ChanYeol pow
Mindenkinek tetszett az ötlet, aminek
örültem. Elbeszélgettük az időt, ezért észre sem vettem és már az ajtót
nyitottam. Amint kinyílt az ajtó mindenki a nappaliba szaladt, miután
ledobálták magukról a kabátot, cipőt. Én is levettem, majd Baek kezét fogva
bementünk. A kanapé, ahogy a maradék két fotelt is elfoglalták már. Jobb ötlet
híján leültem a szőnyegre, s az ölembe húztam.
- Ha
fáradt vagy menj fel nyugodtan a szobámba - mosolyogtam.
BaekHyun pow.
Leült a szőnyegre és az ölébe húzott.
- Oké - hajtottam hátra a fejemet, s ezáltal
vállán pihentem.
Pillám maguktól csukódtak le, de nem
aludtam.
- Szerintem elaludt. – hallottam meg Kai
hangját.
- Szerintem is. – simogatta meg hasamat
Yeol.
- Sose láttalak még ilyen boldognak
ChanYeol. – mondta Tao.
- Ha mellette vagyok, sokkal
felszabadultabbnak érzem magamat. És melegség áraszt el. – vallotta be.
- Jó hatással van rád. Vigyáz rá. – hallottam
meg Kris hangját is.
- Ő a legféltettebb kincsem.
- Mióta?
- A mai naptól kezdve.
ChanYeol pow
Kicsit nevettek a dolgon, de aranyosak
voltak, mert semmilyen bunkó beszólást nem kaptam. Féltem, hogy nem nagyon lesz
közéjük való Baek, de kedvelik. Pár percig csendben ültünk, amit Chen tört meg.
- Éhes vagyok - s ezzel a lendülettel már a
konyhába is ment.
- Én is - hallottam még körülbelül öt hangot, mire ők
is eltűntek.
- Akkor én felviszem BaekHyunt. Tőlünk úgy sem tudna így aludni - nyúltam
térdhajlata és háta alá, majd felvittem a szobámba. Lefektettem az ágyra jól
betakartam, s megpusziltam arcát.
BaekHyun pow
Felvitt a szobájába, és gondosan betakart.
Megpuszilta arcomat is. De mikor távolodott, el keze után kaptam, és berántottam őt
az ágyba. Szerencsére pont mellém esett, így rögtön oldalra fordultam, és
lábammal, kezemmel átöleltem, s fejemet mellkasába fúrtam. Helyezkedett egy
ideig, majd ő is átölelt.
- Jó illatod van. – dünnyögtem mellkasába.
- Neked is. – vont közelebb magához.
- Kedvesek a barátaid. Még Kai is
mosolygott.
- Örülök, hogy így látod. Igen Kai
felszabadultabb lett.
ChanYeol pow
- Aludj nyugodtan. Nem hallatszik fel a zaj
úgy sem - csókoltam arcára. - Örülök, hogy szimpatikusan lettek. Lehetnél velük
többet a jövőben - mosolyogtam. - Szeretnéd, hogy melletted maradjak?
- Igen - suttogta.
- Aranyos vagy - kezdtem arcát simogatni,
hogy el tudjon aludni.
BaekHyun pow
Úgy éreztemm, mindjárt újra látom az a két
sütit, ami megettem.
- Merre van a mosdó? - ültem fel gyorsan.
- Itt a piros ajtó a szobámba. – amint
elmondta, rögtön felpattantam, és a fürdőbe futottam.
Épp időben hajtottam fel a vécé ülőkét, mert
már jöttek is a sütik. ChanYeol sietett hozzám, és a hátamat kezdte el simogatni. A
szívem is szúrni kezdett.
- BaekHyun minden rendben? – kérdezte miután
abba hagytam a hányást.
- Nehm. – gördültek le könnyek az arcomon.
- Srácok minden rendben? Lent hallani, hogy
zajongtok. – jelent meg az ajtóban Kris, és még mögötte páran.
- ChanYeohl fáhj. – markoltam egyik kezemmel
zakómba szívemnél, míg a másikkal Yeol ingjét szorongattam.
ChanYeol pow
Ijedten rohantam Baek után, s hátát
simogatva próbáltam segíteni neki. Aztán felbukkantak a többiek is, BaekHyun meg
még rosszabbul kezdett lenni. Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak.
- Kris, hívj egy orvost - néztem felé, s már
beszélt is.
Felkaptam az ölembe BaekHyunt és
visszafektettem az ágyamra. KyungSoo hozott egy vizes konyharuhát, amit rá rakott
homlokára, egy másik pedig kezére.
- Mindjárt itt az orvos - ült le Kris az ágy
mellé.
Baekhyun pow
A fájdalom erősödni kezdett. ChanYeol felkapott,
és visszafektett az ágyra, de én azonnal az oldalamra fordultam, és magzatpózt
vettem fel, közben a kezemet a szívemhez szorítottam.
- Fáhj- sírtam – ChhahnYeohl.
- Itt vagyok, semmi baj. Már az orvos is
úton van. Valaki menjen le és várja. – mondta valakinek. Mellém mászott és
arcomat kezdte el simogatni. Nem tudom mennyi idő telt el, de már szóltak, hogy
itt az orvos.
- Itt az orvos. – hallottam a lépteket.
- Mi történt? – kérdezte.
