Other world 2 rész.

Sehun pov.

Korán reggel keltem fel, mert már nem voltam álmos, így lezuhanyozva és felöltözve a tévém elé huppantam és bekapcsoltam azt. A mai hülyeségek mentek benne, amik manapság egy embert sem érdekelnek, de azért adják a csatornán. Felcsesződve keltem fel a televíziómtól és indultam el a konyhába enni, de útközben rájöttem, hogy nem is vagyok éhes, így inkább az „edzőteremnek” nevezhető szobámba mentem és edzettem kicsit, hogy jobban nézek ki. Mára volt egy megbeszélésem, amit természetesen elfelejtettem, mert nem volt segítőm. Pont ezért megyek arra a megbeszélésre. A fürdőbe futva zuhanyoztam le még egyszer, mert megizzadtam a tornázástól, majd szőke hajamat beállítva léptem el a tükörtől és sétáltam szekrényem elé, ahonnét elővettem legdrágább és legelegánsabb öltönyöm.

 - Kész vagy? - lépett be Tao az ajtón, majd oda jött hozzám.

- Jó lesz így? - igazítottam meg magamat, majd Tao felé fordultam, hogy végig nézhessem rajtam. Mindig is számított a véleménye, hisz ő volt a legjobb barátom, aki még azt is tudta, hogy a fiúkhoz vonzódom és nem izgatta őt.

- Ahhoz, hogy összebarátkozz a segítőddel kicsit szigorú. - vonta meg a vállát.

- Azért nem leszek vele öri-bari. Ő lesz az a személy, aki mindent megcsinál nekem és nem lesz köztünk kapcsolat.  - néztem meg magam a tükörbe, majd elléptem onnét és Taora pillantottam, aki már nem volt sehol sem. A szememet megforgatva indultam el a megbeszélésre, amit már nagyon vártam és kíváncsi voltam, hogy kit kapok.

Az étterem elé érve végig néztem a környéken, ami kicsit zajosabb volt, mint gondoltam, de nem zavart. Belépve az ajtó megpillantottam Suhot, aki már integetett, hogy menjek utána. A pulthoz pillantva eléggé kitűnt a többiek közül egy szőke srác, aki éppen rám nézett, így próbáltam nem őt nézni. Bőre még messziről is látszott, hogy selymes és őzike szemei azonnal bevésődtek a gondolataimban. Kicsit megszeppent fiúnak tűnt, ami nem is baj. Suhot követve leültünk egy asztalhoz, majd rendeltünk piát egy fekete hajú fiútól. Suho felé fordulva vártam, hogy belekezdjen mondandójába.

-A fiú itt dolgozik és nagyon rendes srác nem kell tőle félni, hogy valamit nem csinál meg. - legyintett egyet felém, majd egyik kezét az asztalra tette és dobolni kezdett az ujjaival, ami kicsit idegesített, de nem szóltam rá. Folyton csak az járt az eszembe, hogy mit is fogok tőle kérni, majd de ezt még pontosan nem tudtam. Észrevettem, hogy az étteremben Kai is dolgozik, ami megrémített, hisz ő is démon, pontosabban a testőröm.  Az asztalunkhoz lépett a szőke fiú, akit akkor néztem meg mikor ide jöttem, de most alaposabban szemügyre tudtam venni. Az izgalomtól, majdnem azt hittem, hogy elesik, de elég jól tartotta magát. Ruhája szinte már feszült a testén, ami nagyon jó látványt nyújtott nekem. Arca úgy nézet ki, mintha egy babáé lett volna és csak csodálni tudtam.

- Ki ő? - kérdeztem meg halkan Suhotól.

-Ő lesz a maga segítője. - mosolyodott el. Rá pillantva megfogtam a poharam és lehúztam a tartalmát, majd kértem még egy kört. Megfordult a srác és a pult felé kezdett menni. Végig néztem rajta, de tekintetem a fenekén állapodott meg, amik oly annyira formásak voltak, hogy legszívesebben azonnal megfogtam volna.

- Tökéletes. - dőltem hátra a székbe, de tekintetemmel még mindig őt követtem, majd láttam, hogy egy lánnyal beszél. Nem tudom, hogy miért váltott ki belőlem ilyen érzéseket és azt sem tudom, hogy milyen nemhez vonzódik, csak azt hogy nekem ő kell.

- Akkor mikor szeretné átvenni? - fordult felém kíváncsi tekintettel.

- Most.

- Sajnálom ez nem ilyen könnyű, de még ma megkaphatja. - mosolyodott rám, majd másról kezdett el beszélni, ami engem már nem nagyon érdekelt, de végig hallgattam őt. Délután három óra volt, mire végre befejeztük a beszélgetést és felállva az asztaltól a kezembe nyomott egy cetlit, hova is mennyek átvenni őt. Kifelé menten épp az ajtóban állt. Elmenve mellette nem hagyhattam, hogy ne tegyem meg, ezért végig simítottam tökéletes fenekén, majd arcomra szinte ráfagyott a vigyor. Hazaérve beléptem a lakásomba, azonban nem számítottam, hogy lesz egy vendégem. Kai a kanapén ült és kezét a heverő támláján pihentette.

- Hogy jutottál be és mit keresel itt? - kérdeztem meg tőle közömbösen, majd levettem a zakóm.

