért mert okom van rá...tönkretettek a vámpírok az életemet...Más lett volna minden"- mondtam ismét rá nézve...

BaekHyun:

" De én nem azok közé tartozom. Engem a vadászok tettek tönkre" - tartom meg a vállamat

ChanYeol:

"Hmm..szóval mindkettőnket tönkre tettek..ezért vagy más mint a többiek..."

BaekHyun:

- Más.... - ismételtem utána ezt a szót...

ChanYeol:

"De attól még hogy valaki más...nem feltétlen rossz..." - bólintottam egyet lehunyva a szemeimet..."Sokszor a másság miatt jobb lények a mások..."

BaekHyun:

- Én már.... Túlzottan az vagyok.... Más.. - suttogom

ChanYeol:

"Nem ér túl sokat egy ismeretlen szava, de ne gondolkodj így magadról...Ami történt veled borzasztó...de ne gondold azt, hogy különc vagy és egyedül vagy a bajban...ki kéne beszélned magadból..Lehet fáj...lehet trauma..Nekem is van egy ember..aki rettentő fontos nekem...mindig meghallgat...Te is keress egy ilyet..."

Hirtelen meghallottam egy vonyítást...Jongin szólt...tudta mire készülök ilyenkor

"Sajnálom, de mennem kell...Ha gondolod, keress meg..ha igazán akarod újra találkozni fogunk"- néztem rá biztatóan majd elfutottam onnan..csak Suho ne tudja..

BaekHyun:

Sóhajtottam egyet. Éhes vagyok.... Kicsit elhúztam a számat, majd gyorsban elmentem vadászni. Egy szarvast el is kaptam. Kiszívtam a vérét utána visszamentem a házba és az ágyamba feküdtem

ChanYeol:

Szerencsém volt..Jongin csak figyelmeztetett...visszalopóztam a szobámba majd betakaróztam...Ideje pihenni...nagy álmom lész ma...Amint behunytam a szemeimet megjelentek előttem az álom képek...Minden hónapban van egy álmunk, ami a jövőt mutatja meg..de mégsem teljesen...Sosem téved. Egy embert láttam...Megmentettem őt...Viszont valakivel előtte elindultam...aztán mar csak egyedül maradtam...Lángolok és nem engedek senkit magamhoz közel...

BaekHyun:

Másnap reggel nem akartam semmit csinálni csak otthon lenni és lustulni mikor hirtelen kivágódik az ajtó és a farkasok alfája ragadja, meg a karomat majd cipel el a farkas lakra. Belök az ajtón, ahol egy csomó farkas volt és engem nézett.

ChanYeol:

Az alfám idegesen néz, a vámpírra, majd a többiek közé löki. Mosolyogva néztek rá.. Tudták, hogy mire készülnek.. Mivel mindenki a hosszú álmát aludta nem voltunk képesek felébredni...Suho barátai voltak azok..Az alfa tudja, hogy nem lennénk képesek ok nélkül ezt tenni. Kínozni kezdték a vámpírt

BaekHyun:

Csak magam elé néztem, vagy ha a padlón voltam, akkor a plafont. Nem fájt... Nem éreztem semmit... Nem üvöltöttem, kiabáltam, sikítoztam. Csendben néztem ki a fejembe. Villámgyorsasággal gyógyultam. Ha késsel szúrnak meg, mikor elkezdik kihúzni belőlem a pengét már akkor gyógyulni, kezdek.

ChanYeol:

Szitkozódásokra ébredtem...Megdörzsöltem a szemeimet..Tudtam, hogy kik vannak lent...valami nem stimmel...Leszaladtam a lépcsőn és akkor megláttam a vámpírt...Most ideje visszafizetnem azt, amit tett a többiekért röptében átváltozva félrelöktem az embereket..Hirtelen Jongin is megjelent. Feltette a vámpírt a hátamra majd Ő is átváltozott és futni kezdtünk...Miközben próbáltuk haza juttatni a vámpírt Jongin eltűnt...Aggódva néztem oldalra majd a vámpírt leszedve a hátamról egy fának rúgtak majd lefogtak. Nem farkasok...vámpírok voltak...és ismerték a vámpírt...Elsiettek vele majd engem is elengedve eltűntek...Jongin nem volt sehol sem..Eszeveszetten keresgéltem utána de nem találtam...Elvitték magukkal..

