Más vagy! 1.rész

Sehun.: 

Futok! A szél játszik ezüstős fekete bundámmal,füleim hátra vetődnek gyorsaságomnak köszönhetően. Mancsomat kisebb fűszálak csiklandozzák,ágak nyomják meg olykor. A fákat könnyed mozdulatokkal kerülöm ki vagy ugrom át őket. Olykor hátra pillantok társaim keresve akik hátul kullogtak valahol. Megállok. Előttem egy több méter mély szakadék helyezkedik el amibe egy vízesés tűnik el. A víz felszínén megcsillan a hold jellegzetes fénye ami még a mai napig elkápráztat de ezt a többieknek nem kell tudniuk.
-Még mindig nem értem hogy lehetsz ilyen gyors!- sóhajt fel mellettem Suho. Fehér bundája szemem bántja majd idővel hozzá szokik.
-Szerintem szteroidokat szed! Olyan nincs hogy ilyen gyors lehessen. -Chanyeol is megérkezik közénk Baekhyunnal karöltve.
-Hahaha arra nem gondoltatok még hogy én nem vagyok olyan öreg mint ti? - nevettem fel. Lassan a többiek is megérkeztek. Kai azzal a tipikus "nem sietek mert felsértem a magam és az meglátszik" hisztijével,majd közvetlen utána jött Kyungsoo. Csak Ő képes kai hiszijeit hallgatni. Szerettem ezeket az estéket mikor együtt voltunk itt kint a telek határon. Ilyenkor nem szólt ránk Suho és Kyungsoo hyung sem vagy szidtak le minket a rendetlenségért.

***

Reggel nehezen estem ki az ágyból pedig tudtam hogy suli van, amit általánosságban szeretek mert minden lány körülöttem van egyet kivéve ami nem tagadom zavart. A leghelyesebb srác vagyok a suliban nem lehet engem nem szeretni! Egyenruhám magamra vettem, táskámba beledobáltam ami mára kell és lementem a konyhába. A pulton ott volt már a mi Kyungsoo ommánk finom szendvicsi amiket nekünk készített. Gyorsan eltettem majd amit készen voltak a többiek Suhon és Kyungsoon kívül mindenki elindult suliba. Az út nem volt hosszú mivel kocsival mentünk amit Chanyeol vezetett. Eleinte féltem beülni mellé, tudtam milyen vadul vezet ha fél hogy elkésik. Az iskola előtt parkoló volt ahol nekünk már . bérelt helyünk volt. Ahogy megállt a kocsi és ki szálltunk a lányok körénk gyűltek és sikongatni kezdtek. Gardedámunkkal együtt vonultunk be a kapunk majd mentünk a terembe ahol az óránk lesz. Elfoglaltuk helyeinket.helyeinket. Baekhyun Chanyeol mellett,Kai pedig mellettem az utolsó padba. Becsöngettek. Rofúsz Tanár Nő még sehol sem volt amit furcsálltunk mert Ő mindig pontosan érkezett meg órájára(ami ez esetben kémia).Az osztály fegyelmezetten várta legrosszabb rémálmát akinek tűsarkújának kopogó hangját hallani lehetett a távolból. A tanár nő mosolyogva lépet be a terembe majd közvetlen mögötte egy még ismeretlen fiú. Vékony volt, bőre fehér, szemei sötét barnák amik csillogtak, mosolya szelíd és kedvességgel teli. Léptei olyan kecsesek voltak mint egy Őzikének. A tanár maga mellé állította, a fiú pedig bemutatkozott. Hangja vékony volt de nem lányos, olyan kellemesen vékony, megnyugtató. Nevére nem tudtam figyelni annyira belemerültem elemzésébe. Végig nézett a termen szabad helyet keresve majd amint talált a mellettem lévő padnál elindult ide. Nem volt túl gyors és mindenki végig nézte. Mikor elhaladt Chanyeol hátra fordult és egy cetlit rakott elém. "Érezd? Olyan mást.. a szaga. Nem tudnám meg mondani miért de más!" Mélyen a levegőbe szagoltam de semmit sem éreztem. Értetlenül néztem barátom hátára majd a tanárra aki idő közben elkezdte az órát.