- Hányt, majd a mellkasát kezdte el fogni,
és azt monda fáj neki. – mászott el mellőlem.
- Kérem, fáradjanak ki, hogy meg tudjam
vizsgálni. – hallottm, ahogy ki mentek, s becsukták maguk mögött az ajtót.
- Minden rendben. Hogy hívnak?
- BaekHyun, Byun BaekHyun. – próbáltam
értelmesen beszélni.
Az orvos még kérdezett párat, majd próbált
megvizsgálni.
ChanYeol pow
Megjött az orvos és kiküldött minket, aminek én
nem örültem, de kimentem. Leültem az ajtó mellé, s ujjaimat tördelve próbáltam
lenyugodni.
- Nem lesz baja - mosolygott elég
bizonytalanul XiuMin.
- Csak egy kis rosszullét lehet a sok
kajától, ne aggódj miatta - próbálkozott Kris is, de jelen pillanatban senki nem
tudott megnyugtatni, csak az orvos.
Még úgy tíz percig vártunk, mindenki
nyugtalan, majd nyílt az ajtó, mire felugrottam és kérdezgetni kezdtem, jól van-e.
BaekHyun pow
Miközben vizsgál, hümmög párszor. Majd
elrakta dolgait.
- Hány éves vagy?
- Húsz.
- Elég fiatal vagy. – tűnődött el.
- Mihez képest?
- Egy szívizomgyulladáshoz… Bár most
hallottam egy kis szívritmus zavart. Jobb lenne, ha orvoshoz mennél minél
előbb, hogyha baj van, időben kiderüljön. Beszélek a barátaiddal. – mondta és
már ki is lépett az ajtón.
ChanYeol pow
- Mi baja van? Ugye semmi komoly, csak egy
kis rosszullét vagy ilyesmi? - itt inkább elhallgattam, mert láttam, hogy
szeretne beszélni az orvos.
Nagy vonalakban elmesélte a gondot és azt
tanácsolta, hogy vigyük orvoshoz egy alapos kivizsgálásra. Én ekkor otthagytam
őket még beszélni és bementem BaekHyunhoz. Már szinte sírva ültem le mellé,
megszólalni sem tudtam. Rajta is látszott a zavartság, félelem, de nem mutatta,
ki mint én.
- Hogy vagy? - nyögtem ki ennyit. - Mármint
a helyzethez képest.
BaekHyun pow
- Félek ChanYeol – suttogtam, remegő hangon
– Még csak most ismertük meg egymást, de tőled több szeretete, törődést kaptam
egy óra alatt, mint bárkitől. Ölelsz, puszilsz, meg akarsz védeni, ami nagyon
jól esik. Még a barátaidnak is bemutattál. Elmentük sütizni, jól éreztem
magamat. De én már most félek, hogy mi lesz. – sírtam el magamat.
Ő sincs másképp. A könnyek beterítették arcát,
ezzel nedvessé tette. Leguggolt mellém, és összeérintette fejünket.
- Minden rendben lesz. – suttogta.
ChanYeol pow
Látszott, hogy félt, s ettől még jobban
elszomorodtam. Szeretném megnyugtatni, de nem tudom. Én is nagyon féltem.
- Ne aggódj, az orvosok segítenek majd. Ma
kipihened magad és holnap azzal kezdjük a napot - szorongattam kezeit.
Hallottam, ahogy nyílt az ajtó.
- Elment az orvos. Csak ezt akartam... -
jött be félve KyungSoo, aztán mellém ült. - Biztos jobban leszel - mosolyogott
Baekre. - Mi lent leszünk, szóljatok, ha valamire szükségetek lenne - mondta,
majd megsimogatta Baek arcát és kiment.
BaekHyun pow
- Nincs erőm haza menni – suttogtam.
- Nyugodtan itt aludhatsz. – simított végig
arcomon.
- De nem akarok a terhedre lenni.
- Boldog lennék, ha itt maradnál. – nyomott
puszit homlokomra.
- Köszönöm, és köszönök mindent. –
mosolyogtam rá, és most én pusziltam meg – Éhes vagyok.
- Lemegyek, és hozok enni. – nyomott még egy
puszit homlokomra, és kiment az ajtón.
ChanYeol pow
Lementem, ahol mindenki feszülten ült, néha
meg-megszólaltak.
- Miért jöttél le? - érdeklődött Sehun. -
Baja van Baeknek?
- Nem, csak éhes lett - erőltettem valami
mosolyt magamra.
-
Majd én csinálok valamit gyorsan - ajánlotta fel Soo.
Én addig kint beszélgettam a többiekkel.
Sokat kérdezgetgek a dologról, de Tao terelte a témát valami másra.
- Kész van - hozott ki két tálat Soo.
- Finomnak tűnik - vettem el.
- Holnap mi is elkísérünk, ha akarjátok -
ajánlotta fel Chen.
Mosolyogva visszautasítottam, aztán megkértem
Soot, hogy nekik is csináljon valamit, majd Baekhez mntem.
- Tessék! - tette elé az ételt. - Sokat
egyél - pusziltam ajka szélére.
BaekHyun pow
- Jól néz ki. –erőltettem magamra egy
mosolyt.
Számba vettem egy kis falatot, majd
lenyeltem. És ezt addig csináltam, míg rám nem tört újra a hányinger.
- Megint rosszul vagy? – kezdett el aggódni.
- I-Igen, de most remélem, nem jön vissza.