Baekhyun:

Az a két farkas megmentett engem... De.. Most Krissék akarják megkínozni azt a farkast.... Sóhajtottam. Egyet majd kezembe fogtam pisztolyaimat és lövéseket adtam le.. Saját... Falkám tagjaira... A farkas kiszabadult és elfutott.. Ők nem mentek utána... Így én is elfutottam

ChanYeol:

Órák óta kerestem Jongint de nem találtam...időközben Suho is utánam jött..Előlük is menekültem, amikor hirtelen összeütköztem egy farkassal...Jongin volt az. Aggódva kémleltem körbe.. Semmi baja nem volt de Suhoek egyből elkaptak.. Az idegtől lángba borult a testem..

"Engedd el"

''Ne is álmodozz...a következő te leszel"

"Ha őt elengeded.. én megyek magamtól"- morogtam egy hatalmasat.. Jongint elengedtek mi pedig haza mentünk...csak a szokásos büntetés..fáj...megmozdulni sem tudsz, de nem hagyom, hogy Jongint bántsák...
 - Jongin...hogy szabadultál ki..?- kérdeztem hason fekve, míg Ő a sebeimet ápolgatta

 - Baekhyun..ő segített nekem..

 - Mindig megvéd titeket...nem értem...el kell mennem hozzá...

BaekHyun:

Mindenki tisztában volt azzal, hogy nekem sehogy sem tudnak ártani... Nem fáj semmi. Nem értek semmit.... De nálunk nem is voltak büntetések.. De néha azért kaptunk... Az erdő sűrűjében futottam majd lelassítottam és sétáltam.

ChanYeol:

- Suhoek már alszanak, úgyhogy mehetsz..nem lenne tanácsos most farkasként menned..a sebek miatt rettentően fájna.. Bólintottam majd ismét leugrottam az ablakomból. Nem mentem félmesztelenül, inkább egy pólót és egy pulcsit vettem magamra..Így lassabb vagyok...Beleszagoltam a levegőbe és éreztem a szagot...elindultam abba az irányba...Remélem megtámadni nem fog...hiszen csak farkasként látott és a hajszínem sem olyan, mint a bundám..

BaekHyun:

Leülök a farönkre és nézem megint az eget..... Ez a nap, fárasztó volt... Lehunytam a szemeimet és szippantottam egyet a levegőből

ChanYeol:

Lassan megpillantottam valakit...Ő volt az..Közelebb sétáltam, de ismét tisztes távolságban álltam meg tőle...

BaekHyun:

Egyik szememet kinyitottam és az idegenre néztem. Nagyon helyes volt számomra és magas is. ..De…egy ilyen fiúról csakis álmodni tudok…

ChanYeol:

- Öhm...Szia - döntöttem le a fejemet köszönés képpen...-  Tudod,  hogy ki vagyok..?

BaekHyun:

- Ismerős.... Az... Illatod.... - mondtam halkan..és részletesen. Mindig ezt csináltam…

ChanYeol:

- Találkoztunk már...csak nem pont így - néztem ismételten rá   - mindegy is...csak szeretném megköszönni, hogy ismét megmentetted Jongint...

BaekHyun:

- Te... Te vagy.. A... Fekete...? - emlékeztem vissza a farkasra.

ChanYeol:

- Igen...- néztem a szemeibe

BaekHyun:

- Oh.... - csücsörítettem egy kicsit..

ChanYeol:

- Jongin hihetetlen fontos a számomra...Örülők hogy nem esett baja...Még egyszer...köszönöm..

BaekHyun:

- nem.... Kell... – ismét halk voltam.

ChanYeol:

- De igen...Ha őt is elvesztem..nincs értelme semminek sem..