- Csak meglátogatlak. - vonta meg a vállát, majd felkelt és hozzám sétált. - Féltsd őt. - kacsintott rám, majd engem kikerülve elhagyta a házat. Magam elé pislogva dermedtem le és agyaltam ki egy tervet, amit véghez is vittem. Megkerestem, hogy hol lakik , majd mikor láttam  Luhan elment vásárolni, belopóztam a házába és a hűtőre ragasztottam egy cetlit, hogy figyelmeztessem. Majd estefelé a hotelba mentem, ahol kikértem a szobát és vártam, hogy végre enyém legyen a fiú. Az idő pontosan meg volt adva, hogy mikor is veszem át őt azonban késtek. Leülve egy székre a lakosztály ajtajával szemben ültem és vártam, hogy mikor toppannak be. Pár percet kellet csak várnom és már nyílt is az ajtó. Gondoltam nem állok fel, mert így még jobban meggyőzöm őt, hogy ki is itt a főnök. Amint beléptem az ajtó Suho bemutatta őt és így megtudtam, hogy Luhan a neve. Kétségbe esett arcát valamiért öröm volt nézni, pedig nem szeretem, ha az emberek félnek tőlem. Luhan feljebb vitte a hangját, de csak azért mert mérges volt. Képtelen voltam felállni, mikor Suho kezet emelt rá és megütötte őt. Oda érve hozzájuk megfogtam Suho kezét és bólintottam neki, hogy elmehet.

- Innentől át veszem. - mosolyogtam rá, majd intettem neki.

- Rendben.

Luhan még mindig az arcát fogta, ahol megütötte őt Suho, ezért megfogva a karját elhúztam az arcától és helyettesítettem az én kezemmel. Tenyerembe belebújt, mint egy kiscica, de amint rájöttem, hogy mit is csinálok elkaptam a kezem és hátrébb léptem.

- Mostantól azt csinálod, amit én mondok. - emeltem fel egy kicsit a hangom, hogy határozottabb tűnjek és úgy látszott ez hatott is rá. Szemei félelmet árasztottak, aminek cseppet sem örültem, de nem tehetem semmit sem ellene. - Megértetted? - fogtam meg állát és arra késztettem őt, hogy a szemembe nézzen. Szemei csillogtak és ő is mélyen a szemembe nézett. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mit is fogok kérni tőle.

Help me... please 2.évad 2.rész

LuHan pov~

- Miért törtél össze? – kérdeztem elhalló hangon – Miért tetted velem azokat? Miért hanyagoltál el? Miért nem törődtél velem? Miért hagytál szenvedni? Miért nem foglalkoztál a gyerekeinkkel? – folytak végig arcomon könnyeim – Miért? – suttogtam.

- Hercegnőm, mindent elmondok. Nem direkt csináltam, kérlek, higgy nekem! Nem akartalak elhanyagolni, nem akartam a gyerekeket sem! – mindkét kezemet a fejem fölé helyezte, majd egyik kezével ott tartotta – Beszéljük meg, költözz vissza hozzám. Hozzánk a gyerekekkel. 2 éve nem láttalak titeket. Mekkorák lehetnek? Biztos sokat nőttek, LuHan – hintett csókot arcomra.

- SeHun! – hallottam meg ChanYeol hangját.

- Mama! – és gyermekeimét is.

Oldalra fordítottam a fejemet, SeHun is ezt tette.

- Ő-Ők a-azok? - nézett hitetlenül.

- Ők… - mondtam halkan – Engedj el SeHun.

Lassan elengedett és lemászott rólam. Nyöszörögve felálltam, majd gyermekeim irányába mentem és mind a kettőjüket a kezembe vettem. Átölelték nyakamat, s fejüket is elrejtették. SeHun szintén lassan indult el felénk, majd érintette meg arcomat, és mind a hármunkat sírva ölelt magához.

- Ők nem tudják ki vagy.

- Én tudom kik ők, ez a lényeg nem?- szipogott - Legyünk család, Bambim.

- Nem tudom SeHun. Megint azt hiszed, könnyen megkaphatsz. Nem adom magam ilyen könnyen, te puhány seggfej.

- Imádom, amikor becézgetsz.

- Kihúzod a gyufát.

- Én nem kihúzom, hanem berakom.

- Perverz dög!

- Kettőnk közül mindig te kéretted magadat és mutogattad a formás fenekedet – csapott az említett testrészemre.

- Te szemtelen! – mondtam felháborodva

- Most találkoztatok és még ugyanolyan hullámhosszon vagytok – nevetett Yoda.

- Gyere vissza hozzám – váltott gyengéd hangnemre.

- Utállak.

- Imádsz.

- Már nem szeretlek.

- Menthetetlenül belém szerettél és én is beléd.

- Hazudsz.

- Költözz vissza. Nagyon örülnék neki és a többiek is.

- Nem.

- Akkor a ma estét töltsétek nálunk.

- Meggondolandó.

- Ne kéresd magad.

- Ha szeretsz, szereted, ha kéretem magamat és nem csak az ágyban.

- Imádom, amikor egy szál alsóban kéreted magadat és azt a formás kis fenekedet is.

- Itt vannak a gyerekek!

- Mama - emelte fel kislányom fejét.

- Mondjad kicsim – nézett rá.

- Ő a papa? – kérdezi félénken.

- Igen - sóhajtottam - Ő az apukátok, akit utálok.

- Akit imádsz - vette el tőlem TaekWoont.

- H-Hé!

- Kiköpött olyan, mint én – mosolygott – Boldog vagyok Bambi. Aludjatok ma nálunk, csak ma – nézz rám.

- Jó... - egyeztem bele végül.

Nagyjából csendben mentünk vissza a farkas lakra, csak ChanYeol jártatta a száját. SeHun TaekWoont, míg én édes kislányomat vittem a karjaimba. Indulásunk után 5 perccel később merte csak megfogni a kezemet, amit én hagytam neki, végül összekulcsolta az ujjainkat. Hazudnék, ha azt mondom, már nem szeretem, és nem tudom már eltaszítani magamtól sem. Hagytam, hadd csinálja azt amit 2 évvel ezelőtt is csinált, mert nem akarok ellenkezni, azt akarom, hogy hozzám érjen és csókoljon.

