LuKai ( EXO); Választanod kell!

Itt lenne az enyém is^^ Én kicsit lassabban haladok az írással, de kész lett :) Már régebben, de lusta voltam felrakni -.-" Bocsánat :) Ezt Kitti kérésére írtam. Remélem elolvasod és tetszeni fog. Mindenkitől szívesen várok rá véleményt :3

LuKai

Választanod kell OS

Kai POV

Sikolyokra kelek. Már megint? - ülök fel idegesen. Nem bír megpusztulni Tao ezzel a folytonos kínzással a mellettem lévő szobába. Francnak sincs kedve napi szinte erre kelni. Játssza a nagy keményet, aki utálja a fogvatartottját, közbe meg másról sem tud beszélni csak róla. Teljesen szerelmes. Idegesen veszem fel fekete ruháim, majd lemegyek enni valamit.

- Lay, JongIn felkelt! - ordítja a konyha felé Suho. Remek! - Mitől van ilyen jó kedved? - röhög a képembe, miután mellé ültem. - A fiúcskádba megint nem sikerült belebotlani? Hát, hogy fogod idehozni, ha szerencsétlenkedsz? - kuncog, mire még idegesebb leszek. Ledöntöm az ágyon és felé mászva, nyakát veszem célba. Erősen szorítom köré kezeim, egy vicsorral arcomon. - Ide fogom hozni Luhant! - ordítom képébe, majd elengedem, mivel Lay gyors lépteit hallom meg. Még jó, hogy erős hallásom van. Idegesen csap fejemre, aztán megcsókolja Suhot.

- Édes, ne hozz fel ilyen témát. Érzékeny rá Jonggie. Egyébként...

- Nem érdekel senki véleménye! - osztom meg velük, majd lelépek. Látnom kell.

Luhan POV

Kis kutyám hangos nyöszörgésére kelek fülem mellett. Ma is egy fárasztó nap, három műtét, kemény napom lesz, de mindent meg kell tennem. Utálom, ha meghal egy ember, ezért minél jobban szoktam teljesíteni minden műtétemen. Lehetetlen, hogy néha ne haljon meg valaki, mégis ehhez a munkához húzott a szívem. Bár szerencsém van. A két éves orvosi pályám alatt egy ember sem halt meg kezeim közt. Barátom viszont ennek az ellentéte. Kiváló szakember ő is, valahogy mégis mindig meghalnak a betegei. Ez szomorú dolog, de mintha őt nem zavarná. Persze meg is értem. Egy idő után hozzá lehet szokni. Kudarc kudarc hátán. Fájdalmas, de ezzel jár ez a munka. Én mégsem tapasztaltam még meg ezt a kudarcot. Nem is szeretném.

Lassan kikelek az ágyból, mivel kutyusom olyan éhes, hogy orrom kezdte harapdálni. Nevetve siettek le és rakok elé egy tál kutyakaját. Visszavánszorgom az emeletre, s a fürdőt megcélozva embert varázsolok hulla kinézetemből. Imádok orvos lenni, ez tény. De éjfélig bent maradni, reggel hatkor indulni nem vicces dolog. Már unnom az egész alváshiányt.

Kai POV

Zavartan ballagtam lent a Földön. Nem szeretek itt lenni. Túl sok a vidám ember. Késztetést érzek arra, hogy megkeserítsem az életüket. Vajon én milyen lennék emberként? Akkor is szeretném? Nem tudom, de soha nem lehetek ember, feleslegesek ezek a gondolatok. Luhan munkahelye felé ballagok. Minden embert jól megfigyelek közben. Egy pár sétál előttem és arról beszélnek, szeretik egymást, de ez hazugság. A srácnak két barátnője is van ezen kívül. Meglátom az emberekben a rosszat, a hibát. Mindenkiben, kivéve Luhanban. Benne semmi rossz nincs. Önzetlen, kedves, segítőkész. Ez vonz benne. Nem a pokolban a helye, viszont mellettem, tudom. Már majdnem a  kórház előtt vagyok, mikor valaki szembe jön velem. Fura volt, hogy nem oda megy, vagy én haladok rossz irányba? Ahogy elhalad mellettem, követni kezdem.