– vettem egy mély lélegzettet.
- Feküdj vissza, én meg leviszem ezeket. –
nyomott vissza az ágyra, s szám sarkára adott egy puszit.
ChanYeol pow
Aggódva fektettem vissza, s lesiettem a tálcákkal. Gyorsan ledobtam valahová őket, s már futottam is vissza nehogy nagyobb baja
legyen. Kicsit megkönnyebbülten sóhajtottam, amikor látom, semmi gond. Befeküdtem
mellé.
-
Szólj, ha megint hánynod kell vagy ilyesmi - elkezdtem simogatni arcát, ami eléggé sápadt volt.
- Most annyira nincs baj - motyogta hozzám
bújva.
- Aludj, hátha jobb lesz úgy. Végig itt
leszek - pusziltam szeme alá biztatólag.
BaekHyun pow
- Lent van a telefonom a táskámba, majd írj
anyunak egy üzenetet léci. – motyogtam pólójába – Nem fognak a szüleid
haragudni, hogy itt vagyok?
- Nem. Majd elmondom nekik, hogy mi
történt. És akkor majd írok édesanyádnak is. – simogatott.
- Sajnálom, hogy elrontottam a napotokat.
- Ne beszélj hülyeségeket!
- Mi van a többiekkel?
- Sokkolva vannak. Ők is aggodnak érted.
- Köszönöm nekik - suttogtam.
Lehunytam pilláimat, s próbáltam aludni. A
mai napfárasztó volt, és egyben fájdalmas is. ChanYeolhoz bújva aludtam el.
ChanYeol pow
Én még nem tudtam aludni, csak simogattam
hátát. Hallottam az ajtó nyílását.
- Elmegyünk, már késő van. Hívj, ha baj van
- mondta Soo, s kiment. Még egy kis ideig néztem Baek arcát, majd kimásztam az
ágyból. Lementem előkeresni a telefonját, írtam egy üzenetet, ahogy érte, majd
felvittem.
BaekHyun pow
Nem tudom mikor keltem, de már az utca
sötétbe borult, és Yeol nem volt mellettem. Éppen másztam volna ki az ágyból,
hogy megkeressem, de kinyílt az ajtó és ő lépet be rajta.
- ChanYeoool – húztam el nevét, és kitártam
karjaimat.
- Baj van? – jött közelebb.
Amint elég közel volt hozzám átöleltem
nyakát, és eldőltem vele az ágyon.
- Ne hagyj magamra. – suttogtam nyakára.
- Nem foglak, édesem - simított végig
hátamon.
- ChanYeol – toltam el kicsit magamtól.
- Igen. – nézett rám.
Megnyaltam ajkaimat, majd közelebb hajoltam
hozzá.
ChanYeol pow
Kezeimmel feje mellett könyököltem.
Meglepetten pislogtam rá. Közelebb hajolt én is, míg ajkunk össze nem ér,
megcsókoltam. Félve mozgattam ajkam, de mikor érzem, nincs ellenére a dolognak,
kicsit mélyítem a csókot.
BaekHyun pow
Azt hittem sose fog ez megtörténni.
Elkezdtük mélyíteni a csókot. Nyelvével végig simított alsó ajkamon, majd
átdugta, s vad táncba hívta enyémet.
- Ah – szakadtam el tőle, s kaptam szívemhez.
- Fáj? Mi történt? - fogta meg kezemet.
- Várj pár percet – sóhajttam nagyot.
- BaekHyun lehet be kéne menünk a
sürgősségire.
- N-Nehm – remegtem meg.
- BaekHyun – fektetett vissza, s felém
tornyosult.
- Chany..Yeol – leheletm nevét, majd
megfogtam arcát. De nem sokkal később minden elsötétült.
ChanYeol pow
Annyira tökéletes volt az egész. Végre
BaekHyun ajkát érezhettem sajátomon. Nagyon boldog lettem, míg szívéhez nem
kapott, majd elájult. Teljesen ledöbbentem, de egyből pattantam, hogy mentőt
hívjak. Még az egyik porcelán díszt is levertem a polcon, ahogy idegesen
járkáltam a szobában, miközben beszéltem. Miután leraktam a telefont anya
bejött érdeklődni, mi történt. Elmondtam, ő pedig próbált valamit segíteni,
mivel ápoló. Kicsit megpofoztam BaekHyunt hátha felkel, de nem jött össze. Anya
eközben a szívénél masszírozta vagy nem tudom. Úgy éreztem, az én hibám, amit
történt. Akkor ájult el, mikor megcsókoltam. Nem sokat gondolkodtam ezen, jött
a mentő Baeket pedig elvitték, vele engem is. A kórházban nekem várnom kellett,
így leültem. Azt mondtál szólnak, ha végeztek.
BaekHyun pow
Mikor magamhoz tértem egy fehér szobában
voltam, és valami pittyegett mellettem. No meg a kezemben is volt valami.
Elkezdtem forgatni fejemet, és rá kellett jönnöm, hogy egy kórházban vagyok.
- Áh hát felébredt? – jött be egy fehér-köpenyes
férfi. – Dr. KiBum vagyok a kezelő orvosa. Hogy érzi magát?
- Tűrhetően. Hogy kerülök ide?
- Egy fiú, nevezetes Park ChanYeol hívta ki
tegnap este a mentőt önhöz, mert szív fájdalomra panaszkodott, és elájult.