Luhan.: 

- LuHan ha nem kelsz fel, kirugdoslak, az ágyból esküszöm! – kiált Kris. Fáradtan felkelek, majd elvégzem reggeli teendőimet, és lemegyek.
- Tessék. – kapom meg reggelimet.
- Köszi. – mondom, és kibontom a tasakot. Egy turmixos pohárba kiöntöm magamnak, majd magamhoz veszem.
 - Lehetőleg, ne bánts senkit. Bár szerintem úgyse tennéd. – mondja az alfa
 – Legyen jó napod. – mosolyog.
 - Köszönöm. – viszonzom a gesztust.
- Gyere Lu menjünk. – húz ki az ajtón. Tao egyfolytában beszélt hozzám, én meg csak véremet szürcsölgettem. Az iskolába érve mindenki megnézet, s sugdolózni kezdett.
 - Te lennél LuHan? – kérdezi egy idős nő.
- Igen. – mondom.
- Mrs. Choi vagyok az osztályfőnököd. Gyere, bemutatlak az osztálynak. Indul meg. A teremben már mindenki bent volt. Felhívta magára azt, osztály figyelmét, és bemutatott neki, vagyis bemutattam magamat. Egy barna hajú fiú kíváncsi tekintettel fürkészet. A tanárnő a mellette lévő helyre mutatott, így odasétáltam, és leültem mellé. Aztán elkezdődött az óra. Furcsa szagokat éreztem, s sejtettem, hogy miért. A gondolataim teljesen máshol jártak így csak arra lettem figyelmes, hogy megszólal a csengő.

Sehun.: 

Lopva pillantottam rá mikor a tanár nő hátat fordított nekünk. Arca nyugodt volt mint ha nem is az órán ült volna hanem egy másik dimenzióba. Kicsöngettek. Az osztály nagy része bent maradt, a lányok vissza jöttek Luhan kiment, Chanyeol pedig utána. Én is felálltam helyemről és oda mentem ahhoz a lányhoz aki sosem jön oda hozzám, hozzánk.
-Szia!- rámosolyogtam Ő pedig felpillantott rám könyvéből. Nagyon szép arca volt még szemüvege ellenére is. Illata kellemes volt a jácintoz tudnám hasonlítani.
-Sz..szia!- letette a könyvét az asztalra majd szemüvegét is. Arca meg szebb lett ezt pedig a sárga egyenruhája csak fokozta. Haja hosszú volt, mellig érő, fekete. Szeme világos barna, szája enyhén pirosas. Kicsit szótlanul ültem ott míg gondolkoztam hogyan is kezdjem a megismerését. - Meg is szólalsz vagy csak dísznek ültél ide? Mert ha igen inkább olvasnék tovább ha nem gond! - flegma hangja fülemben csengett. Nem zavart hogy ezt meg merte velem engedni sőt! Nagyon is tetszett. Nem olyan volt mint a többi lány és ez kezdett egyre jobban kíváncsivá tenni.
-Suli után van kedved meginni velem valamit? - fejem oldalra billentettem és legédesebb mosolyom vetettem be.
-Hm..- kissé elgondolkozott, szemüvegét vissza vette és jobban szemügyre vett. Körülöttünk meghökkent emberek sóhajai hallatszottak a meglepettségtől.
- Sajnálom de nem. Nincs hangulatom hozzá, és máskor sem lesz!- kezei köze vette a könyvet és tovább olvasott. Felálltam majd vissza mentem helyemre sértett arckifejezéssel.