Luhan POV

Sietek munkahelyem felé. Már a kapuban vagyok, mikor eszembe jut valami. Egy nagyon fontos valami. Nem ettem semmit még. Sietve indulok meg a másik irányba, ahol egy aranyos cukrászda van, mellette egy bolt. Itt is van büfé, ez igaz, de ott rettenetes a kaja. Egyszer vettem, vissza is jött hamar. Mosolyogva siettem a bolt felé, mikor elmentem valaki mellett, egy fura érzés fogott el. Nem tudom mire vélni, de megijeszt. Nem akarok semmi rosszat az életembe, félek ettől az alaktól. A bolt felé haladva éreztem magamon tekintetét, követ. Miután rájöttem, futni kezdtem. Nem akarok ránézni, nem akarok vele beszélni. Bántani akar, érzem magamban, mélyen. A boltba érve elkezdek a sorok között keresgélni, miközben elkerülöm az alakot. Ép veszem lefelé a tejet a legfelső kis polcról, de valaki megzavar ebben.

Kai POV

Ahogy látom, retteg tőlem. Ez rosszul esik, mégis boldogsággal tölt el. Valamilyen érzelmet már kiváltottam belőle. A boltba már nem is láttam sehol, viszont megláttam mást.

A tükör előtt állok, nézem, hogyan áll rajtam a feszülős szaggatott nadrág és a fehér póló. Nem csodálom sokáig magam. A kukába dobom fekete göncöm, majd a rajtam lévőket kifizetem, s az ételes sorokhoz megyek. Hirtelen rátaposok valamire, amit azonnal fel is veszek és kinyitom. „Luhan” olvasom rajta a nevet. Odaosontam a tej termékekhez, s megszólítottam.

- Elnézést, ez a tiéd? - nyújtom felé az igazolványtartóját. Meglepetten pislog szemeimben, el nem szakadva tőlük.

Luhan POV

Gyönyörű, fekete szemeiben elveszem, miközben sármos, sexy hangja cseng vissza füleimben.

- Igen, az enyém – nyúlok a kis tárgy után, véletlenül megfogva kezét. Hideg, mégis jól esik bőrömnek.

- JongIn vagyok. Örülök a találkozásnak – hajol meg udvariasan.

- Viszont – biccentek. - De most rohannom kell. Elnézést! - kapom le a tejet, majd a korsárba dobom.

- Várj egy kicsit! - szól utánam mély hangjával. Áh, de helyes. - Nem vagyok ismerős errefelé, ma még nem ettem, nincs pénzem. Tudom, ez olyan helyzet, hogy egy vad idegen csóroskodik neked, de nincs más választásom – hajtja le félénken fejét. Ennek nem tudok ellenállni, még ha átverés is lehet.

- Gyere velem, JongIn – mosolygok rá barátságosan, mire ő boldogan követ. Mindent megvettem, ami kellett, ezért kifizetem, aztán elindulunk a kórház felé.

- Köszönöm, Hyung – hajol meg menet közben. Felvont szemöldökkel nézek rá.

- Honnan veszed, hogy idősebb vagyok? - kérdezem gyanúsan.

- Felnőttes kisugárzásod van – vigyorodik el.

Kai POV

A kórházban leültünk saját öltözőjébe, s kipakolta ételeit, egy-két üdítővel együtt.

- Egyél nyugodtan – ül le velem szembe egy szendviccsel. - Nemsokára dolgoznom kell, ezért gyors légy.
Bólintva nyúlok egy ugyan olyan étel után, majd majszolni kezdem. Nagy csend. Meg kell ezt törnöm valahogy. Mit mondhatnék.

- Csak nem műtét, vagy ilyesmi? - nézek rá kíváncsian, mire felemeli tekintettét ételéről, ami biztos érdekesebb neki, mint én.

- Eltaláltad! Neked mi a munkád?

- Az titok – mosolyodom el sejtelmesen. Vállat vonva folytatja az evést.

- Kedvellek Hyung!

Ez volt az utolsó szó, ami elhangzott köztünk. Elé léptem, majd egy csókkal elaltattam.

Luhan POV

„Kevellek Hyung” Erre a mondatra emlékszem csak. Ezt hallottam utoljára. A műtéteimre nem tudtam elmenni.

