Svindler - Prológus

Na, hát sziasztok drágáim! Nagy dolgok készülődnek itt! :D

Ki hogy áll a Historyval? :D Nagyon kis aranyos és imádnivaló srácok, főleg a Psycho mv-jükben... *-* Igazából nagyrészt ezt a történetet is az a dal ihlette meg, meg egy ideje amúgy is írni akartam már velük... olyan kevés történetet lehet találni velük, én konkrétan egy darabról tudok. :"D 

Tehát, remélem tetszeni fog mindenkivel, és több emberrel megismertetem és megszerettetem a Historyt ennek a minifictionnek a keretein belül. ^^ Mert megérdemlik a srácok, mert egy nagyon jó kis csapat, fantasztikus shipekkel! ;) *-*

Cím: Svindler

Szereplők: History (YiJeong x KyungIl, JaeHo x DoKyung)

Műfaj: fantasy/horror, egy kis abszurd, morbid humorral megfűszerezve

Figyelmeztetés: erotikus tartalom!!!!! (ilyet se fogtok többet tőlem olvasni :"D) 

Az apró, szinte üres szobát jól eső nyögések töltötték be.  A minimalistán berendezett padlási helyiségben fülledt volt a levegő az erotikától. Az alacsony, egyszemélyes ágyat két fiú birtokolta, szabadjára engedvén hangjukat.

YiJeong háta ívbe hajolt, ahol KyungIl egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt benne.

-       Ne, KyungIl, fáj! – sikította, miközben izzadt teste visszahanyatlott és nagy lendülettel a párnák közé csapódott.

De ő, mintha meg se hallotta volna szavait, csak tovább mozgott könyörtelenül. Lökései egyre erőteljesebbek lettek; füleit simogatták az alatt fekvő fiú hangos nyögési és sikolyai. Fejét hátracsapva, nyögve élvezett bele a törékeny testbe.

Lassan, komótosan felült, és felvett egy alsónadrágot. Ráterített egy vékony pokrócot a kimerülten szuszogó, könnyes arcú YiJeongra, majd durván arrébb tolva őt, befeküdt mellé. Jóleső érzéssel töltötte el, ahogy a vékony anyagon keresztül érezte a társa remegését.

Bár eleinte nagyon nem kedvelte a fiút, mégis mindig eluralkodott rajta a gondoskodni akarás, ahogy ránézett a vékony alkatra, bamba arcra, az ügyetlenül fegyvert tartó vékony kezekre – ez viszont olyan mértékben feldühítette, hogy mindig durván, agresszívan viselkedett vele; ez alól pedig a közösülés sem volt kivétel. Valamilyen szinten még szerette is bántani őt; megmutatni neki, hogy ki a domináns. De másnak nem hagyta volna, hogy akár egy újjal is hozzáérjen. Ezek a szinte már beteges érzelmek pedig szépen lassan szerelemmé csillapodtak.

Nagyot ásított – nem kellett sok, és már aludt is.

YiJeong alfele piszkosul fájt. Nem kellett volna megengednie neki – de mindig ez van, képtelen szembeszegülni; igazából valamelyest már hozzá is volt szokva. Ha belegondolt, hogy a nemrég érkezett JaeHonak mennyire furcsa volt az új életmód, neki, YiJeongnak viszont mindig is természetesnek tűnt veszélynek kitennie magát nap mint nap.

Sőt, még az is szinte magától értetődő volt neki, hogy egy olyan arrogáns, szadista alak alá került, mint KyungIl, hiszen ő a vezető, akinek engedelmeskednie kell – és még élvezte is. Nem kéne gyengéd érzelmeket táplálnia iránta, mégis… az együttlétek fájnak, és társa szinte mindig elutasítóan viselkedik vele, azonban folyamatosan kimutatja szeretetét valami – másnak talán abszurdnak ható – kedvességgel.

A múlt hónapban például ajándékozott neki egy, a saját kezűleg megölt Hibridek csontjaiból készült nyakláncot. Aztán kapott egy koponya formájú gyertyatartót, meg hozzá tartozó különböző testrészeket mintázó gyertyákat. De persze nem maradt el a véres, félelmetes mintákkal dekorált alsónadrág és a motiválónak szánt, mégis inkább elrettentő bölcsességekkel teleírt tégelyű síkosító sem. Ezek azonban jól estek neki, mert KyungIl bár egy csöppet furcsán viselkedett, ő maga is egy környezetben nőtt fel vele, s néhány tárgyat még meghatónak is titulált magában

„A hangod édesebb füleimnek, mint egy halálhörgés.” Olvasta YiJeong a tőle nem messze álló dobozról.  „Ha aktív szexuális életet élsz, a szellemölés is könnyebb.” Bár ezektől még az ő hátán is futkosott a hideg. De volt egy, ami valahogy különös érzéssel töltötte el – „Bunkó, állat, őrült, pszichopata – hívj ahogy szeretnél, az enyém vagy”. Úgy gondolta, ez igaz rájuk.

Mindkettejükre.

Nagyot sóhajtva átkarolta a szuszogó KyungIlt és maga is álomba szenderült.

A vékony faajtón átszökő nyögések lassan elhalkultak, majd abbamaradtak. JaeHo mégis vigyázva lopakodott el a szoba bejárata előtt, tudván, KyungIl és YiJeong mérgesek lesznek, ha megzavarják őket – a fiú pedig nem akarta magára haragítani a párost.

Nem igyekezett messzire, tudta, hogy DoKyung a lépcsőfordulóban fogja várni; míg az ő szobája a padláson volt, addig társa a földszinten élt. Titkos légyottjaikkor pedig a két szintet összekötő csigalépcső pár fokán találkoztak. Persze mindig ügyeltek rá, hogy a mindenlében-kanál SihYoung ne vegye őket észre.

Pehelykönnyű léptei alatt alig recsegtek a fából készült fokok, ahogy óvatosan lefelé lépkedett. Nem kellett sokat megtennie, hamarosan feltűnt előtte a fiú alakja, ahogy zsebre dugott kézzel, a falnak támaszkodva várakozik. JaeHo pontosan tudta, hogy a nemtörődöm póz mögött egy tűkön ülő, lelkes kisfiú rejtőzik.

Gyorsan odasétált hozzá, és karjaiba zárta DoKyungot. Ahogy szétváltak, a fiú fölényesen horkantva egyet, még mindig zsebre vágott kézzel, fél vállal a falnak dőlve, homlokon pöckölte a csodálkozó JaeHot.

-       Késtél… - motyogta halkan.

Mielőtt a másik bármit is reagálhatott volna, DoKyung végigsimított arcán, majd tarkójánál fogva magához húzta, és szenvedélyesen tapadt ajkaira.

Elválva egymástól, JaeHo társa mellkasára fektette kezét; majd fejét is ráhajtotta, s úgy hallgatta a megnyugtató, zavaros szívdobogást.

 

Remélem élveztétek! Ha tetszett/nem tetszett, kérlek dobjatok meg valamilyen véleménnyel! Már annyitól is boldog vagyok, hogy 'jó volt', 'izgalmas', 'folytatást'. És akinek esetleg elkezdték izgatni a fantáziáját a srácok, nyugodtan keressen rájuk, nem bánja meg! ;) :D

Flora