Chanyeol.:

Az a szag.. nem tudom meghatározni mi is lehetett de nem ember, ebben biztos vagyok. Óra után Luhan kiment én pedig utána. Egészen a tetőig követtem. Ő a padon ült és telefonozott de érezte hogy ott vagyok. Rám nézett, elmosolyodott majd vissza a készülékre.
-Szia! Chanyeolnak hívnak.- mellé sétáltam és leültem.

Luhan.: 

- Öhm szia. Engem LuHannak. – mosolygok a manófülű srácra.
- Miért jöttél át ebe a suliba?
- Mert…. terrorizáltak. – mosolygok.
 - Miért mosolyogsz ezen, ez nem jó. – néz rám értetlenül.
- Már annyi mindenen mentem keresztül, és csak reméltem, hogy jobb lesz. Sok iskolába voltam már ez előtt, és remélem, itt sokáig maradhatok.
 - Olyan törékenynek tűnsz. Miből vagy, porcelánból? – vált témát.
- Nem – kuncogok
. - Biztos? – érinti meg arcomat. Tenyere meleg, viszont az én arcom hidegecske, ezért elhúzódok.
- Hideg vagy.
- Te meg forró. – nevetek.
 - Vissza kéne menni, mindjárt becsöngetnek. – fintorodik el ChanYeol.
- Akkor menjünk vissza. – állok fel. Lassan visszaballagunk a terembe, s páran döbbent tekintettel vizslatnak minket.
 - Miért néznek ennyién? – kérdezem suttogva.
- Mert szép vagy. – kuncog – Azért néznek, mert új vagy, és fehérbőrű tökéletes srác. Helyes, szívdöglesztő.. pont, mint én. – nevet.

Sehun.: 

Chanyeol vissza jött,DE nem egyedül. Luhannal és sugdolózva. Meglepett így mikor vissza jött helyére azonnal kifaggattam.
-Hogy hogy hideg volt a bőre? Nem lehet hogy csak fázott?- suttogtam majd felvontam szemöldököm.
-Park Chanyeol! hogy érted hogy szép?! Én vagyok számodra a szép senki más! Engem szeretsz nem? Vagy megtetszett neked az újfiú?
-Csak a tied vagyok Baeki ne izgulj csak azt mondtam hogy szép. Te gyönyörű vagy és nem szép. - szorosan átkarolta majd tovább enyelegtek. A többi öt óra gyorsan elment, végig Luhant figyeltem.figyeltem. Nen tudtam hova tenni. Micsoda lehet Ő? Mit keres itt? Gonosz? vagy talán chanyeol csak téved vele kapcsolatban?. Luhan a szünetekben eltűnt,Chanyeol itt maradt. Én MinJi-t "zaklattam" mind addig míg igent nem mondott. Bevallom boldog voltam isten tudja mikor voltam utoljára randiféleségen.

Luhan.: 

Az első napom az eddigiekhez képest remekül telt. ChanYeol elszórakozatott szünetekben. Aztán a napnak is vége lett, de egy lány le nem vette rólam a szemét, és úgy nézett rám, mint akit meg akar ölni. Ha jól hallottam MinJinek hívják. Sajnos egyedül kellett hazamennem, mert Tao nélkülem lelépet valami jó dumával. Gyorsan körbenézek, hogy senki se lássa, merre megyek, majd elindulok.
 - Megjöttem! – kiáltom el magamat.
- Szia – lép elém Fan és kapok tőle egy puszit fejemre – Milyen volt az első nap?
- Jó. Sokan megnéztek. És találkoztam egy ChanYeol nevű fiúval, nagyon kedves.
 - Az remek. Jó, hogy barátokat szerzel. Én elmegyek Taoval bevásárolni, esetleg kell valami?
- Nem. – mondom, és a szobámba megyek Amint beértem levetettem magamat az ágyra, és lehunytam szemeimet. Folyamatosan az a barna hajú fiú járt a fejembe, és szeme… orra vonala, arca, és ajka. Azok a húsos ajkak, amiket egész álló nap csókolnám. De tudom, hogy nem lehetséges ez.