- Ő hol van?
- Kint vár, és ideges. Beküldjem?
- Igen. – gyűltek könnyek a szememben.
Az orvos megnézte a kor lapomat, majd kiment.
Pár perc elteltével ChanYeol jött be meggyötört arccal.
- ChanYeol – suttogtam nevét.
Közelebb jött hozzám, és megölelt, amennyire
csak tudott. Fejemet nyakhajlatába temettem, ő meg egy reszketeg sóhajt engedett el.
- Annyira aggódtam. – mondta halkan.
ChanYeol pow
Már kezdtem bekattanni, hogy semmit nem
bírtak mondani, nem láthatom, mikor egy orvos beküldött. Örültem, mégis nagyon
féltem. Vajon milyen állapotban van? Hamar meg is tudtam erre a választ.
- Azért jobban nézel ki - simítottam végig
arcán, halványan mosolyogva. - A többiek is meg lesznek könnyebbülve kicsit.
De... mit mondtak az orvosok? Nagyon súlyos? - faggattam.
Baekhyun pow
- Nem mondtak még semmit. Várj t-te felhívtad
őket az éjszaka közepén? – döbbentem le.
- Először LuHan hívott, mert ő is az
utcánkba lakik, és látta a mentőautót. Másodszor mindenkinek leadta a drótot,
hogy baj van, és ahogy ismerem őket kiszedte anyumból, hogy melyik kórházban
vagyunk.
- Aigoo Yeoli. Még csak most találkoztunk
először, nem akarom, hogy azt gondolják rólam, hogy nyápic vagyok vagy valami.
És nem akarom, hogy aggódjanak – temettem kezembe arcomat.
- Hé. Mindenki közül én aggódok a
legjobban –vette el kezeimet arcom elöl.
- ChanYeol tudod, mitől lennék jobban? –
mosolyogtam rá.
- Mitől?
- Egy csóktól – suttogtam.
Miután eljutottak szavaim tudatáig, ajkamra
hajolt, és egy mély csókba vont. De szívem ezt nem hagyta. A mellettem lévő gép
hangos pityegésbe kezdett. Yeol gyorsan elvált tőlem, én meg csak ziháltam.
- ChanYeol minden rend- nyitót be az ajtón
Kai, és mögötte ott voltak a többiek.
Kezemmel szívemhez kaptam, és megmarkoltam
ruhámat.
- Kérek mindenkit, hogy azonnal távozzon –
rohant be hozzám négy nővér, és az egyik már tolni is kezdték őket kifelé.
ChanYeol pow
Kis idő kellett, míg értelmeztem kérését, de
aztán megcsókoltam. Megint jó kedvel töltött el, amíg nem az történt, mint múlt
este. Nem akartam kimenni, vele akartam maradni, de mégis kiküldtek. Szinte
sírva öleltem meg KyungSoot. Tényleg az én hibám, részben biztosan.
Elhatározásra jutottam, nem csókolom meg többször!
BaekHyun pow
A nővérek beadtak valami szert az
infúziómba, és két perc után abba maradt a fájdalom.
- Mi a bajom? – kérdeztem halkan.
- Van egy jó hírem – nyitotta ki az ajtót
az orvos.
- Tényleg?
- Tényleg. Tudom miért voltál rosszul –
nézett a papírjaimat. – Ettél valami édes dolgot?
- Igen oroszkrém tortát. Kettő szeletet is.
- Valószínűleg nagyon alacsony volt a
cukrod. Mikor a szervezeted hirtelen sokhoz jutott nem tudta feldolgozni, ezért hánytál.
- És a szívem? – estem kétségbe.
- További vizsgálatokra lesz szükség.
Kirendelek magam mellé egy ápoló nőt. Mrs. Parkot, és felhívóm a szüleit. Kint
az a sok ember az önbarátai?
- I-Igen – mondtam halkan.
- Beszélek velük is – lépet ki az ajtón
majd becsukta maga után.
ChanYeol pow
Míg ki nem jött az orvos, Soora borulva
idegeskedtem. Az orvos elmesélte, hogy miért hányt BaekHyun és most jobban van, meg a további
vizsgálatokról is beszélt, szóval bent marad egy ideig. Szerencsére
visszamehettem hozzá. Megbeszéltem a srácokkal, hogy nem sokára szólok és ők is
jöjjenek be, de előbb hadd beszéljek vele. Ketten maradtunk bent, minden nővér
elment.
- Sajnálom, hogy megint ez történt, biztos
aggódtatok - mondta szomorúan sóhajtva.
-
Semmi gond - simogattam meg arcát és nyomtam egy puszit arcára. - De egyezzünk
meg abban, nincs több csók - fogtam meg kezeit, s hüvelykujjammal simogatni
kezdtem kézfejét.
BaekHyun pow
- Mi? Miért? De én akarom a csókodat. –
durcáztam be.
- Azért mert amikor megcsókollak, mindig
baj történik. A szíved, majd elájultál, és most újra a szíved. Nincs csók, amíg
rendbe nem jössz.
- De Yeooool – dünnyögtem.
- Nem BaekHyun, nem akarom, hogy még
nagyobb baj legyen.
- A gyors szájra puszi nem csók, vagy a
hosszú, csak ha nyelvezünk is – próbáltam érvelni.
Elkezdte ajkait rágcsálni.