- Szeretlek – emelte kezünket szája elé és kézfejemre csókot hintett.

- Utállak – dünnyögtem.

- Tudom – mosolygott – Nagyon fognak nektek örülni – értünk a házhoz.

Yoda ment előre, majd SeHun és Tae, utána meg én és leánykám.

- LuHan!! – vetődött a nyakamba BaekHyun – LuHan.. – csuklott el a hangja.

- Ya! Én nem láttam két éve nem te! – lökte el JongDae és ő borult a nyakamba.

- Vigyázzatok már! Sérülései vannak! - förmedt rájuk SeHun – Ő az enyém, az én kicsi Bambim, a Hercegnőm, tűnjetek onnan, sokk pótolni valónk van – kapott a karjaiba

- Yah, Oh SeHun! Tegyél le, de most rögtön, te seggdugasz! – ütöttem meg a mellkasát.

- Most a papával fogtok szerelmeskedni, mama? – kérdezte TaekWoon.

- Ya, Oh TaekWoon! – néztem rá rosszallóan.

- Ügyes vagy kicsim. Ő az én fiam – nevetett fel hangosan SeHun.

- Ne dicsérd meg ezért! – néztem rá mérgesen.

- Menjetek legyetek kettesben, majd mi vigyázzunk rájuk, így megismernek minket - mosolyogott JoonMyun.

- Ez jó ötlet! Babázzunk! – kiáltott fel Baekhyun.

- Két évesek! – mondtam.

- De már remekül beszélnek.

- El akartok választani a gyerekeimtől! – nyöszörögtem.

- Önállósodniuk kell, LuHan  - jegyzi meg Hun.

- Inkább maradjunk lent és beszélgessünk – váltotta témát.

- Visszajössz hozzám, drága egyetlenem? – tett le a földre SeHun.

- Nem tudom SeHun. Nem.

- Megint kéreted magad – mosolygott.

- Nem is! – mondtam durcásan.

- Kérlek, Bambim – ölelt meg – Nem tudok nélküled élni. Kész kínszenvedés volt nélküled ez az időszak – mormolta fülembe.

Köpni, nyelni nem tudtam. Egy hang se jött ki a torkomon. Némán álltam karjai között és csak gondolkoztam. Az agyam járt, kattogott. Már vagy 10-15 perc is eltelt a hangunk nélküle, mire elhúzódott és ajkaimra nyomot egy hosszú puszit és újra a karjaiba vett.

- SeHun, tegyél le! – morgolódtam.

- LuHan – szólított meg JunnMyon – Üdv újra itthon – mosolygott rám.

Other world 1 rész.

LuHan pov

Reggel ébresztőm hangos csipogására keltem fel. Nyöszörögve nyomtam ki, majd fordultam a hasamra és magamra húztam a takarót. Beharaptam alsó ajkamat, ahogy megéreztem merevedésemet.  Szitkozódva csúsztattam egyik kezemet alsómba, majd fontam körül péniszem vékony ujjaimmal.  Halk sóhaj szökött ki a számon. Lassan mozgatni kezdtem a kezemet, s még több sóhaj, nyögés hagyta el a számat, míg a saját kezemre nem lövelltem nedvemet. Pihegve gördültem a hátamra, majd amikor rendeztem a légzésemet felültem. Kezemet kivettem gatyámból és a fürdőbe sétáltam, hogy egy frissítő zuhannyal kezdjem a napot. Amit ezzel megvoltam, fogat mostam, majd egy kicsit kihúztam a szemeimet és megfésültem a hajam. Komor arccal mentem a szobámba és álltam a szekrényem elé. találomra kivettem pár ruhát, majd magamra aggattam őket. Egy feszülős, szakadt farmert és egy fehér V nyakú pólót vettem ki. Kezembe vettem a telefonomat, és sóhajtva lépdeltem le a lépcsőn. A szokásos dolgaimat csináltam ma is, mint mindig.  Kevés reggeli, amit úgy kell letuszkolnom a torkomon, majd a rutinos rendrakás… bár minek, ha egyedül lakok.. Itt kezdődőt az egyik problémám.. 24 éves vagyok, koromhoz képes alacsony, vékony és gyenge. Egyedül lakok egy kertes kis házban. Nincs testvérem, egyedül élek. Semmi párkapcsolatom nincs.. nem is volt nagyon.. Pár lány és kész.  Leginkább csak dugni akartak. Néha már oly annyira magam alatt voltam, hogy magamhoz nyúltam, nem is egyszer.  Gondolatmenetemből telefonom csörgése szakított ki.

- LuHan, be kéne ma jönnöd. – köszönés nélkül kezdett bele KyungSoo.

- Mi? Nekem ma nem is kell mennem! – mondom felháborodottan.

- Beteg lett az egyik pincér.

- Ja, biztos az amelyik mindig mosogat. Kizárt dolog, hogy én mosogassak.

- De ma valami nagykutya jön az étterembe. - nyüszög.

- Jó..oké.. nemsokára ott vagyok. – nyomom ki a telefont. – Nem hiszem el. – morgolódok, majd gyorsan összekapom magamat. Elteszem pénztárcám, meg a telefonom és kilépek az ajtón.

Zsebre dugott kezekkel sétálok munkahelyem felé. Egy étteremben vagyok pincér, néha meg a bárpultnál állok és szolgálok fel. Nagyon felkapott étterem. *Black Paradise.

- Na végre! – tárja szét a karjait Soo a bejárat előtt.

- Mi az, hogy Na végre? – kérdezek vissza felháborodottan.