Sehun.: 

Suli után kint a kapunál találkoztam MinJivel. Szája sarkában kis molyost véltem, felfedezni ami engem is mosolyra késztettet. Belém karolt. Nem túl lassú tempóban indultunk él a közeli kis parkba. Az idő nem volt hűvös csak felhős. a nap sugarai néha bújtak elő majd táncot jártak a fák lombjai között, és a tavon ami mellett elhaladtunk. sok mindenről beszélgettünk. Iskoláról,barátokról,a mindennapokról, de semmi mélyebbet nem mondtunk el egymásnak. Este fele járt mikor elindultunk vissza felé. Egészen ajtajáig kísértem ahol Ő egy aranyos puszival köszönt el tőlem. Égette arcom. Nem jó értelemben. Másra számítottam.. Talán nem az ő puszijára? Ezen töprengve mentem haza.Az ajtóban már suho hyung várt. Tudtam mit akar. Kérdőre vonni. Ezt megelőztem azzal hogy inkább elmeséltem neki nagy vonalakban.
-Sehun..mi a véleményed az új osztálytársadról?- Megállított a lépcsőn. Kérdőn lenéztem rá, mire csak megrázta fejét hogy inkább felejtsem el. Mi a véleményem az új osztálytársamról? Semmi.. vagy talán. Nem, csak annyi hogy érdekes,de miért kérdezte Suho? tud valami?

***

Azóta két nap telt el. Minji és én össze jöttünk. A lányok megfogyatkoztak körülöttem. Inkább LuHan köré gyűltek. A falkám elfogadta kapcsolatom kivéve chanyeolt. Ő kifejezetten ellenezte a dolgot mondván hogy veszélyes MinJi. Szerintem nem. Barátnőm végig velem volt ami kicsit zavart mert alig kaptam levegőt tőle néha.. mindig. sokszor tereltem el gondolataim hogy kizárhassam hangját pár percre. Rá gondoltam! De nem szabad. Barátnőm van. De! Rá akarok gondolni.

Luhan.: 

Két napja kezdtem meg az új iskolát. ChanYeolal ez alatt mindig beszéltem. Viszont…. zavart valami, vagy inkább valaki. Megtudtam, hogy a barnát SeHunnak hívják, és barátnője van.. két napja.
 - Hogy vagy? – kérdezi mosolyogva Yoda
- Köszönöm Yoda jól, te? – kuncogok.
- Yah! Nem vagyok Yoda. – duzzog - És remekül köszönöm kérdésed.
 - Biztos?
 - Nem. Nem tetszik, hogy SeHun azzal a… ahh azzal van. Nem szimpatikus.
- Engem elégé bámul, és méreget. Szegény srácot megfojtja, olyan közel van hozzá, és szinte mindig.
 - De te ezt nem csak azért mondod, mert igaz. – dünnyögi.
- Igen az már más, de hanyagoljuk, oké?
 - Oké. Egyszer eljöhetnél hozzánk.
 - Nem hiszem, hogy jó ötlet.
- Miért?- Ó, szóval nem jött rá. Miért?
- Hát mert csak két napja ismersz.
 - Három!
 - Akkor három. De nem akarok most oda menni.
- Mié- Most már értem.
 - Nem kedvelem.
 - Én se. Én vagyok az egyetlen, aki nem fogadta el a kapcsolatát. – morogja.
- Majd a feleségét el kell. – kuncogok.
 - Az más.