- Jó... szájra puszit kapsz és most behívom
a többieket. – állt fel mellőlem.
ChanYeol pow
Még csak kétszer csókolóztunk, mégis úgy
felháborodott, hogy megtiltottam. Azt hittem csak vállat von majd. Behívtam a
többieket, akik megtámadták a kérdésekkel. Soo persze a nyakába is ugrott. Nem
is ő lenne.
- Jobban vagy? - kérdezte Suho, meg még
mindenki szinte.
-
Igen - bólintott Baek.
Visszaültem az ágyra, s ölembe húzva hajtottam
fejem nyakába, miközben ő beszélgeett a többiekkel.
Baekhyun pow
- Nagyon aggódtunk érted. Mikor LuHan
felhívott minket, és közölte velünk, hogy mentő van ChanYeolléknál, nagyon
megijedtünk – mondta Soo.
- Köszönöm az aggódásotokat, de már nincs
semmi baj –mosolygok.
- Meddig leszel bent? – kérdezte Chen.
- Hát ez az, hogy még én sem tudom. De
kaptam személyes ápolónőt. Mrs. Parkot, akivel még nem találkoztam.
- Anyut kaptad? – kaptam fel a fejét
Channie.
- Hát, mint említettem még nem találkoztam
vele, de kitudja? Lehet.
- Most, hogy érzed magadat? – simogatta meg
karomat Tao.
- Mint akinek egy nap leforgása alatt volt
két szívinfarktusa. – nevettem.
- Hihetetlen vagy komolyan! Még ilyen
helyzetben is nevetsz. – mosolygott rám JongIn.
ChanYeol pow
- Biztató azért, hogy ilyen jó kedved van -
mosolyogtam.
Remélem, tényleg anyut kapta. Legalább
folyton faggathatnám.
- Ha megtudod, mikor engednek ki, azonnal
mond - szólalt meg Tao.
- Szerintem sok vizsgálatot végeznek majd
el - gondolkozott el XiuMin, csak sajnos hangosan. - Bocsi - hajtott le fejét.
- Nem sokára a nővér is jön, ugye? -
kérdezte kíváncsian Luhan.
- Nem tudom, nem mondta az orvos - rázta
Baekie a fejét, mire kapott tőlem egy arcra puszit a cukisága miatt.
BaekHyun pow
Amikor kaptam tőle egy puszit szívem nagyot
dobban, és ezt a gép is kijelzi egy hangos pityegéssel. LuHan lekezdett nevetni,
KyungSoo mosolyogott, míg a többiek kuncogtak.
- ChanYeol adj BaekHyunnak még egy puszit
hátha jobban lesz – kuncogott Kris.
- Mi? – fordultam Yeol felé, és ajkát
megéreztem sajátomon.
Mindenki halk „huu”- zásba kezdett, én meg
elpirultam. A gép ismét pityegett, ezzel jelezve gyors szívverésem. Az óriás
elvált tőlem, és mosolyogva nézett rám.
- Már ennyitől gyorsan ver a szíved? –
incselkedett velem, és homlokon csókolt.
Én csak fülig pirultam, és hozzábújtam.
ChanYeol pow
De édes, még egy puszim is nagy hatással
volt rá. Jót kuncogtunk a dolgon, én pedig nagyon büszke lettem magamra.
Kezeimmel átkaroltam derekát, s még egy apró puszit nyomtam homlokára. Egy
ajtónyitódást hallottunk, mindenki odakapta a fejét, s örülve mosolyogtunk.
Anya jött be, ami azt jelenti, ő az ápolója. Odajött hozzánk, adott nekem egy
puszit.
- Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva Baekiet,
aztán be is mutatkozott neki. - ChanYeol anyukája - tette hozzá.
Baekhyun pow
- Ó, akkor tényleg az anyukád lesz az
apólom. – nézett rá mosolyogva.
- BaekHyun ugye tudod, hogy a szüleid nem
tartózkodnak az országban? – kérdezte az anyuka.
- Csap apuról tudom, hogy nem. Édes anyám
viszont itthon van. – ráncoltam homlokomat.
- Dehát tegnap délelőtt utazott el –
nézett rám.
- Én nem emlékszek ilyenre - kezdtek
összezavarodni.
- Ne izgasd fel magadat kincsem, mert
meglátszik az EKG-n a vonalaidon. Mivel nekem is, és szerintem neked is
egyszerűbb lenne, ezért otthoni ápolást kapsz nálunk - simogatta meg hátamat.
- Ez azt jelenti, hogy hozzánk költözik? –
lelkesült fel Yeol.
- Igen, azt. Már ma hazajöhetsz. De sajnos
az eredményeidre várni kell, mert az orvos rengeteg szűrést kért, hogy komoly
betegségeket kizárhassunk. Ennek érdekében még vért kell még, majd vennem, hogy
mást is elvégezhessünk.
- Rendben – sóhajtottam.
ChanYeol pow
Elengedtem BaekHyunt, hogy tudjon anya tőle
vért venni. Magamban csak vigyorogni tudtam, hogy hozzánk jön, de a szülei
miatt dühös is voltam. Itt fekszik a fiú a kórházban, ők meg kitudja, hol
utazgatnak. Én értem, nem számítottak erre, bár akkor sem kéne szó nélkül
elmennie az anyukájának. Megvártam, míg végeznek anyával, majd mosolyogva
pusziltam arcára Baeknek.