- Van 5 perced átöltözni, mindjárt itt az emberünk. – húz az öltözőbe. – A főnökkel fog tárgyalni.

- Csak mosogatni jöttem be. – rántom meg a vállamat.

- Igyekezz! – hagy egyedül.

Az orom alatt csak szidni tudom, de közben persze öltözök.  Elégé más ruhám volt, mint a többieknek. Fekete ruhám volt, mint a pincéreknek, de az össze ruhadarab teljesen rám simult. A nadrág kiemelte a fenekemet, a ruha meg maga vékonyságom. Mióta itt dolgozom, nem tudom miért ilyen a ruhám.

Már lassan két órája vagyok itt és mosogatok, vagy segítek a szakácsoknak. A titokzatos idegen is megérkezett. Magas, tejfel szőke haja, és tekintélyparancsoló nézése van. Nagy barna, szinte már fekete szemei vannak. Látszik rajta, hogy előkelő, vagy, hogy mondjam. Fekete öltönyben van, de vörös, mély bordó kis mellény van zakója alatt és nyakkendője is ilyen színű.

- LuHan, vidd ezt nekik oda. – nyom a kezembe egy kis papírt Soo.

- Mi? Miért én?

- Vidd ki nekik. A főnök el akar veled hencegni. – megy tovább.

Nyelek egy nagyon, majd a papírra pillantok, amin italok vannak.  A kis társaság felé pillantok és az idegen pillantását el is kapom.  Elfordítom a fejemet, majd tálcára rakom a kívánt italokat és feléjük kezdek el sétálni. próbálok nem remegni és nyugodt maradni, de amikor elém áll egy magas fiú ledermedek.

- JongIn, hagytad. Ő pincér. – mondja főnököm, mire eláll az utamból, így én közelebb sétálok és szétosztom az italokat. – A Whisky neki lesz. – pillant a szőkére főnököm.  

Levegőmet bent tartva fordulok az illető felé, majd elé teszem italát. Alaposan végig mér, így ülve.

- Maradj itt fiam. – mutat maga mellé pénz adom, ezért mellé állok. Hevesen dobogó szívvel állok ott. Nem tudok arra figyelni, hogy esetleg miről beszélnek, vagy miről nem, csak a padlót fixírozom.

- Hozz, még nekem egy pohárral emeli fel poharát.

- Azonnal, uram. – veszem el tőle a poharat, mire ujjaink egy pillanatra összeérnek.

Gyorsan elveszem és a bárpulthoz megyek.

- Minden rendben? – jelen meg mellettem munkatársam Inseul.

- Persze. – erőltetek magamra egy mosolyt – Ki vinnéd ezt te? – adom a kezébe a tálcát,rajta az itallal.

- Mi? Miért én?

- Én nem birok ott lenni.. Kérlek.. – könyörgök

- Jössz nekem eggyel. – sétál el.

Szinte menekülök vissza a konyhába, hogy segítsek a főzésben meg miegymásban. Nagyon furcsa érzés volt ott lenni és nyomasztó is. Miután más kivitte helyettem a dolgokat, nem kerestek, de elkaptam pár pillantást a magas idegentől.

Elég késő volt, mire ez a nagy fejes, vagy kicsoda elment.  Délután három óra.. Én pont az ajtónál álltam, háttal. Mikor elment mögöttem végig simított a fenekemet. Erre rögtön megfordultam, de már nem volt sehol. Pirulva fogta hátsómat és lehajtottam a fejemet. összeszedtem a holmimat az öltözőben. Pincér ruhában mentem haza, mert nem volt kedvem nagyon átöltözni. hazafele menet elmentem még bevásárolni, így nagy szatyrokkal léptem át házam küszöbét. Rögtön a konyhába mentem és elpakoltam mindent. Amikor a tejet akartam berakni a hűtőbe a szemem megakadt egy papíron, ami az egyik hűtő mágnessel volt a hűtőre helyezve.  

„Húzd meg magad” . Csak ennyi állt rajta. Rémülten kapkodtam a fejemet és bejártam a lakást, de egyedül voltam. Telefonom rezegni kezdet. Üzenetet kaptam, s főnököm volt, amit nem tudtam mire vélni.

„ Gyere a *Rose Hotelbe, Most” – nyeltem egy nagyon, ahogy felolvastam, majd gyorsan összekapva magamat, mentem abba a hülye hotelbe.  Mr. Most azonnal gyere ide, főnököm kint állt.

- Késtél. – mondja egyből.

- Elnézést. – hajoltam meg.

- Gyere. – fordul meg és indul el, persze én is azonnal.

A háta mögött mentem, kicsi távolságot tartva- beszálltunk a liftbe, majd a legtetejére mentünk a hotelnek. Amint kinyílt a liftajtó rögtön ment tovább, majd egy hatalmas lakosztályba nyitott be. Az-az idegen ült az egyik fotelben és épp iszogatott valamit.

- Ő itt LuHan. Bármilyen szolgáltatást megkaphat tőle. – b-bármilyen ? Mi van?

Döbbenten álltam ott. Mos..ő..ő..arra gondolt..? Mint egy…k-kurva?

-M-Mi? – dadogok

- Neked, csend! – nézz rám idegesen.

- Maga most felajánlotta a testemet! – kiabálok rá.

- Azt mondtam csend!  - pofoz meg.

Az erős ütéstől a fejem oldalra csuklik.

* Teljesen kitalált étterem és hotel is.