Sehun.: 

Suli után Minji-vel elmentünk enni a szomszéd faluban lévő étterembe amit Ő annyira szerettet de a pénztárcám már kevésbe. Gyorsan elfogyasztottuk a rendelt ételt. Felsegítettem rá pulóverét és elindultunk hozzánk. Az utat szokás szerint végig beszélte minden féle marhaságról. Kezdem nagyon unni. Azt hiszem szakítani fogunk. Három nap! Ennyit bírtam ki egy lány mellett. Végig rá gondoltam. Csak LuHan járt a fejembe.Nem értem. Mi van velem? Szeretem? De nem is ismerem. Megérkeztünk hozzánk. Furcsálltam hogy senki sem volt kint fogadásunkra. Miért nincsenek kint? Bementünk és köszöntünk de semmi. Halk kacagások voltak hallhatóak. Megközelítettük a nappalit ahol megpillantottam Őt. Miért van itt? miért érzem ezt.. ezt a bizsergető érzést a gyomromba.
-Oh sziasztok!- köszöntek egyszerre és többre nem is méltattak. Minji megszorította kezem jelezve hogy menjünk. Felvezettem a szobámba Ő leült az ágyamra én bekapcsoltam egy filmet és közösen nézni kezdtük.

Luhan.: 

Végül csak rá beszélt, hogy menjek el hozzájuk. Szerintem már elég közel járhatunk mert orromat megcsapta a kutyaszag, majd négy embert láttam előttünk kemény testtartással.
 - Sziasztok. – köszönt Yeol.
- Hello? – köszöntem én. Mindannyian ellazultak, majd közelebb jöttek hozzám, és szaglászni kezdtek.
 - Furcsa illatod van. – mondja az egyik barna.
- Az most jó? . - kérdezem kicsit félve. Csak a harapásuk öl meg, csak a harapásuk.
- Te mi vagy? – kérdezi egy alacsony.
- Csak akkor mondom el, ha nem öltök meg, és ha utána nem láttok szívesen elmegyek. -Mindenki kérdően nézett rám. Vettem egy mély levegőt, majd átfutottam mit mondok.
- Vámpír vagyok.
 Az egyikőjük nekem iramodott és letepert a földre. Kezemet védekezéskép felemeltem. Szemeimbe könnyek gyűltek. Itt lenne a vég?
 - Tehát vámpírok itt két évtizede nincsenek. – mondja.
- JongIn száj le róla, megrémiszted! – szól rá Yeol.
 - Már késő. - mondom.
- Nem bántalak. Ne haragudj, csak olyan szokatlan.
- Tudod, én nem vagyok az a nagy harcos. Kerülöm a harcokat.
- Egyedül vagy? – segít fel egy szőke.
 - Nem. Van falkám. Hatan vagyunk, ők megvédenek. Én amolyan gyenge láncszem vagyok, de elfogadnak engem így is, és ezért hálás vagyok nekik. – mosolygok.
 - Menjünk be, hideg van. – rázkódik meg egy szintén barnahajú fiú.
- Kérsz inni, vagy enni?
 - Hát…. nem nagyon tudok enni, de egy pohár vizet elfogadók. – mosolygok.
 - Menjünk a nappaliba, és bemutatkozunk neked. – terel minket a szőke.
- Én SuHo vagyok ők itt pedig., BaekHyun, JongIn KyungSoo. – mutat rájuk.
- LuHan. – hajolok meg egy kicsit. Beszélgetni kezdtünk. Nevettünk, sztorizgatunk. Aztán az ajtó nyitódott, majd csapódott. SeHun jelent meg, és az a lány. Szemeim elöl gyorsan eltűntek, mivel felmentek az emeletre.
- Utálom. – szűrte fogai között ChanYeol.
- Yeol – szolok rá.

Sehun.:

Élvezetes volt a film. Végig nevettem rajta volt hogy hangosan volt hogy halkabban. Fantáziám igen csak piszkálja vajon mit kereshet itt Luhan? Min nevetgéltek? Miért nem velem nevetgélt?
-Sehunni!- húzogatta meg barátnőm felsőmet.
-Mondtam hogy nem hívhatsz így!- hangom kicsit talán komor volt de már kezdett idegesíteni nagyon is. Nem elég hogy szuszog, sokat beszél, csámcsog, de még becézget is. Felhábotító!
-Éhes vagyok..- suttogta. Megforgattam szemeim majd levezettem a konyhába. Leültettem a székre és elkezdtem neki egy szendvicset gyártani. Luhan és a többiek hangja tisztán hallatszott.Boldogok. Ott akarok lenni!
-Neki miért kell itt lennie? - fintorgott
-Már mint kinek? Luhannak?- kíváncsian figyelem mire bólint.
-És neked miért kell mindig itt lenned?- Szólal meg a Chanyeol tipikus mély hangján. Közelebb jött töltött magának inni és vissza ment. Minji lassan ette a szendvicsét majd mikor hallotta,hogy Luhan megy boldogabb lett. Miért megy el? Nem akarom! Gyere vissza. Látni akarlak. Érezni. Suho közvetlen Luhan távozása után haza küldte barátnőm. Ennyire még sose örültem annak hogy beszélni akar velem komoly dologról.

Luhan.: 

Sajnos idő volt, így mennem kellett. Elköszöntem és lassan gyalogoltam, de valaki megfogja vállamat.
- Hova hova drága LuHan? – kérdezi egy női hang.
- MinJi? – fordulok meg.
 - Tudom mi vagy. – ül ajkaira egy sejtelmes mosoly.
- Miről beszélsz? – esek kétségbe.
- Erről. – szúr nyakon. Minden forogni kezdet, majd elsötétült. Mikor magamhoz tértem karjaimon vastag lánc díszelgett, és egy lámpa világította csak meg. Gyengének éreztem magamat, hisz ki tudja, hogy valójában mióta vagyok itt?
 - Végre felébredtél. – nyitódik ki az ajtó.
 - Mit akarsz tőlem? – kérdezem erőtlenül.
 - Nem kellenek vetélytársak. – morogja.
- Miről beszélsz?
- Ah, már ennyi az idő? Mennem kell, de addig legyél el ezzel. – lép mellém, s fogja meg karomat. Injekciós tűt tart kezében, amit belém tol, és kinyomja belőle az anyagot.
 - Ez vámpírokra bizonyos dózisban halálos, de kínzásra ennyi épp megfelel. Majd jövök puszi. – libben ki az ajtón. Testemben mérhetetlen fájdalom árad szét. Vert a víz, s mozgott a szoba körülöttem. Ott a padlón szenvedtem, mire kiütött a méreg

Sehun: 

Suho mindent elmondott nekem. Ledöbbentem. Luhan vámpír.. ezt nem gondoltam volna. Régen meséltek nekem róla de sosem tudtam elképzelni milyenek is lehetnek. Szobámba feküdtem ezen töprengve, forgolódva. Telefonom pityegni kezdett. Kezembe vettem az üzenetet megnyitottam. "Szia Hunnie~ nincs kedved együtt lenni az este?..ÚGY!" Ez meghibbant?! Én nem akarok vele.. pont vele szexelni. Felhívom!Nem inkább üzenek akkor kevesebbet beszél"Nem megyek át. Sose fogok, többet nem. Minji.. végeztünk. nekem ez sok. sokkot okozol. Sajnálom." Elküldtem majd elaludtam.

***

A szakításunk óta három nap telt el. Minji folyton jött és próbálkozott de vissza utasítottam. Olyankor dühös lett és elviharzott kitudja hova. Azóta Luhan sem jött. Látni akarom. A fárasztó nap végén nem vágytam másra csak pihenésre. Mindannyian otthon voltunk. Én elterülve a földöm míg a többiek a kanapén. Az ajtó hangos csapódása zavarta meg nyugalmunk majd egy karakteres srác lepett be rajta másik néggyel. Vámpírok!
-Mit akartok?- Suho felpattant.
-Hol van Luhan?- felemelte mély hangját. - Ti láttátok utoljára Azóta mióta itt volt nem találjuk. Mit csináltatok vele?!- kiabált aggodalommal teli hangon
Eltűnt.. Luhan tényleg eltűnt. Hol van? Mi lehet vele? Luhan!