BaekHyun:

- mmm - értem végig majd felálltam mire a fegyvereim megcsillantak

ChanYeol:

Kikerekedett szemekkel néztem a fegyvereket...Képtelen lennék most védekezni...

BaekHyun:

Meredten néztem rá majd ajkaim elnyíltak egymástól

ChanYeol:

Meredten néztem rá...Majd leültem a földre...- Meg akarsz ölni?

BaekHyun:

- Nem... - mondtam halkan

ChanYeol:

Bólintottam egyet...- Szép fegyverek..- majd felálltam és hátrálni kezdtek..- Azt hiszem...most megyek..

BaekHyun:

Bólintottam egyet majd megfordultam és hazafelé kezdtem el sétálni.

ChanYeol:

- Vigyázz magadra.. és köszönöm..- fordultam meg én is...haza kell jutnom..

BaekHyun:

Sóhajtottam egyet majd a háta mögé megyek és fél kapom, majd a házuk előtt pár méterrel megállok

ChanYeol:

- Hé hé hé!Tegyél le..- lepődtem meg...- Mit csinálsz?! Haza kell mennem nem, maradhatok kint sokáig..- durcisan néztem rá

BaekHyun:

- Csak haza hoztalak. Bocsánat, hogy hozzád értem.

ChanYeol:

Körbe néztem...nem is láttam, hogy ide hozott..

- Köszönöm.. és semmi baj...Csak segíteni akarsz...ez kedves..-  próbáltam meg lekászálódni róla, hogy a hátamat semmi ne érje...- Mellesleg..bocsánat Suho miatt...de kiszámíthatatlan...

BaekHyun:

- Nem fájt semmi... Nem éreztem semmit...

ChanYeol:

- Hihetetlen...ez is a...vadászok miatt van..?

BaekHyun:

- Mmmm - igazítottam meg pulcsiját

ChanYeol:

Meglepetten néztem rá...Furcsa volt...és nem undorodott...- Egyszer...beszélgethetnénk normális körülmények között is...ne csak akkor ha történik valami...

BaekHyun:

- mmm - bólintottam egyet majd észrevétlenül farzsebébe csúsztattam egy cetlit majd fenekére csaptam

ChanYeol:

Kikerekedtek a szemeim és megugrottam egy kicsit. - Na...attól meg nincs tapi!- néztem a szemeibe

BaekHyun:

- Jó... Feneked... Van... - nézem meg alaposan

ChanYeol:

- Na na! Ne nézzed..- takartam el a fenekemet...

BaekHyun:

- bocsánat - fordítottam el a fejemet

ChanYeol:

Csak bólintottam egyet. - Chanyeol...gyere be...Suho...- hallottam meg Jongin hangját

- Bocsáss meg...most mennem kell..Vigyázz magadra...És maradj távol Suhotól...- néztem mélyen a szemeibe

BaekHyun:

Élesíttetem a fegyvert majd a házba mentem. Az alfa rögtön nekem jött és golyókat eresztettem bele majd a földön feküdt tehetetlenül

ChanYeol:

Meglepetten néztem Baekra...A többiek egyből bevédték az alfát..Muszáj mert nekünk lesz rosszabb...Baekhyunt megfogva a vállamra kaptam és futni kezdtem vele olyan gyorsan, ahogy csak tudtam...Jongin közben fedezett minket.

Svindler - 1

Na, hát sziasztok! Tudom, kicsit sokáig tartott, és rövid is lett, de meghoztam az első részt! :) A későbbiekben sem lesznek hosszabb részek, mivel ez egy minifiction - így a részek is elég minimálisak lesznek. Remélem, hogy tetszeni fog, és jó olvasást kívánok mindenkinek!
Felhívom minden kedves olvasó figyelmét, hogy bármiféle kis nyúlfarknyi véleménynek is örülök, tehát tessék leírni mi járt a fejetekben, miközben olvastátok! A végén fogok feltenni pár nagyon egyszerű kis kérdést, ha gondoljátok, hogy úgy könnyebb, akkor azokra válaszolva is egy igen jó kis kommentet fogtok tudni összehozni - én meg nem harapok, tehát írjatok bátran!
Ui.: Aki nem olvasta a prológust, mert nem szokott erotikus tartalmakat olvasni, de érdekelné a történet, nyugodtan olvassa el, nem lesz benne több szex - illetve nem maradtatok le semmiről a prológussal, csupán egy röviden bemutattam a párokat és a karakterek jellemét (amik, ha ügyes vagyok, a történet során éppen olyan jól ki fognak bontakozni).