Törj meg.. 1.rész

(Sziasztok~ Egy szerepezést hoztunk nektek Klauval. BaekYeol páros. 
Klau: Baekhyun
Sook: Chanyeol
Reméljük tetszeni fog nektek :33 )

~Sook 




BaekHyun:

-  BaekHyun figyelsz rám? - csap az asztalra alfám Kris. Őszintén? Nem. Nem figyeltem rá. Én nem az a fajta vagyok, aki figyel. Én mindig csendes vagyok. Érzelem mentes az arcom, soha nem mosolygok, nevetek. Komoran nézek magam elé, fehér szemeimmel, amik néha vörösek.

- Hagyjad Kris. Tudod milyen Baekhyun. Nem fog semmit sem mondani. - néha azért meg szoktam szólalni, de az tényleg ritka - Mint mindig csendes, Bacon. - pillant rám JongDae

ChanYeol:

Nyammogva ölelgettem a takarómat. A boldog álmaimban jártam, amikor hirtelen rángatni kezdett valaki

- Te álom szuszék ébredj már fel - hallottam meg Jongin hangját - Értem én hogy fent maradsz, de kelj is fel!

- Mi van már? Mi olyan fontos? - néztem rá idegesen
- Ma ebben a hónapban a nagy nap...Suho mondta, hogy ne aludjunk sokat, hogy éjszaka képesek legyünk minél tovább álmodni

Nem szerettem ezt a napot, de muszáj volt. Ilyenkor mindig ki kell magunkat fárasztani...Körbe néztem a fekete falakon majd Jonginra pillantottam. Bólintottam egyet majd kimászva az ágyamból a nappaliba sétáltam.

BaekHyun:

Alfám morgolódott egy sort és káromkodott is, amit megszoktam, mint mindenki más ebben a házban. Én amolyan... Különc voltam és magányos vámpír. De ők sosem adták fel és beszéltek hozzám meg nevetgélnek, meg ilyenek. Én már rég óta nem nevetek és mosolygok. Mióta a vadászok elkaptak.... Megráztam a fejemet, majd úgy döntöttem elmegyek sétálni az erdőbe... Egyedül.

ChanYeol:

Suho ilyenkor engedett minket külön..na meg teli holdkor. Jonginnal úgy döntöttünk kimegyünk egy kicsit hülyülni. A házból kiérve egymásra néztünk majd egyszerre átváltoztunk. Fekete bundám volt, a hasamon egy fehér csíkkal...Imádtam. Jongin szürke folt. Hirtelen mindketten futni kezdtünk. Lassan kialakult ki kerget kit. Én voltam az aki üldözte őt.

 "Semmi esélyed"- mondtam
"Próbálkozni meg lehet, nem igaz?"
Gyorsítottam a tempómon...Órákon keresztül így futkároztunk. Leültünk egy kis patakhoz és lihegve néztünk egymásra.

"Megint nyertél".
"Ez csak természetes!"- löktem meg egy kicsit a vállammal..

BaekHyun:

A saját templomban sétáltam majd lépteket hallottam... Farkasok.... Rohamosan futni kezdtem, de nem pánikoltam be. ... Jönnek utánam... Megláttak... Érzik a szagom... Egyszer csak megtorpantam. Egy fekete és egy szürke farkas állt velem szembe, és morogtak rám. Kifújtam a levegőt majd egyszerre indultunk meg egymás felé. Szemeim vörösek lettek és szemfogaim is láthatóvá váltak. .. Nem csalódtam mikor Én győztem és nyüzsögve feküdtek a földön.

ChanYeol

Békésen üldögéltünk, amikor szagot fogtunk. Rohamosan kezdtünk futni a szag után...de arra nem számítottam, hogy le is győz minket..Hogy meri..? Idegesen álltam fel a földről...A testem lángolni kezdett.

 "Chanyeol ne!"

 Nem érdekelt. Vicsorogva néztem a vámpírra...Rettentően morogtam rá...utáltam őket...tönkretettek..Mindenemet elvették...Egyet sem tűrök meg...

BaekHyun:

Eléggé.. Sok kepésségem van. .. De tényleg. Ha ő lángol, akkor én is lángolok. Villám gyorsasággal kerültem elé majd bénítottam le úgy... Öt órára. A társára néztem, aki csak döbbenten meredt rám - Öt órára bénítottam le. Semmi baja - mondtam neki. A földön fekvő fiúra néztem majd elfutottam. Szerencsére nem jött utánam.

ChanYeol:

Összeszorult a torkom az idegtől...Még mindig lángoltam...Jongin átváltozott.

- Yeol állj már le!! Így nem tudok segíteni!

"Nem is kell...Az a szemét...fuu akadjon a kezeim közé"

- Nem fog! Úgyis ki lesz akadva Suho...Nem kellett volna másodjára rá támadni.

A lángok hamarosan eltűntek és visszaváltoztam. Jongin a hátára véve vitt haza. A szobámba fektetett...Nem is kellett sok hogy megjelenjen az alfám.

- Te idióta lángoló korcs...nem megmondtam, hogy ne harcolj!- nézett rám idegesen

- Miért kell megszabnod, hogy mit, tegyek - néztem rá sárgán világító szemekkel

- Hogy ne nyírjanak ki téged úgy, mint a szüleidet!

- Te szemétláda...ha nem lennék, korlátozva most kinyírnálak!

- Meg a nagy szart! Inkább próbálj meg mozogni és nyerd vissza az erődet...- morogta majd kiment a szobámból... Utáltam itt lenni.. Elnyomásban és korlátozásban éltünk...Erős szabályok és büntetések voltak...

BaekHyun:

Sóhajtva mentem haza mire alfám közli, hogy megyek vele egy megbeszélésre. A farkasok alfajával fog találkozni, hogy a terület határokat megszabják meg ennél bonyolultabb dolgokról beszélt meg velem út közben, míg a találkozó helyszínére nem értünk. Ők már ott voltak.