Egy sötét szobában ébredek. Nem tudom, hol vagyok. Egy ismerős illat száll a levegőben. JongIn illata.

- Hyung... - hallom meg hangját. Ahogy a hang irányába kapom a fejem, megdöbbenek. Az alak, aki követett áll előttem. Az az ijesztő ember JongIn volt? Hogy nem vettem észre? Igaz, az arcát nem láttam annak az alaknak, de... miért tűnt el az a kisugárzása, amikor elém állt? - Ne félj tőlem – közelebb lép, mire én hátrább húzódom az ágyban.

- Kai, jönnöd kéne – vágja ki az ajtót egy ismeretlen személy.

- Tűnj el Suho! - ordítja felé JongIn, aki már közel sem mosolyog.

- Értem, hogy vele akarsz lenni, de KyungSooék... - mond ennyit, majd felém néz.

Kai POV

Sajnáltam, hogy ezt tettem szegénnyel. Szerintem mellettem a helye, bár szerinte biztos nem. De addig próbálkozom, míg nem szeret viszont. Suho is a legjobbkor toppan be. Épp elmagyaráznám, hogy ne féljen, én vagyok. KyungSooék viszont nem várhatnak, vagy mindenki meghal. Ők a legerősebb angyalok. Soha nem tudtuk őket legyőzni. Mindenki úgy képzeli el, hogy a Pokol és a Menny harcol egymással, de nem! Csak mi. Isten szokta megakadályozni a harcunkat, miután elfajul a helyzet. KyungSoo azonnal rám támad, amint meglát. Egyre durvul a helyzet. Én csupa véresen fekszem Soo alatt, aki nem kímél. Nem vagyok gyenge. Cseppet sem. Soo csak egy olyan ember, akit nem szeretnék bántani, soha sem, ezért mindig alul maradok a csatákban. Most is – mint mindig – Isten kedves hangja hívja vissza őket.

- Nem végeztünk! Amíg nem halsz meg Kai, mindig itt leszek! - vicsorít véres arccal felém.

Luhan POV

Jongin elment, én pedig egyedül maradtam. Megkerestem kezemmel a lámpát, amit egyből felkapcsoltam. Körül néztem a szobában, azonban valaki benyitott, mielőtt elemezhettem is volna.

- Hello! Lay vagyok – nyújtja felém kezét.

- Itt miért él mindenki feketében? - kérdezem meg, figyelembe se véve bemutatkozását.

- Hát, a Pokolban nem szokás rózsaszínt felvenni, de kösz a hülye kérdést – röhög.

- Hol? - értetlenkedek. - Most azt mondod, hogy a Pokolban vagyok, mi? - röhögök fel én is. Az enyém tele van rosszindulattal, lenézéssel. Huh, még magamat sem hallottam ilyennek. Idegesen rám néz, aztán valami megjelenik a hátán. Szárnyak. Tűzbe burkolózott szárnyak. Lányosan felsikítok, tudatva vele, hogy nem vagyok megelégedve a válasszal, cseppet sem tetszik.

- Nem vagy éhes? - kérdezi, szárnyak végül. Köszönöm istenem, hogy eltüntetted róla. Ijesztő volt. A szeme is fekete lett akkor.

- Inkább nem – válaszolom, vissza ülve az ágyra.

Kai POV

- Visszajöttem – ugrok be ajtómon. - Hyung – vidulok fel ahogy megszeppent arcára nézek. - Hiányoztál.

Befekszik az ágyba, elfordulva tőlem. Nem tetszésemnek egy morgással adok hangot. Ez volt estig. Nem nézett rám, duzzogott, dühös volt, félt. Minden rossz indulatú érzelmet lehetett rajta látni. Este már rég aludt, mire én megfürödtem, ezért nem is ellenkezett, hogy mögé bújva, derekát átöleltem.

Reggel nem volt mellettem, miután kinyitottam a szemem. Ijedtem néztem körül.

- Jó reggelt, Hyung – láttam meg a szoba végében. Bólint. - El kell sajnos mennünk a fiúkkal és félek, hogy elszöksz, ezért...

Luhan POV

A karjai közt ébredtem. Meglepően jó érzés volt. Kibújtam öleléséből, majd a szoba másik végégbe léptem. Mit tudnék csinálni? El akarok menni, nem akarom többé látni. Amint felkel ideges leszek. A félelem átveszi testem fölött az irányítást, nem tudom mozdulni sem. Kedves hangjára megborzongok. Nem értem magam. Félek is tőle, meg nem is. Most viszont a félelem az erősebb.

JongIn, csak elém lép, s egy újabb csókot kapok tőle. Minden elsötétül.

Kai POV

Maga az Ördög hivatott minket. Ami egyet jelent; KyungSoo is ott lesz. A bátyám.

Dühösen ront be valaki az ajtón, miközben mi Istennel beszélgetünk. KyungSoo tekintette fogad, ami újra megvetést közvetít.

- JongIn, tűnj el, ez nem rád tartozik! - utasít. De ki ő, hogy megmondja nekem mit tegyek. Senki! Továbbra is csak ülök a székemben. - Süket vagy? - ordít elém állva.

- KyungSoo! - hasít át a pár másodperces csenden Ördög kíméletlen hangja. - Menj el kérlek JongIn.

Meghajolok tisztelettudóan, aztán„ véletlenül”nekimenve Soo vállának, megyek haza, Luhanhoz.

Luhan POV

Puszikra kelek fel. Mi ez? Jó érzés árad szét testemben, s mosolyra húzódnak ajkaim.

- Sajnálom, hogy megint ezt tettem – suttogja egy szájra puszi után. Végre hajlandó vagyok kinyitni szemeim, amik találkoznak övéivel. Halkan sóhajt egyet, majd ajkaimhoz kezd közeledni.

- Nem akarom! - húzódom hátra.

- Most nem fogsz elájulni – nyugtat kedvesen csengő hangja. Bólintok, de ezután sem közeledem. Már ajkaimat súrolják övéi, mégsem csókol meg. Miért nem? Érezni akarom, milyen, ha nem ájulok el tőle.

- Csak akkor csinálom, ha akarod – adja meg a választ, fel nem tett kérdésemre. Viszont én erre nem tudok mit mondani. Nem tudhatja meg, hogy kíváncsi vagyok. - Nem akarod? - néz rám édes szemeivel. - Hát jó – húzódik el tőlem, majd ki is megy a szobából, ki tudja hová.

Kai POV

Úristen de hülye vagyok! - csapom magam fejbe gondolatba. Mégis miből gondoltam, hogy vidáman egyezik majd bele? Csak le kellett volna tepernem, vagy bármi mást, ami akkor éppen a fejemben megfordult. Mégis hagytam, hogy ő döntsön, mikor tudtam a válaszát. Tényleg ennyire szeretném? Még a véleménye is tud érdekelni? Mi lett velem? Nem akarom, hogy egy ember irányítsa a keményen megszerzett kapcsolatom. A többieknél persze ez könnyű volt. Nekik nem kellett hónapokig figyelniük párjukat, ők nem szerettek bele, míg meg nem tört partnerük. Én is az erőszak híve vagyok, de Luhanhoz egy ujjal sem akarok hozzáérni. Túlságosan fontos lett nekem ahhoz.

Luhan POV

Teljesen egyedül voltam a házban. Mosdó, szobák, mindenhol kerestem valakit. Azt hittem végre egy kis nyugalmat kapok, mikor az ajtó betört, s tűz lepte el. Ijedten rándultam össze. Mi lehet ez? Még el sem gondolkozhattam a kérdésen, egy fekete hajú vörös szemű srác lépett be az ajtón. Kezei sárgában pompáztak, miközben erősen ökölbe szorította őket, így közeledve egyre hozzám. Féltem. Éreztem, hogy nincs, aki megvédjen ettől az embertől. Magamban JongInért könyörögtem, azt akartam visszajöjjön hozzám, védjen meg, s nyugtasson meg egy csókkal. Nem tudom honnan jönnek ezek az érzelmek, de nem is érdekel. Rá van most szükségem, nem akarok meghalni anélkül, hogy beszéltem volna vele.

Kai POV

El kellett megint mennünk egy kis Isten-Ördög találkára. Tízen együtt ültünk ott, vártunk. Senki nem tudta mit történt, miért kell itt lennünk, egy embert kivéve. Soo nem volt undok velem, rám sem nézett, ő biztosan meg van világosodva.

- Fiúk! - lépnek be a hatalmas kapun a vezetők. Mindketten helyet foglalnak, majd nagy sóhajjal Isten belekezd.

- JongIn, jó látni a kapcsolatod Luhannal. Örülünk a boldogságodnak, amiért veled van. De meg kell értened, amit most kérek. Engedd el – szól hozzám lágyan, barátságosan. Szavai hallatán sírnom kell. Nem engedhetem el, még nem szeret viszont. - Tudom, ez most rossz neked. Megértem – bólint aprót helyeslően. - Neki a Mennyben a helye. Soha nem csinált semmi rosszat, semmi gond nincs vele, neki a Pokolban büntetés élni.

- Elengedem, ha ő is beleegyezik – mondom hosszas hatásszünet után. Átgondoltam magamban. Ha nemet mond, nem szeret. Akkor mi értelme fogva tartanom? Ha igent mond, együtt fogunk élni. Én lennék akkor a legboldogabb.

- Tudod mivel jár ez, ugye? - bólintok. - Soha többé nem fog rád emlékezni, ha velünk jön – újra bólintok. - Megbeszéltük! Kapsz egy napot! - mondja komoly hangján, mire sírós, döbbent szemeimmel néz szembe. - Sajnálom, addig kell lépnünk, míg nem késő rá nézve.

Futva megyek haza. Látni akarom, elbúcsúzni tőle, utoljára megcsókolni.

A ház már szemeim elé tárul, de a látvány nem szimpatikus. Háromszoros sebességgel rontok be a nem létező ajtón, majd lerúgom Luhanról a támadóját.

Luhan POV

Köhögve kapok nyakamhoz, amit pár másodperce még szorítottak.

- JongIn... - sírom karjaiba bújva. - Már nagyon látni akartalak, védj meg! - karolom át nyakát sírva, s egy gyengéd csókot nyomok ajkaira. Arcom megsimogatva csókol vissza egy másodpercre, aztán már csak azt látom, ahogy villám csap támadómba, majd tűz keletkezik körülötte, még több villám kíséretében. JongIn határozottan, bátran néz rá, öli szemeivel. Halkan sírva követem az eseményeket, míg ketten nem maradunk. Meghalt. Először láttam valakit meghalni. És ezt az csinálta, akit szeretek. JongIn ölte meg. Sírásom erősödni kezd. Ő nyugtatólag hátam kezdi el simogatni, letérdelve mellém. Csak hajtogatja, hogy sajnálja, de most nem érdekel. Meg kell ezt emésztenem. Azért lettem a legjobb orvos a kórházamban, hogy ne kelljen senki halálát végignéztem, most pedig... előttem történt.

A szobában fekszünk az ágyon, összebújva. Már eltelt két óra és én lassan lenyugodtam. Még szipogok egyet, aztán teljesen helyrehozom magam.

- Választanod kell! - töri meg a csendet hangja. Felnézek mellkasáról, egyenesen szomorú szemébe. - Szeretlek! Ezt kell tudnod legelőször – nyom egy puszit ajkaimra. Pirultan bólintok, jelezve, tudom. - Ha szeret velem maradsz, ezzel együtt a Pokolban. Ha a Mennyben szeretnél éni, csak mondanod kell, de tud; Soha többé nem fogsz rám emlékezni, látni sem. Mit választasz?

Magamban méregetni kezdem a mondatait. Magamban felidézem mennyi érzelmem van iránta. Megéri egy jobb helyért ezeket elfelejteni? Úgy érzem nem. Vele együtt élni, még a Pokolban sem egy rossz dolog. Ő a lényeg.

- Átgondoltam! - ülök fel határozottan. Törökülésbe felé fordulok, s lenézek fekvő testére. Míg szemeit figyelem ő is felül. Farkasszemet nézünk egymással egy kis ideig. - Veled maradok – simítom meg arcát, majd megcsókolom. - Szeretlek Kai! - döntöm homlokom övének.