Cím: Svindler
Szereplők: History (KyungIl x YiJeong, JaeHo x DoKyung), bár most még csak JaeHo tűnik fel
Műfaj: fantasy, vígjáték, pár ijesztőbb elemmel megtoldva 
Figyelmeztetések: fiú x fiú szerelem

Sötétség vett körül. Az utolsó dolog, amire emlékeztem, hogy az eső hideg cseppjei arcomat mosták, mintha legördülő, bánatos könnyek lennének. Majd valami csörgött – a dúló vihar függönyét erős marokkal húzta szét az oda nem illő hang; telefonom vadul rezgett zsebemben. Szitkozódva felvettem a hívást. Gondatlanul emeltem fülemhez a készüléket. Fél kézzel a kiterített, immár átnedvesedett ruhákat hajigáltam a földön heverő kosárba. Eközben a mobilt erősen fülemhez szorítottam.

Az ég dörgött. Fölnéztem. Egy fényes villám cikázott át az eső sötét függönyén. Egyenesen felém vágtatott. Barátom hangja akadozva ért el hozzám a telefonból. Ledermedve, tátott szájjal szemléltem az egyre csak felém közeledő villámot. Mire felocsúdtam, már késő volt…

Ezen túl már csak a sötétség volt… Lebegtem az üres semmiben…

A nevem Kim JaeHo. Csaló médiumként kerestem kenyeremet az emberek felültetésével. Semmitmondó ígéreteket tettem nekik, azt mondtam, amit hallani akartak. Mindig is jó szemem volt az ilyesmihez; könnyen átvertem a jósdámba betévedő kuncsaftokat. Nem éltem tisztán… Nem játszottam az ártatlant…

Aznap délután, belém csapott egy villám. Én pedig… én pedig…

***

A kulcs őrjítő lassúsággal forgott a zárban – szándékosan húztam el ilyen sokáig a mozdulatot. Több előnye is van annak, ha az ember jós; nincs főnök, végtelen számú szabadnap, ízlés szerinti jósda. Viszont nem feledkezhetünk el a hátrányokról sem; sokat kell belefektetni, könnyen becsődölhet, saját költség. Na meg, manapság már nem hisznek annyian a médiumoknak, mint régen. Hiába, nincs mit tenni – határozottan rossz korba születtem.

 Éppen azon gondolkodtam, hogy van-e bármi értelme kinyitnom ma. Úgyis kevés a vendég, hiába van az egyik legnagyobb áruház közepén elhelyezkedő, patkánylyuk méretű helyen az üzlethelyiség, aminek a bérlése így is horribilis összegekbe kerül – a mellettem lévő ruhaüzletet valamiért klasszisokkal jobban kedveli a sok gazdag tyúk. Ráadásul Koreában vagyunk, ahol az embereknek igazán nincsen szükségük jósokra – minek is segítenének szegény, vállalkozó szellemű, lusta, a társadalmi réteg alján álló, csaló fiataloknak, vagy éppen öregeknek, akik restek rendes munkát keresni, ezért inkább jóslásnak nevezett átveréssel csalják ki a pénzt az emberekből és tartják el magukat?

De Koreában? Ahol ha bármi történik veled, egyszerűen ráfogják a vértípusodra? Szakítottak veled? Ez azért van, mert ’B’ típusú vagy, ők pedig mindig szerencsétlenek a kapcsolatokban – és rengeteg ehhez fogható marhaság. Hiába – nagyon úgy tűnik, még rossz országba is születtem.

