Other world 1 rész.

LuHan pov

Reggel ébresztőm hangos csipogására keltem fel. Nyöszörögve nyomtam ki, majd fordultam a hasamra és magamra húztam a takarót. Beharaptam alsó ajkamat, ahogy megéreztem merevedésemet.  Szitkozódva csúsztattam egyik kezemet alsómba, majd fontam körül péniszem vékony ujjaimmal.  Halk sóhaj szökött ki a számon. Lassan mozgatni kezdtem a kezemet, s még több sóhaj, nyögés hagyta el a számat, míg a saját kezemre nem lövelltem nedvemet. Pihegve gördültem a hátamra, majd amikor rendeztem a légzésemet felültem. Kezemet kivettem gatyámból és a fürdőbe sétáltam, hogy egy frissítő zuhannyal kezdjem a napot. Amit ezzel megvoltam, fogat mostam, majd egy kicsit kihúztam a szemeimet és megfésültem a hajam. Komor arccal mentem a szobámba és álltam a szekrényem elé. találomra kivettem pár ruhát, majd magamra aggattam őket. Egy feszülős, szakadt farmert és egy fehér V nyakú pólót vettem ki. Kezembe vettem a telefonomat, és sóhajtva lépdeltem le a lépcsőn. A szokásos dolgaimat csináltam ma is, mint mindig.  Kevés reggeli, amit úgy kell letuszkolnom a torkomon, majd a rutinos rendrakás… bár minek, ha egyedül lakok.. Itt kezdődőt az egyik problémám.. 24 éves vagyok, koromhoz képes alacsony, vékony és gyenge. Egyedül lakok egy kertes kis házban. Nincs testvérem, egyedül élek. Semmi párkapcsolatom nincs.. nem is volt nagyon.. Pár lány és kész.  Leginkább csak dugni akartak. Néha már oly annyira magam alatt voltam, hogy magamhoz nyúltam, nem is egyszer.  Gondolatmenetemből telefonom csörgése szakított ki.

- LuHan, be kéne ma jönnöd. – köszönés nélkül kezdett bele KyungSoo.

- Mi? Nekem ma nem is kell mennem! – mondom felháborodottan.

- Beteg lett az egyik pincér.

- Ja, biztos az amelyik mindig mosogat. Kizárt dolog, hogy én mosogassak.

- De ma valami nagykutya jön az étterembe. - nyüszög.

- Jó..oké.. nemsokára ott vagyok. – nyomom ki a telefont. – Nem hiszem el. – morgolódok, majd gyorsan összekapom magamat. Elteszem pénztárcám, meg a telefonom és kilépek az ajtón.

Zsebre dugott kezekkel sétálok munkahelyem felé. Egy étteremben vagyok pincér, néha meg a bárpultnál állok és szolgálok fel. Nagyon felkapott étterem. *Black Paradise.

- Na végre! – tárja szét a karjait Soo a bejárat előtt.

- Mi az, hogy Na végre? – kérdezek vissza felháborodottan.

- Van 5 perced átöltözni, mindjárt itt az emberünk. – húz az öltözőbe. – A főnökkel fog tárgyalni.

- Csak mosogatni jöttem be. – rántom meg a vállamat.

- Igyekezz! – hagy egyedül.

Az orom alatt csak szidni tudom, de közben persze öltözök.  Elégé más ruhám volt, mint a többieknek. Fekete ruhám volt, mint a pincéreknek, de az össze ruhadarab teljesen rám simult. A nadrág kiemelte a fenekemet, a ruha meg maga vékonyságom. Mióta itt dolgozom, nem tudom miért ilyen a ruhám.

Már lassan két órája vagyok itt és mosogatok, vagy segítek a szakácsoknak. A titokzatos idegen is megérkezett. Magas, tejfel szőke haja, és tekintélyparancsoló nézése van. Nagy barna, szinte már fekete szemei vannak. Látszik rajta, hogy előkelő, vagy, hogy mondjam. Fekete öltönyben van, de vörös, mély bordó kis mellény van zakója alatt és nyakkendője is ilyen színű.

- LuHan, vidd ezt nekik oda. – nyom a kezembe egy kis papírt Soo.

- Mi? Miért én?

- Vidd ki nekik. A főnök el akar veled hencegni. – megy tovább.

Nyelek egy nagyon, majd a papírra pillantok, amin italok vannak.  A kis társaság felé pillantok és az idegen pillantását el is kapom.  Elfordítom a fejemet, majd tálcára rakom a kívánt italokat és feléjük kezdek el sétálni. próbálok nem remegni és nyugodt maradni, de amikor elém áll egy magas fiú ledermedek.

- JongIn, hagytad. Ő pincér. – mondja főnököm, mire eláll az utamból, így én közelebb sétálok és szétosztom az italokat. – A Whisky neki lesz. – pillant a szőkére főnököm.  

Levegőmet bent tartva fordulok az illető felé, majd elé teszem italát. Alaposan végig mér, így ülve.

- Maradj itt fiam. – mutat maga mellé pénz adom, ezért mellé állok. Hevesen dobogó szívvel állok ott. Nem tudok arra figyelni, hogy esetleg miről beszélnek, vagy miről nem, csak a padlót fixírozom.

- Hozz, még nekem egy pohárral emeli fel poharát.

- Azonnal, uram. – veszem el tőle a poharat, mire ujjaink egy pillanatra összeérnek.

Gyorsan elveszem és a bárpulthoz megyek.

- Minden rendben? – jelen meg mellettem munkatársam Inseul.

- Persze. – erőltetek magamra egy mosolyt – Ki vinnéd ezt te? – adom a kezébe a tálcát,rajta az itallal.

- Mi? Miért én?

- Én nem birok ott lenni.. Kérlek.. – könyörgök

- Jössz nekem eggyel. – sétál el.

Szinte menekülök vissza a konyhába, hogy segítsek a főzésben meg miegymásban. Nagyon furcsa érzés volt ott lenni és nyomasztó is. Miután más kivitte helyettem a dolgokat, nem kerestek, de elkaptam pár pillantást a magas idegentől.

Elég késő volt, mire ez a nagy fejes, vagy kicsoda elment.  Délután három óra.. Én pont az ajtónál álltam, háttal. Mikor elment mögöttem végig simított a fenekemet. Erre rögtön megfordultam, de már nem volt sehol. Pirulva fogta hátsómat és lehajtottam a fejemet. összeszedtem a holmimat az öltözőben. Pincér ruhában mentem haza, mert nem volt kedvem nagyon átöltözni. hazafele menet elmentem még bevásárolni, így nagy szatyrokkal léptem át házam küszöbét. Rögtön a konyhába mentem és elpakoltam mindent. Amikor a tejet akartam berakni a hűtőbe a szemem megakadt egy papíron, ami az egyik hűtő mágnessel volt a hűtőre helyezve.  

„Húzd meg magad” . Csak ennyi állt rajta. Rémülten kapkodtam a fejemet és bejártam a lakást, de egyedül voltam. Telefonom rezegni kezdet. Üzenetet kaptam, s főnököm volt, amit nem tudtam mire vélni.

„ Gyere a *Rose Hotelbe, Most” – nyeltem egy nagyon, ahogy felolvastam, majd gyorsan összekapva magamat, mentem abba a hülye hotelbe.  Mr. Most azonnal gyere ide, főnököm kint állt.

- Késtél. – mondja egyből.

- Elnézést. – hajoltam meg.

- Gyere. – fordul meg és indul el, persze én is azonnal.

A háta mögött mentem, kicsi távolságot tartva- beszálltunk a liftbe, majd a legtetejére mentünk a hotelnek. Amint kinyílt a liftajtó rögtön ment tovább, majd egy hatalmas lakosztályba nyitott be. Az-az idegen ült az egyik fotelben és épp iszogatott valamit.

- Ő itt LuHan. Bármilyen szolgáltatást megkaphat tőle. – b-bármilyen ? Mi van?

Döbbenten álltam ott. Mos..ő..ő..arra gondolt..? Mint egy…k-kurva?

-M-Mi? – dadogok

- Neked, csend! – nézz rám idegesen.

- Maga most felajánlotta a testemet! – kiabálok rá.

- Azt mondtam csend!  - pofoz meg.

Az erős ütéstől a fejem oldalra csuklik.

* Teljesen kitalált étterem és hotel is.