ChanYeol:

Suho kifejezetten csakis D.O-val volt hajlandó elmenni a fontos helyekre. Kimérten állt a helyszínen...Mikor meglátta a jövevényeket hunyorogni kezdett.

- Most már ideje lenne a határokat meghúzni ugyanis ma úgy hallottam volt egy kisebb konfliktus néhány taggal...Nem akarok meg egy ilyen esetet

BaekHyun:

- Én sem szeretnék. És elnézést kérek a kellemetlenségért. Baekhyun volt és került összetűzésbe pár farkasoddal - mutatja rám - Csak hát... Ő nem nagyon beszél... De ez mellékes. Elnézést. - én csak meredtem magam elé kifejezéstelen arccal.

ChanYeol:

- Kordában kéne őket tartani - rántotta meg a vállat - Nos..van valami követelmény?

BaekHyun:

- Nem. Nincs. Ti előbb voltatok itt. Állatokra szeretnénk csak vadászni és nem szeretnék, szeretnénk semmi bajt.

ChanYeol:

- Rendben. Nekem egyetlen egy kikötésem van. Az egyik tagnak fontos az a hely, bár kevésen mennek oda...A pataktól nem messze van egy kopasz rész...Minden meg van égve ott és kevés az oxigén..Az a mi területünkhöz tartozzon, mert képes lenne meg arra felé is vadászni...nem érdemes arra menni..

BaekHyun:

- Rendben. Baekhyun neked, valami? - néz rám alfám. Megrázom a fejemet, de nem nézek rá - Bocsánat tényleg nem a szavak embere...

ChanYeol:

- Mindegy...Szóval...akkor az a rész ott a határ. A területre léphetünk, de vadászni nem vadászhatunk. Ha nem muszáj, ne támadjunk a másikra és kerüljük el egymást..

BaekHyun:

- Rendben. Köszönöm, hogy még tudtuk ezt beszélni - biccent Kris majd rám néz és megfordulunk. Elsétálunk, de én egyszer visszanézzek fehér szemeimmel

ChanYeol:

Kyungsoo kiszúrta...A srác..talán Baekhyun , nem normális vámpír. Haza jöttek és beszélni kezdtek kettesben az egészről. - Yeol...megmaradt a...a helyed....
- Kösz hogy szólsz...elfordítanád a nyakamat...már csak az nem mozog - azzal oldalra nyomta azt...- Köszi..

BaekHyun:

Két nap telt azóta és egy KyungSoo nevű farkassal valahogy mindig találkoztam. .. Mindig.. Alaposan megnézett... Most is a szokásos útvonalon sétáltam mikor a múltkori szürke farkas és egy másik színű vadászokkal harcoltak. Szemeim vörösek lettek és beszálltam én is. Széttéptem őket vagy éppen kibeleztem őket.. Igazi pszichopata voltam egy igazi gyilkoló gép. Amikor végeztem a két farkasra néztem.

ChanYeol:

Meglepetten néztek a vámpírra...Lihegve álltak ott és sérülten...de nem mentek közelebb

"Mi vagy te...te nem vagy átlagos"- mondta Kyungsoo

Baekhyun:

- Jól... Vagytok...? - kérdeztem halkan és csak néztem őket...

ChanYeol:

"Persze...megleszünk"- mondta Jongin "Szép volt..."

BaekHyun:

Felmutattam gyengén hüvelykujjamat majd körül néztem és megláttam a fekete farkast. Sóhajtottam egyet és elkezdem futni

ChanYeol:

Ismét azt a vámpírt láttam meg, de társaim sebesülése jobban érdekelt. Mindent elmondtak...Köszönettel tartozom neki...Majd este...akkor ki tudok szökni...Hazavittem Sooekat akik felderíteni mentek. Suho mindenkivel ordítozni kezdett...nem tetszett neki ez az egész...én pedig gyűlöltem ezt hallgatni

BaekHyun:

Hazamentem és átöltöztem. Utána az erkélyre mentem és neki támaszkodtam a korlátnak. Nem jött utánam a fekete farkast... Furcsa volt..

ChanYeol:

Éjjel kiszöktem az ablakomon. Farkassá változva elkezdtem futni és a verekedés helyszínére érve beleszagoltam a levegőbe. Éreztem a szagát.. Ismét futni kezdtem az irányba...

BaekHyun:

Sóhajtok egyet majd az égboltot kezdem el nézni. Minden olyan... Furcsa... És furcsább lesz.

ChanYeol:

Lassan egy házat vettem észre...Nem mertem vonyítani...féltem, hogy Suho meghallja...Éreztem a szagot...de látni nem láttam..

BaekHyun:

- BaekHyun told le a segged és vidd ki a szemetet! - kiabált fel Tao. Leugrok, az erkélyről majd bemegyek, a konyhába megfogom a szemetet és a kukába vittem. Lassan.

ChanYeol:

Egyre közelebb jött...Odasétáltam hozzá. Nem túl közel, de úgy hogy lásson. Rám is nézett. Leültem és vártam, hogy támad vagy sem...

BaekHyun:

Kicsit meglepett a farkas, de ez nem látszott rajtam. Felemeltem a kezemet majd integettem neki és kicsit oldalra döntöttem a fejemet

ChanYeol:

"Csak...meg szerettem volna köszönni, hogy segítettél a társaimnak...Sokat jelent ez a számomra.."- néztem bele a szemeibe..

BaekHyun:

- Oh... – mentem közelebb hozzá, majd óvatosan a fejéhez értem és megsimogattam neki buksiját

ChanYeol:

Sóhajtottam egy nagyot, de nem tettem semmit sem....

"Nem undorodsz? Egy farkast simogatsz..."