Nagyot sóhajtva végül elfordítottam a kulcsot, és belépve kiakasztottam a táblát, mely nagy betűkkel hirdette; nyitva vagyok. Unalmas arccal néztem körbe – a sok lógó függöny, a kristálygömb, a több pakli tarotkártya, és más, az iparban maradáshoz elkerülhetetlen, valójában hasznavehetetlen eszköz már ismerősen köszöntött. A bejárati ajtóval szembeni nagy, faragott keretű tükör előtt egy kisebb doboz állt, teledobálva ruhákkal.

Elfintorodva sétáltam oda, és gyorsan átöltöztem, remélve, hogy nem nyit rám senki. Utcai ruházatomat átcseréltem lila alapon arany holdakkal és csillagokkal tarkított flitteres öltönyre, és hozzá illő fekete nadrágra, egy csokornyakkendőre és egy cilinderre. Nos, egy picit elkapott egy olyan érzés, mintha a Csodaországból jött fehér nyúl lennék. Bármennyire is szívből jövő a gyűlöletem ez iránt a maskara iránt, hordani kell; a vizuális hatások nagyot lendíthetnek a dolgokon… mellesleg, elég jóképű is vagyok, tehát azért naponta egy-két párját kereső kishölgy betéved, és kér egy jóslást, ha másért nem is, hát azért, hogy utána nyugodtabb szívvel elkérhesse a telefonszámomat.

Végül leültem a kristálygömb nyughelyéül szolgáló asztal mögé, és csak vártam.

És vártam.

Még tovább vártam.

Órákat vártam.

Dél felé közeledett már az idő, én pedig unalmamban már a telefonom játszva is csak tovább vártam.

Éppen föl-alá járkáltam, és hangosan motyogva gondolkodtam, mikor a kis csengő halkan felcsendült, jelezve; vendég érkezett.

Elegánsan meghajoltam, és végigmértem a betoppanó hölgyet. Márkás ruhái alapján valami újgazdag liba lehetett, de nincs mire panaszkodnom; az ügyfél az ügyfél.

-    Miben segíthetek hölgyem? Szerelmi jóslást kérne esetleg, vagy az egészségével kapcsolatban kíváncsi valamire? – kérdeztem meg mézes-mázas hangon.

-    Nagyon sajnálom, de nem jóslásért jöttem. Valójában csak azt akartam megkérdezni, hogy föl tudna-e nekem váltani egy kis pénzt? – Szavait hallgatva egyre gyorsabban fagyott arcomra a mímelt mosoly.

-    Elnézést, de…

-    Áh mindegy is, majd fölváltatom máshol… De mondja csak – bámult rám kíváncsian – maga egy igazi médium?

-    Igen, mint látja – morogtam rosszkedvűen.

-    És tényleg látja a jövőt?

-    Ha nem hiszi, próbálja ki! Nem drága egy jóslás! – próbálok csábos, kihívó vigyorommal lelkére hatni.

-    Én nem, nekem nincs szükségem rá… De a nővéremnek… Khm, gondok vannak a szerelmi életével. Tudna esetleg neki is jósolni? – nézett rám nagy, reménykedő szemekkel.

-    Hát persze, de ahhoz a kisasszonynak is ide kéne fáradnia…

-    Rögtön jövünk! – ragyogott fel arca, majd elviharzott.

Valóban pár perc múlva visszatért egy idősebb nővel az oldalán. Amint rápillantottam azonnal jobb kedvem lett – hiszen a legrosszabb megfigyelő is észrevehette rajta, hogy milyen rossz állapotban van. Egy ideig csak bámult rám az ajtóban állva, majd nagyot horkantva sarkon fordult, és elsietett.

-    Jajj, ez nő! – csóválta meg fejét a másik, majd bocsánatkérően rám pillantott. – Nagyon sajnálom, de nem nagyon hisz az ilyenekben! – hajolt meg illedelmesen, majd nemes egyszerűséggel átnyújtott egy köteg pénzt. – Ezt kárpótlásul a kellemetlenségekért! Ne utasítsa vissza, kérem! Még egyszer nagyon sajnálom, és további sok sikert kívánok önnek!