BaekHyun pow
Utálom, ha vért vesznek tőlem. De ChanYeol
puszija mosolygásra késztetett.
-
Szerintem már öltözhetsz is. Csak döntsétek el, hogy haza gyalogoltok vagy
vigyelek én titeket - mosolygott ránk.
- Séta - vágtuk rá egyszerre
-
Akkor már menjünk együtt, de nem fogunk bemenni - szólalt meg Kris.
- Miért? - kérdezte Yeol.
- Azért hogy turbékolhassatok, ketten - kacsintott
ránk.
ChanYeol pow
- Nagyon figyelmes - forgattam szemeim.
Azt
eltekintve, hogy már egy csóktól is rosszul lesz, nem fogunk belemerülni a
dolgokba. Baek összekapta magát, én elköszöntem anyától, s kiléptünk a rideg
kórházból. Kezét fogva sétáltunk a fiúkkal együtt hazáig. Szerencsére a fiúk jó
hangulatot teremtettek még a körülmények ellenére is, ezért hálás voltam. Mikor
hozzánk értünk, a fiúk tényleg leléptek, miután ki aggódták magukat. Elmondták,
hogy hívjuk őket, ha megint gond van meg hasonlók.
BaekHyun pow
Kettesben. Nem hiszem, hogy csókolózáson és
tappin kívül bármi mást csinálnánk. Persze az út hangulatosan telt. Aztán
megérkeztünk a házhoz, és tényleg leléptek.
-
Mit szeretnél csinálni?- kérdezte miközben lesegítette a kabátomat.
- Enni - nevettem - És utána pihenni.
- Akkor gyorsan összedobok valamit, addig
helyezd kényelemben magadat - csókolt nyakamba.
ChanYeol pow
Tényleg nagyon gyorsan csináltam neki
valamit, amit egy tálcán kivittem neki.
- Jó étvágyat! - tettem ölébe. Szemügyre vette,
aztán enni is kezdett.
- Finom - mondta, bár tuti nem mondott
igazad, mert én is kóstoltam. Összeborzolom haját, adva rá egy puszit.
- Ha baj van, mond el. Este is ellenkeztél
és mentőt kellett hívnom. Vigyáznunk kell, ezért nincs csók, se idegesség, oké?
-
Oké - nem tetszik neki, láttam.
- Egyél sokat. Anya este jön haza
szerintem, szóval addig vigyázok rád.
BaekHyun pow
- De hosszú szájra puszi van! - loptam egyet
tőle.
- Igen az van - kuncogott.
Elkezdtem falatozni és nem is volt olyan
rossz!
- Finom volt - dőltem hátra
- Örülök, hogy ízlett - simogatta meg
arcomat.
- Nézzük valami filmet?
- Nézhetünk, mit szeretnél?
- Valami vígjátékot. Nagyfiúk!
- Te tudod, hogy mit szeretek. Imádlak -
nyomott hosszú puszit ajkamra.
Leültünk a kanapéra és Yeol elindította a
filmet. Szorosan összebújva néztük.
ChanYeol pow
Szorosan öleltem magamhoz a film nézése
közben. Sokszor pusziltam meg. Kellemes volt az egész légkör. Sokat nevettünk, de elég csend volt. Nem
beszélgettünk, csak pár mondatot. Én kezdtem bealudni, szemeim is lecsukódtam,
aztán elaludtam teljesen.
BaekHyun pow
ChanYeol volt az, aki először bealudt.
Ébresztés kép belemásztam az ölében és nyakát kezdtem el csókolgatni, egyre
jobban haladtam lefele, ő meg egyre jobban mocorgott. Éppen nyakát szívtam
mikor derekamra rakta mindkét kezét.
- BaekHyun mit csinálsz? - tolt el egy kicsit magától
- BaekHyun mit csinálsz? - tolt el egy kicsit magától
- Ébresztelek, hogy foglalkozz velem - ütöttem
meg játékosan mellkasát.
- Ó, és mit szeretne őfelsége?
- Ezt! - érintettem össze ajkunkat, s
nyelvemet rögtön át is dugtam.
ChanYeol pow
Éreztem, hogy bemászik az ölemben, aztán a
puszik egyre inkább kezdtem felébreszteni. Derekát simogatva, hevesen csókoltam
vissza. Szerencsére most nem látszott rajta rosszullét, szóval bátran húztam
még közelebb magamhoz. Meglepett a kis hevessége, de nagyon édesnek találtam.
Sok ideig csak csókolóztunk, néha csak lihegtünk, míg a következő csók közben
ki nem nyílt az ajtó. Mindketten odakaptuk a fejünket és anya megdöbbent arcát
láttuk meg. Baek egyből nyakamba rejtette el fejét, amin kuncogtam egyet.
BaekHyun pow
Ahogy visszacsókolt a mennyekben éreztem
magamat. De a pillanatunkat megzavarta a bejárati ajtó nyitódása. ChanYeol
anyukája meglepődve nézett minket. Annyira elvörösödtem, hogy nyakába rejtettem
arcomat.
- Anya mi csak - kezdett el hebegni.
- Uh ChanYeol én nem vagyok az ellen, hogy
fiúd legyen, de ha csináljátok, akkor fent, és ne akkor, amikor itthon vagyok,
vagy vagyunk - miközben beszélt én egyre jobban ChanYeolhoz bújtam és az arcom
csak úgy égett.
