Komor színek

Cím: Komor színek
Szereplők: opitional bias
Műfaj: filozófia/gondolatfuttatás, elvontabb, drámaibb történet
Hossz: 458 szó

A hajnal koszos szürkesége teríti be a vidéket. Bekebelezi a virágokat, fákat, szunnyadó autókat és a város minden szegletét. A tízemeletes panelházak sötét sziluettjei oltalmazó bátyjaikként magasodnak az apró kertes házak fölé. És egy óriás-ház egyik szemében könnycseppként csillogva egy fiatal férfi áll. Bámész tekintettel bámul a hajnalba; magába szívja a tompa szürkeséget, feltöltve üres lelkét a város egyszínű mocskának látképével.

Lassan felkúszik a nap az égre, és harsány színekbe öltözteti a gépkocsikat, fákat, épületeket, közlekedési lámpákat - az egész világot: 

Fehér. Piszkos, mint a hótakaró, melyet sokszor megtaposnak, és a barna, sáros lábnyomok között alig-alig világít ki egy-egy tiszta rész. Bemocskolódik, mi eredetileg tiszta, és a feltétlen lojalitás jeleként él a köztudatban. Olyan, mint a lelke; patyolat selyem, melyen mélyre süppedő cipőtalpak hagytak kimoshatatlan foltot. S ezeknek a nyomoknak a gazdái egykor csábos mosolyokkal, barátságos tekintettel és elismerő pillantásokkal illették őt. Fehér... csak messze tűnő, szomorú emlékeket jelent neki.

Haragoszöld. Még a remény színére is haragszik - mintha már csupán attól dühössé válna, hogy remélni mer; mintha már attól elborzadna, hogy bármi jót várjon az élettől. Belefáradt, hogy folyton bizakodjon, tervezzen. Kimerült. Abbahagyta. Haragoszöld... csupán a feladást szimbolizálta szemében.

Kék. A város fölött elterülő, ragyogó, messzire húzódó pokróc, az ég színe. Folyamatos szövet, melyre nem rágnak lyukat a bárányfelhők fogai; csak fut, fut a messzeségbe megállíthatatlanul. Nincs rajta semmi érdekfeszítő, ilyen az idők kezdete óta, makulátlan, végtelen, örökkévaló és változatlan. Kék... kizárólag az unalommal egyenlő számára. 

Vörös. Szenvedély, vágy, mely minden megrontója; maga a bűn. Tönkreteszi és lerombolja a falakat, melyek két személy között húzódnak megdöngethetetlenül, majd miután bevette a rideg kőbástyákat és megnyitotta az emberek közötti kapukat, egy pillanatnyi belátást enged a gyönyörbe, mézesmadzagként elhúzva áldozatai előtt, hogy azok újra és újra ledöntsék ezeket a hideg falakat. Aztán a vágy elszáll, az akadályok újraképződnek, és már nincs semmi, ami áthatolhatna rajtuk. Ez a folyamat addig-addig ismétli önmagát, mígnem az ember teljesen egyedül marad, és nem enged többé a vágyak csábító suttogásának. Az élet tanszékének tanítója; megtanítja, hogy jobb nem epekedni, és kifizetődőbb szenvedélyes érzelmek nélkül élni. Vörös... a magány jelképe.

Barna. A fáról lemálló, elöregedett kéreg, amit aztán mindenki figyelmen kívül hagyhat. A tűzben ropogó, száraz farönk – elég, elhamvad. Élettelen fapadló, amit összepiszkítanak, vegyszerekkel feltörölnek és kicsinosítanak, hogy néha már fénylik – de hiába, nem hozzák vissza a régi dicsőségét, mikor még lélegzett, büszkén felszegett fejként viselt lombkoronájával az égbe nyújtózott. Barna… az elenyészés gondolatát hordozta magában.

Szürke. Por, amely ellepi az egész életet, rátelepszik az érzésekre, mélyre temeti a nevetést és boldogságot. Beborítja a magányos gondolatokat, óvó anyaként átölelve az elzüllött, kárhoztatott emlékeket. A felszínen terpeszkedve eltakarja a valót, az igazit, a létezőt; szépen lassan eluralkodik és minden poros szürkévé válik. A kavargó keserűség és fájdalom mindent magába nyelő örvénye. 

Hiszen ennyi volt ő valójában… szürke.

Nos, sziasztok! :) ^.^ Valójában csak akkor akartam felrakni ezt a történetet, amint elértük a 20 000 látogatót, de mivel nagyon közel vagyunk hozzá, és elkapott az ihlet gyorsan megírtam, úgyhogy ezt vegyétek most ilyen elő-köszönet-ajándék szerűségnek :D *-* Igyekszem a kérésekkel is haladni, már több történet is félkész állapotban van, de nem tudom, mikorra lesznek befejezve >< Én tényleg próbálkozom, de most az ilyen elvontabb, filozofikusabb történetekhez van ötletem. De tényleg sietek! :D  

Az esetleges hibákért elnézést kérek. ><Remélem tetszett mindenkinek, véleményeket szívesen fogadok! :D *-* =^.^=