-    Visz... – köszöntem el, de már nem is figyelve rám, nővére után eredt. – lát. Eszem ágában sem volt elutasítani! – Majd mintha valami különösen illatos virág lenne, orrom alá dörzsöltem, és szagolgatni kezdtem a markomba nyomott wonokat.

Végül úgy döntöttem, hogy fölösleges mára tovább maradnom, hiszen vélhetőleg nem lesz több kliensem. Így hát visszaöltöztem, bezártam a boltot, és hazaindultam.

***

A mosógép pittyegése ébresztett fel álmomból. Fárasztó napok után gyakorta előfordult velem, hogy álomba szenderültem egy szem kopott, barna bőr kanapémon. Kómásan ültem fel. Ökleimmel próbáltam kidörzsölni szemeimből az álmot, miközben körülnéztem. Egy szegényebb negyed emeletes lakásában leltem otthonra, így szerény otthonom nem bővelkedett szobákban; a tér közepén kanapém állt, vele szemben egy kis tévé, a kettő között egy asztallal (amin egy félig megevett tányér rámen árválkodott), a háta mögött egy mosogató helyezkedett el (mely tele volt mosatlan bögrékkel, tányérokkal és egyebekkel), két oldalt a ruhás szekrényeim, az egyik sarokban pedig egy állólámpa.

Összesen két ajtón lehetett közlekedni apró lakásomban. Az egyik ajtó a fürdőszobával egybekötött illemhelyiségbe vitt – a mosógép is itt kapott helyet. A másik pedig kivitt a ház folyosójára, ahonnan a lépcsőházba és a több lakásba vezetett út.

Nagyot sóhajtva keltem föl, hogy azon nyomban hasra is essek egy földön heverő alsógatyában. „Ezt vajon miért nem mostam ki?” - rántottam vállat, miközben felkecmeregtem. Utam közben magamhoz ragadtam egy üres kosarat, és azzal indultam el, hogy kipakolhassak a mosógépből. Csípőmhöz szorítottam az immár telepakolt kosarat, és így indultam el a tetőre, ahol többnyire teregetni szoktam.

Miután végeztem, visszatértem lakásomba, és próbáltam a lehető leggyorsabban visszaaludni. Valamelyest sikerült is – álom nélküli pihenésbe süppedtem, és csupán az ébresztett fel, mikor az eső verni kezdte kicsiny ablakomat, és egy villám cikázott át az égen.

Kapkodva ültem fel – hiszen a ruháim kint áznak a tetőn az esőben! Sürgősen össze kell szednem őket! Azzal a lendülettel beleugrottam mamuszomba, és az üres kosarat felkapva, futólépésben indultam el a tető felé.

Hanyagul, sietve dobáltam az átnedvesedett ruhadarabokat a műanyagkosárba, mikor telefonom rezegni kezdett a zsebemben. Idegesen vettem el, és homlokomra tapadt, nedves tincseim között próbáltam meg megnézni, hogy ki hív. Egyik legjobb barátom keresett – kelletlenül és dühösen, de fülemhez emeltem a készüléket, miközben fél kézzel továbbra is a ruhák leszedését folytattam.

-    Szevasz JaeHo! Képzeld mi történt ma velem! – kezdett lelkesen mondandójába.

-    Nem lehetne, hogy később visszahívj? Éppen nem nagyon érek rá! – Egy nagy fejrázással próbáltam eltávolítani arcomba tapadó tincseimet, hogy jobban ki tudjam venni az elém táruló dolgokat.

Az ég dörgött egy hatalmasat. Újabb villám hasította keresztül az égboltot, és egyesen felém tartott. Csak álltam ott, ledermedve. Mire megmozdultam volna, már késő volt. Az éles fény vakítva közeledett felém.

  

 A nevem Kim JaeHo. Csaló médiumként kerestem kenyeremet az emberek felültetésével. Semmitmondó ígéreteket tettem nekik, azt mondtam, amit hallani akartak. Mindig is jó szemem volt az ilyesmihez; könnyen átvertem a jósdámba betévedő kuncsaftokat. Nem éltem tisztán… Nem játszottam az ártatlant…

Aznap délután, belém csapott egy villám. Én pedig… én pedig…

Meghaltam.