ChanYeol pow
- Nem voltál eddig itthon - magyarázkodtam.
- Felmegyünk inkább - felkaptam Baek-et az ölembe és felvittem a szobámba. - Ez
ciki volt - nevettem zavartan, miután leraktam az ágyra.
Mellé térdeltem, s arcát kezdtem simogatni.
- Nyugi, anyát nem zavarja, csak
meglepődött - nevettem.
- De nagyon ciki volt - bújt szorosan
hozzám.
-
Hát, ez igaz. Majd elfelejti, mi meg nem csináljuk többet lent - öleltem át
derekánál egy puszit adva ajkára.
BaekHyun pow
- Mennyi az idő? – fordultam egész testemmel
felé.
- Este nyolc. – nyögte.
- Fürödhetek? – támaszkodtam meg könyökömön.
- Persze. De... mi van, ha fürdés közben
leszel rosszul? – húzta huncut mosolyra ajkait.
- Mit akarsz? – húztam fel szemöldököm.
- Fürödjünk együtt!
- Mi? Nem! ChanYeol még együtt sem vagyunk!
- De bevallottuk egymásnak, hogy érzünk
valamit a másik iránt! És csókolózunk is!
- Az más, mint az együtt fürdés. Ha
megkérdezed, hogy leszek-e a barátod, akkor gátlások nélkül fogok veled
fürödni. – nyomtam puszit arcára.
- BaekHyun leszel a-
- Romantikusan kérdezd meg! És ne most, hogy
felhoztam ezt...
ChanYeol pow
Felcsillantak a szemeim a fürdés hallatán,
de tudtam, hogy nem akarja majd. Kicsit szomorúan gondolkoztam el, hogy kell
romantikusabban megkérdezni. Nem vagyok ebben valami jó, szóval elég gyatra
lesz szerintem.
-
Muszáj? - néztem rá reménykedve.
- Igen! - mondta durcásan, karba tett
kezekkel.
- Azért segíthetnél - mondtam morcosan.
Lassan átöleltem, s adta egy gyengéd puszit
arcára, aranyosan mosolyogva mellé.
-
Baekie, szeretlek, lennél a barátom? - nyomtam még egy puszit, de most ajkaira.
Hát, ez nagyon romantikus.
Jobb
ötlet híján még le is térdeltem a földre, de ott meg hülyén éreztem magam. Nem
a kezét akartam megkérni, hülyén néz ki. Valószínűleg nem fogtam meg a puszikkal
meg a szereltekkel. Nem mondott semmit, nem tudtam, mire gondolhat.
- Hyunie, mondj valamit - ültem vissza
megölelve.
BaekHyun pow
Nem gondoltam volna, hogy most rögtön
megkérdezi, de ilyen a szerelem nem? Szegény annyira kétségbe volt esve, és
szerintem felkészült arra, hogy azt mondom, nem. Eltolom magamtól, és
végigsimítok hüvelyujjammal alsó ajkán, majd szájára nyomok egy hosszú puszit.
- Hm – haraptam be alsó ajkamat - Igen. –
csókoltam meg rendesen – De majd kapok virágot is, ugye?
- Az összes virágot megveszem neked. –
hajolt vissza számra.
- De Yeol, fürdeni szeretnék. – toltam el
magamtól nevetve.
- Akkor menjünk! – húzott fel.
-
Most úgy érzem, hogy csak azért kérdezted meg, mert mondtam, és mert
fürödni akarsz velem! – mondtam mérgesen.
- Ez nem igaz!
- Akkor ne erőltesd, kérlek.
ChanYeol pow
- Nem erőltetem, sajnálom - hajtottam le
fejem. - De igazából tényleg aggódom. Össze is eshetsz - érveltem.
- Áh, oké - sóhajtott.
Derekát átölelve mentünk be a fürdőbe.
- De ne meztelenül - mondta, aztán mindent
lekapott magáról, csak a bokszerét nem. Én is magamon hagytam sajátom, úgy állok be
mellé, s vizet kezdtem engedni.
BaekHyun pow
Végül csak együtt fürödtünk. Zavarban
voltam, nem is kicsit. A zuhanyba belépve, már mellettem is termett, és
megengedte a vizet. Hajam teljesen elázott, de nem csak az enyém, övé is.
Szembe fordultam vele, és csak tátott szájjal tudtam bámulni. Rohadt jó teste
van.
- Mi az? – kérdezte.
- S-semmi. – kaptam a kezembe tusfürdőt,
majd nyomtam ki kezemre, és mellkasát kezdtem el simogatni.
- Ha te is, akkor én is. – nyomott kezébe ő
is, és átölelt.
Keze bejárja hátamat, aztán letévedt
csípőmre, onnan fenekemre, ami nagyon tetszhetett neki, mert alig akart
elszakadni tőle. Sőt! Olyan hosszú karjai voltak, hogy a combom hátsó felére is
leértek.
- C-chanYheol. – remegett meg lábam, s egy
kicsit össze is csuklot.
ChanYeol pow
- Nagyon aranyos vagy, Baekie - pusziltam
homlokára, s úgy tartottam combja hátsó felét kezeimmel, hogy el ne essen.
A
kis remegő kezeivel ő is hátamra tévedt, s elkezdte beborítani habbal.