BaekHyun:

- Szeretem.. Őket.. - mondtam halkan és oldalát is megsimogattam - " De te biztos undorodsz, tőlem ezért abba hagyom." - lépek egyet hátra

ChanYeol:

"Csak azért mert okom van rá...tönkretettek a vámpírok az életemet...Más lett volna minden"- mondtam ismét rá nézve...

BaekHyun:

" De én nem azok közé tartozom. Engem a vadászok tettek tönkre" - tartom meg a vállamat

ChanYeol:

"Hmm..szóval mindkettőnket tönkre tettek..ezért vagy más mint a többiek..."

BaekHyun:

- Más.... - ismételtem utána ezt a szót...

ChanYeol:

"De attól még hogy valaki más...nem feltétlen rossz..." - bólintottam egyet lehunyva a szemeimet..."Sokszor a másság miatt jobb lények a mások..."

BaekHyun:

- Én már.... Túlzottan az vagyok.... Más.. - suttogom

ChanYeol:

"Nem ér túl sokat egy ismeretlen szava, de ne gondolkodj így magadról...Ami történt veled borzasztó...de ne gondold azt, hogy különc vagy és egyedül vagy a bajban...ki kéne beszélned magadból..Lehet fáj...lehet trauma..Nekem is van egy ember..aki rettentő fontos nekem...mindig meghallgat...Te is keress egy ilyet..."

Hirtelen meghallottam egy vonyítást...Jongin szólt...tudta mire készülök ilyenkor

"Sajnálom, de mennem kell...Ha gondolod, keress meg..ha igazán akarod újra találkozni fogunk"- néztem rá biztatóan majd elfutottam onnan..csak Suho ne tudja..

BaekHyun:

Sóhajtottam egyet. Éhes vagyok.... Kicsit elhúztam a számat, majd gyorsban elmentem vadászni. Egy szarvast el is kaptam. Kiszívtam a vérét utána visszamentem a házba és az ágyamba feküdtem

ChanYeol:

Szerencsém volt..Jongin csak figyelmeztetett...visszalopóztam a szobámba majd betakaróztam...Ideje pihenni...nagy álmom lész ma...Amint behunytam a szemeimet megjelentek előttem az álom képek...Minden hónapban van egy álmunk, ami a jövőt mutatja meg..de mégsem teljesen...Sosem téved. Egy embert láttam...Megmentettem őt...Viszont valakivel előtte elindultam...aztán mar csak egyedül maradtam...Lángolok és nem engedek senkit magamhoz közel...

BaekHyun:

Másnap reggel nem akartam semmit csinálni csak otthon lenni és lustulni mikor hirtelen kivágódik az ajtó és a farkasok alfája ragadja, meg a karomat majd cipel el a farkas lakra. Belök az ajtón, ahol egy csomó farkas volt és engem nézett.

ChanYeol:

Az alfám idegesen néz, a vámpírra, majd a többiek közé löki. Mosolyogva néztek rá.. Tudták, hogy mire készülnek.. Mivel mindenki a hosszú álmát aludta nem voltunk képesek felébredni...Suho barátai voltak azok..Az alfa tudja, hogy nem lennénk képesek ok nélkül ezt tenni. Kínozni kezdték a vámpírt

BaekHyun:

Csak magam elé néztem, vagy ha a padlón voltam, akkor a plafont. Nem fájt... Nem éreztem semmit... Nem üvöltöttem, kiabáltam, sikítoztam. Csendben néztem ki a fejembe. Villámgyorsasággal gyógyultam. Ha késsel szúrnak meg, mikor elkezdik kihúzni belőlem a pengét már akkor gyógyulni, kezdek.

ChanYeol:

Szitkozódásokra ébredtem...Megdörzsöltem a szemeimet..Tudtam, hogy kik vannak lent...valami nem stimmel...Leszaladtam a lépcsőn és akkor megláttam a vámpírt...Most ideje visszafizetnem azt, amit tett a többiekért röptében átváltozva félrelöktem az embereket..Hirtelen Jongin is megjelent. Feltette a vámpírt a hátamra majd Ő is átváltozott és futni kezdtünk...Miközben próbáltuk haza juttatni a vámpírt Jongin eltűnt...Aggódva néztem oldalra majd a vámpírt leszedve a hátamról egy fának rúgtak majd lefogtak. Nem farkasok...vámpírok voltak...és ismerték a vámpírt...Elsiettek vele majd engem is elengedve eltűntek...Jongin nem volt sehol sem..Eszeveszetten keresgéltem utána de nem találtam...Elvitték magukkal..

Baekhyun:

Az a két farkas megmentett engem... De.. Most Krissék akarják megkínozni azt a farkast.... Sóhajtottam. Egyet majd kezembe fogtam pisztolyaimat és lövéseket adtam le.. Saját... Falkám tagjaira... A farkas kiszabadult és elfutott.. Ők nem mentek utána... Így én is elfutottam

ChanYeol:

Órák óta kerestem Jongint de nem találtam...időközben Suho is utánam jött..Előlük is menekültem, amikor hirtelen összeütköztem egy farkassal...Jongin volt az. Aggódva kémleltem körbe.. Semmi baja nem volt de Suhoek egyből elkaptak.. Az idegtől lángba borult a testem..

"Engedd el"

''Ne is álmodozz...a következő te leszel"

"Ha őt elengeded.. én megyek magamtól"- morogtam egy hatalmasat.. Jongint elengedtek mi pedig haza mentünk...csak a szokásos büntetés..fáj...megmozdulni sem tudsz, de nem hagyom, hogy Jongint bántsák...
 - Jongin...hogy szabadultál ki..?- kérdeztem hason fekve, míg Ő a sebeimet ápolgatta

 - Baekhyun..ő segített nekem..

 - Mindig megvéd titeket...nem értem...el kell mennem hozzá...

BaekHyun:

Mindenki tisztában volt azzal, hogy nekem sehogy sem tudnak ártani... Nem fáj semmi. Nem értek semmit.... De nálunk nem is voltak büntetések.. De néha azért kaptunk... Az erdő sűrűjében futottam majd lelassítottam és sétáltam.

ChanYeol:

- Suhoek már alszanak, úgyhogy mehetsz..nem lenne tanácsos most farkasként menned..a sebek miatt rettentően fájna.. Bólintottam majd ismét leugrottam az ablakomból. Nem mentem félmesztelenül, inkább egy pólót és egy pulcsit vettem magamra..Így lassabb vagyok...Beleszagoltam a levegőbe és éreztem a szagot...elindultam abba az irányba...Remélem megtámadni nem fog...hiszen csak farkasként látott és a hajszínem sem olyan, mint a bundám..

BaekHyun:

Leülök a farönkre és nézem megint az eget..... Ez a nap, fárasztó volt... Lehunytam a szemeimet és szippantottam egyet a levegőből

ChanYeol:

Lassan megpillantottam valakit...Ő volt az..Közelebb sétáltam, de ismét tisztes távolságban álltam meg tőle...

BaekHyun:

Egyik szememet kinyitottam és az idegenre néztem. Nagyon helyes volt számomra és magas is. ..De…egy ilyen fiúról csakis álmodni tudok…

ChanYeol:

- Öhm...Szia - döntöttem le a fejemet köszönés képpen...-  Tudod,  hogy ki vagyok..?

BaekHyun:

- Ismerős.... Az... Illatod.... - mondtam halkan..és részletesen. Mindig ezt csináltam…

ChanYeol:

- Találkoztunk már...csak nem pont így - néztem ismételten rá   - mindegy is...csak szeretném megköszönni, hogy ismét megmentetted Jongint...

BaekHyun:

- Te... Te vagy.. A... Fekete...? - emlékeztem vissza a farkasra.

ChanYeol:

- Igen...- néztem a szemeibe

BaekHyun:

- Oh.... - csücsörítettem egy kicsit..

ChanYeol:

- Jongin hihetetlen fontos a számomra...Örülők hogy nem esett baja...Még egyszer...köszönöm..

BaekHyun:

- nem.... Kell... – ismét halk voltam.

ChanYeol:

- De igen...Ha őt is elvesztem..nincs értelme semminek sem..

BaekHyun:

- mmm - értem végig majd felálltam mire a fegyvereim megcsillantak

ChanYeol:

Kikerekedett szemekkel néztem a fegyvereket...Képtelen lennék most védekezni...

BaekHyun:

Meredten néztem rá majd ajkaim elnyíltak egymástól

ChanYeol:

Meredten néztem rá...Majd leültem a földre...- Meg akarsz ölni?

BaekHyun:

- Nem... - mondtam halkan

ChanYeol:

Bólintottam egyet...- Szép fegyverek..- majd felálltam és hátrálni kezdtek..- Azt hiszem...most megyek..

BaekHyun:

Bólintottam egyet majd megfordultam és hazafelé kezdtem el sétálni.

ChanYeol:

- Vigyázz magadra.. és köszönöm..- fordultam meg én is...haza kell jutnom..

BaekHyun:

Sóhajtottam egyet majd a háta mögé megyek és fél kapom, majd a házuk előtt pár méterrel megállok

ChanYeol:

- Hé hé hé!Tegyél le..- lepődtem meg...- Mit csinálsz?! Haza kell mennem nem, maradhatok kint sokáig..- durcisan néztem rá

BaekHyun:

- Csak haza hoztalak. Bocsánat, hogy hozzád értem.

ChanYeol:

Körbe néztem...nem is láttam, hogy ide hozott..

- Köszönöm.. és semmi baj...Csak segíteni akarsz...ez kedves..-  próbáltam meg lekászálódni róla, hogy a hátamat semmi ne érje...- Mellesleg..bocsánat Suho miatt...de kiszámíthatatlan...

BaekHyun:

- Nem fájt semmi... Nem éreztem semmit...

ChanYeol:

- Hihetetlen...ez is a...vadászok miatt van..?

BaekHyun:

- Mmmm - igazítottam meg pulcsiját

ChanYeol:

Meglepetten néztem rá...Furcsa volt...és nem undorodott...- Egyszer...beszélgethetnénk normális körülmények között is...ne csak akkor ha történik valami...

BaekHyun:

- mmm - bólintottam egyet majd észrevétlenül farzsebébe csúsztattam egy cetlit majd fenekére csaptam

ChanYeol:

Kikerekedtek a szemeim és megugrottam egy kicsit. - Na...attól meg nincs tapi!- néztem a szemeibe

BaekHyun:

- Jó... Feneked... Van... - nézem meg alaposan

ChanYeol:

- Na na! Ne nézzed..- takartam el a fenekemet...

BaekHyun:

- bocsánat - fordítottam el a fejemet

ChanYeol:

Csak bólintottam egyet. - Chanyeol...gyere be...Suho...- hallottam meg Jongin hangját

- Bocsáss meg...most mennem kell..Vigyázz magadra...És maradj távol Suhotól...- néztem mélyen a szemeibe

BaekHyun:

Élesíttetem a fegyvert majd a házba mentem. Az alfa rögtön nekem jött és golyókat eresztettem bele majd a földön feküdt tehetetlenül

ChanYeol:

Meglepetten néztem Baekra...A többiek egyből bevédték az alfát..Muszáj mert nekünk lesz rosszabb...Baekhyunt megfogva a vállamra kaptam és futni kezdtem vele olyan gyorsan, ahogy csak tudtam...Jongin közben fedezett minket.