Na akkor, a beígért kérdések:

Mit gondoltok JaeHo karakteréről?

Szimpatikus JaeHo?

Szerintetek hogyan fog bekapcsolódni a többi tag?

Szerintetek visszatér még a két nő?

Elvállalnátok egy ilyen munkát?

Esetleg kérnétek magatoknak egy jóslást?

(Vagy egy jóslást, aztán telefonszámot JaeHótól?)

Nem tudom, a következő rész mikor fog jönni, de addig is, várom a véleményeiteket (akár a kérdésekre válaszolva, akár azok nélkül). Minél többen írtok nekem, annál nagyobb lesz a motiváció.

Flóra

Svindler - Prológus

Na, hát sziasztok drágáim! Nagy dolgok készülődnek itt! :D

Ki hogy áll a Historyval? :D Nagyon kis aranyos és imádnivaló srácok, főleg a Psycho mv-jükben... *-* Igazából nagyrészt ezt a történetet is az a dal ihlette meg, meg egy ideje amúgy is írni akartam már velük... olyan kevés történetet lehet találni velük, én konkrétan egy darabról tudok. :"D 

Tehát, remélem tetszeni fog mindenkivel, és több emberrel megismertetem és megszerettetem a Historyt ennek a minifictionnek a keretein belül. ^^ Mert megérdemlik a srácok, mert egy nagyon jó kis csapat, fantasztikus shipekkel! ;) *-*

Cím: Svindler

Szereplők: History (YiJeong x KyungIl, JaeHo x DoKyung)

Műfaj: fantasy/horror, egy kis abszurd, morbid humorral megfűszerezve

Figyelmeztetés: erotikus tartalom!!!!! (ilyet se fogtok többet tőlem olvasni :"D) 

Az apró, szinte üres szobát jól eső nyögések töltötték be.  A minimalistán berendezett padlási helyiségben fülledt volt a levegő az erotikától. Az alacsony, egyszemélyes ágyat két fiú birtokolta, szabadjára engedvén hangjukat.

YiJeong háta ívbe hajolt, ahol KyungIl egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt benne.

-       Ne, KyungIl, fáj! – sikította, miközben izzadt teste visszahanyatlott és nagy lendülettel a párnák közé csapódott.

De ő, mintha meg se hallotta volna szavait, csak tovább mozgott könyörtelenül. Lökései egyre erőteljesebbek lettek; füleit simogatták az alatt fekvő fiú hangos nyögési és sikolyai. Fejét hátracsapva, nyögve élvezett bele a törékeny testbe.

Lassan, komótosan felült, és felvett egy alsónadrágot. Ráterített egy vékony pokrócot a kimerülten szuszogó, könnyes arcú YiJeongra, majd durván arrébb tolva őt, befeküdt mellé. Jóleső érzéssel töltötte el, ahogy a vékony anyagon keresztül érezte a társa remegését.

Bár eleinte nagyon nem kedvelte a fiút, mégis mindig eluralkodott rajta a gondoskodni akarás, ahogy ránézett a vékony alkatra, bamba arcra, az ügyetlenül fegyvert tartó vékony kezekre – ez viszont olyan mértékben feldühítette, hogy mindig durván, agresszívan viselkedett vele; ez alól pedig a közösülés sem volt kivétel. Valamilyen szinten még szerette is bántani őt; megmutatni neki, hogy ki a domináns. De másnak nem hagyta volna, hogy akár egy újjal is hozzáérjen. Ezek a szinte már beteges érzelmek pedig szépen lassan szerelemmé csillapodtak.

Nagyot ásított – nem kellett sok, és már aludt is.

YiJeong alfele piszkosul fájt. Nem kellett volna megengednie neki – de mindig ez van, képtelen szembeszegülni; igazából valamelyest már hozzá is volt szokva. Ha belegondolt, hogy a nemrég érkezett JaeHonak mennyire furcsa volt az új életmód, neki, YiJeongnak viszont mindig is természetesnek tűnt veszélynek kitennie magát nap mint nap.

Sőt, még az is szinte magától értetődő volt neki, hogy egy olyan arrogáns, szadista alak alá került, mint KyungIl, hiszen ő a vezető, akinek engedelmeskednie kell – és még élvezte is. Nem kéne gyengéd érzelmeket táplálnia iránta, mégis… az együttlétek fájnak, és társa szinte mindig elutasítóan viselkedik vele, azonban folyamatosan kimutatja szeretetét valami – másnak talán abszurdnak ható – kedvességgel.

A múlt hónapban például ajándékozott neki egy, a saját kezűleg megölt Hibridek csontjaiból készült nyakláncot. Aztán kapott egy koponya formájú gyertyatartót, meg hozzá tartozó különböző testrészeket mintázó gyertyákat. De persze nem maradt el a véres, félelmetes mintákkal dekorált alsónadrág és a motiválónak szánt, mégis inkább elrettentő bölcsességekkel teleírt tégelyű síkosító sem. Ezek azonban jól estek neki, mert KyungIl bár egy csöppet furcsán viselkedett, ő maga is egy környezetben nőtt fel vele, s néhány tárgyat még meghatónak is titulált magában

„A hangod édesebb füleimnek, mint egy halálhörgés.” Olvasta YiJeong a tőle nem messze álló dobozról.  „Ha aktív szexuális életet élsz, a szellemölés is könnyebb.” Bár ezektől még az ő hátán is futkosott a hideg. De volt egy, ami valahogy különös érzéssel töltötte el – „Bunkó, állat, őrült, pszichopata – hívj ahogy szeretnél, az enyém vagy”. Úgy gondolta, ez igaz rájuk.

Mindkettejükre.

Nagyot sóhajtva átkarolta a szuszogó KyungIlt és maga is álomba szenderült.

A vékony faajtón átszökő nyögések lassan elhalkultak, majd abbamaradtak. JaeHo mégis vigyázva lopakodott el a szoba bejárata előtt, tudván, KyungIl és YiJeong mérgesek lesznek, ha megzavarják őket – a fiú pedig nem akarta magára haragítani a párost.

Nem igyekezett messzire, tudta, hogy DoKyung a lépcsőfordulóban fogja várni; míg az ő szobája a padláson volt, addig társa a földszinten élt. Titkos légyottjaikkor pedig a két szintet összekötő csigalépcső pár fokán találkoztak. Persze mindig ügyeltek rá, hogy a mindenlében-kanál SihYoung ne vegye őket észre.

Pehelykönnyű léptei alatt alig recsegtek a fából készült fokok, ahogy óvatosan lefelé lépkedett. Nem kellett sokat megtennie, hamarosan feltűnt előtte a fiú alakja, ahogy zsebre dugott kézzel, a falnak támaszkodva várakozik. JaeHo pontosan tudta, hogy a nemtörődöm póz mögött egy tűkön ülő, lelkes kisfiú rejtőzik.

Gyorsan odasétált hozzá, és karjaiba zárta DoKyungot. Ahogy szétváltak, a fiú fölényesen horkantva egyet, még mindig zsebre vágott kézzel, fél vállal a falnak dőlve, homlokon pöckölte a csodálkozó JaeHot.

-       Késtél… - motyogta halkan.

Mielőtt a másik bármit is reagálhatott volna, DoKyung végigsimított arcán, majd tarkójánál fogva magához húzta, és szenvedélyesen tapadt ajkaira.

Elválva egymástól, JaeHo társa mellkasára fektette kezét; majd fejét is ráhajtotta, s úgy hallgatta a megnyugtató, zavaros szívdobogást.

 

Remélem élveztétek! Ha tetszett/nem tetszett, kérlek dobjatok meg valamilyen véleménnyel! Már annyitól is boldog vagyok, hogy 'jó volt', 'izgalmas', 'folytatást'. És akinek esetleg elkezdték izgatni a fantáziáját a srácok, nyugodtan keressen rájuk, nem bánja meg! ;) :D

Flora