Elhúzódva vigyorogtam rá, majd mellkasát mostam tovább, közben csókolva.
Nyelvem elég gyorsan szájában kötött ki, majd mikor nem kaptunk levegőt,
lihegve elváltunk egymástól. Tovább haladtam kezeimmel testén. Alhasán kis ideg
el is szórakoztam, mire remegni kezdett újra. Csak elmosolyodtam, majd a
bokszert kikerülve, combján folytattam.
BaekHyun pow
Annyira izgalomba jöttem, hogy zihálni
kezdtem és majdnem összecsuklottam. De nyelves csókja után még jobban remegni
kezdtem és zihálni.
- C- ChahnYheol vigyél ki. Neh birohn -
folyt le pár könnycsepp arcomon.
- Rosszul vagy? Mi történt? - tartott meg
jobban.
- Nehnm bihrohm - csak ennyit tudtam
mondani.
Gyorsan elzárta a vizet, majd kivitt és
felültett a mosdó kagyló melletti komódra. Levett a mellettünk lévő polcról
két törölközőt majd rám téríti es megölelt.
- Mi történt? Rosszul lettél? Miután
éreztem, hogy nagyon remegni kezdtél meg zihálni megijedtem.
- C- Csak nagyon izgalomba jöttem -
vörösödtem el.
ChanYeol pow
Megfagyott az ereimben a vér. Azt hittem a
karjaimban esik össze kezdtem megint megbánni, hogy közeledtem felé. Láttam,
hogy azért még mindig zihál, mégis megnyugodtam.
- Kis buta, ne ijesztgess már folyton -
öleltem át szorosan. - Azt hittem megint a szíveddel van baj.
- Ne haragudj - bújt cicásan hozzám. De
édes, megeszem.
- Csak megijedtem. Nem akarom, hogy bajod
legyen - mosolyogtam megnyugtatóan, s letörlöm a homlokán lévő nedvességet. -
Pihenj kicsit, aztán leveszlek innen - csókoltam nyakára, arcát simogatva
közben.
BaekHyun pow
Nem tudom hány percig öleltem, de eltoltam
magamtól.
- ChanYeol tudod mit nem mondtam neked? -
simítottam végig mellkasán.
- Nem - nézett le rám
- Azt ami te már egyszer mondtál - hajloltam
közelebb - Szeretlek - csókoltam meg, karjaimmal körbeöleltem nyakát, míg a ő
derekamnál húzott közelebb magához.
-
Gyerekek minden rendben? - kopogott be az ajtón ChanYeol anyu.
- Persze anya. Mi lenne? - érintette össze
homlokunkat.
- Semmi, gondolom én, de már egy ideje bent
vagytok.
- Mindjárt megyünk - szól vissza, az óriás
karjaiba kapott és visszavitt a szobába.
-
Adsz egy alsót meg egy pólót? - kérdeztem pirulva.
- Ühüm - kezdett el kotorászni. - Tessék -
adta kezembe őket.
- Nincs kisebb bokszered?
- Ennél kisebb már nincs. Most örülök, hogy
azt az egyet megtartottam.
- Nem akarok kimenni, elfordulsz?
- Hát... oké - fordított hátat.
Gyorsan átvettem ruháimat, de azt nem
gondoltam, hogy amikor megfordul és meglát ruháiban, levetkőztet a szemével. Még
az ajkát is megnyalta és utána be is harapta az alsót.
- Túl..... Sexy vagy.- mondta huncutan.
ChanYeol pow
Megszólalni sem tudtam, miután kimondtam.
Hirtelen jött, hogy pont most, de annyira örültem. Ő is szeretett, és remélem, nem
hiszi még mindig, hogy az együtt fürdés miatt mondtam neki. Sajnos a
"romantikus" csókot anya megzavarta, ezért visszamentünk a szobába
felöltözni. Miután felöltözött csak elé léptem egy huncut mosollyal, majd
átölelve megcsókoltam.
- Baekie, te mindenben jól nézel ki -
mondtam elválva ajkától.
Kezét megfogva az ágyhoz vezettem, s miután
leültem, ölembe húztam, s nyakra pusziltam.
- Tudom, hogy beteg vagy, de ha anya
megengedi, elmész, ugye?
-
Azt hiszem - gondolkodott el, aztán meglepetten elkerekedtek szemei. - Azt
akarod, hogy elmenjek?
- Dehogy! Szeretnék elmenni veled egy
randira, ha már együtt vagyunk mától. Mit szólsz? - vigyorgtam.
BaekHyun pow
- Hmm, egy randi? Veled? Bármikor -
csókoltam meg, de mellkasomba ismét szúró fájdalmat érztem.
- Minden rendben? - kérdezte aggódva.
- Csak kicsit fáj - mosolyogtam rá, de arcom
eltorzult mikor erősebb lett.
- Szólok anyának – kelt volna ki.
- Ne hagy magamra - kaptam keze után.
- De nem akarom, hogy rosszabb legyen -
aggodalmaskodott.
- Csak feküdj vissza mellém és simogass -
húztam be az ágyba.
- De ha rosszabb lesz, szólok anyunak, meg
majd ezt is el kell neki mondani - húzta ránk a takarót.
- Rendben.
Lefeküdt teljesen én meg azonnal mellkasához
bújtam, míg ő egyik kezével átölelte derekamat a másikat meg fejem alá dugta és simogatja karomat, majd arcomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése