Más vagy! 3.rész

LuHan

SeHun felkapott, és visszavitt a szobába ahol elnyomott az álom. Hangos kiabálásra, és ordítozásra ébredtem. Összeszedtem minden erőmet, és az ablakhoz mentem. Megláttam azt a nagy csatateret, ami a ház előtt keletkezet, s észre is vettem SeHun-t. Éppen földre terítetek engem meg elöntött a düh. Nem éreztem már semmi fájdalmat, nem akartak lecsukódni immáron piros szemeim. Az ajtóhoz sétáltam majd onnan az ablaknak futottam, és kitörtem, hogy kiugorhassak rajta. A talpam alig érte a földet, és én villámgyorsasággal estem neki egy szőke hajúnak, aki SeHun-t teperte le. Összetörtem mind csontját, majd széttéptem. Vérben forgó szemekkel néztem – szerintem- alfájukat, akinek szemében düh, és félelem csillogott. Egyszerre indultunk meg egymás felé. Az én lendületem nagyobb volt, így ő földre került. Aztán az összes embere rám ugrott, de én egy nyaktöréssel, majd egy fejlevágással elintéztem. A ruhám már átázott a sok vértől, s bőrömet is beterítette a vörös anyag. Egyenesen a feketére néztem, aki kereste a menekülő utat, de olyan nem volt. Nyitott ujjaimat egymás mellé szorítottam, majd egy jól irányzott mozdulattal átnyúltam rajta, ezzel szívét szorongatva, majd ki is téptem 

 

SeHun: 

 

A kezemet szorító nyomás elmúlt. Szemem kinyitottam, és LuHan-t pillantottam meg. Pólója véres volt. A körülöttünk levő emberek megfogyatkoztak. LuHan megölte őket.. Társaim mind a földön lihegtek, míg én minden maradék erőmet összeszedve oda kúsztam LuHan lábához. Lenézett rám. Szemeiben düh, és féltés csillogott. Engem féltett volna? Eldobta a nála levő szívet, kezét felsőjébe törölte és leguggolt hozzám.

 - Köszönöm!- suttogtam szemeibe nézve.

 Arcomra helyezte tenyerét, ami hideg volt, de ez testemet most melegséggel töltötte el. Elmosolyodott. Szemfogai még mindig látszottak. Izgatott.. Kíváncsi voltam milyen lehet így a csókja.. Tarkójára vezettem kezem és közelebb húztam magamhoz, halványan elmosolyodtam és összeillesztettem ajkaink. Párnáim lágyan kezdtem el mozgatni övein. Mikor Ő is elkezdett részt venni benne elmosolyodtam. Hevesebbe váltam, amit nem utasított vissza. Mögöttünk halk kuncogásokat lehetett hallani, a falkám kuncogását. Megnyaltam LuHan ajkait, amit enyhén elnyitott. Nyelvem tolakodóan csúsztattam át szájába. Ízes izomtömegét felkerestem és táncba hívtam. Eleinte csak kóstolgatta egymást, majd vadulni kezdtünk. Nyelvem hátulsó része hozzá ért szem fogához, ami begerjesztett. Miért kívánom ennyire? 

 

LuHan.: 

 

Omladoztam csókjáért. Ahogy nyelvünk találkozott elöntött a forróság és a vágy. Vágytam érintésére, és most már szájára, csókjára is. Kezdtük egyre vadabban nyomulni a másik szájába, de eléggé zavarban érzetem magam, és a tudat, hogy néznek is minket.... Lihegve váltunk el a másiktól. SeHun száján mosoly bujkált az én arcomon meg a piros szín játszott közre. Valamikor nyelve szemfogaimhoz értek ezért amint elváltunk visszahúztam azokat. 

 

Sehun.: 

Elmosolyodtam mikor lihegve elvalt tőlem. Nagy nehezen, de felültem, és átöleltem törékeny testét.
 - Jobban vagy?- nyakához fúrtam fejem és belesuttogtam.  - Aggódtam érted.. nagyon. - kicsit eltoltam magamtól és puszit hintettem ajkaira. Felálltam vele és betámolyogtunk a lakásba, majd egyenesen fel szobámba. LuHan leültetett puha ágyamra, Ő pedig elment fürdővizet engedni. Ez idő alatt bent levetettem szakadt dolgaim, és egy száll bokszernadrágban LuHan után mentem.
- Fürdesz velem?- ajkamba haraptam 

 

LuHan.: 

 

-Háá- fordulok meg, de szavam elakadt, ahogy lélegzetem is. EGY SZÁL BOKSZERBEN ÁLLT ELŐTTEM. Csak egy vékony anyag választotta el férfiasságát szemem elől. És én miért gondolok erre? Nyeltem egy hagyott a gondolatra hogy vonaglok alatta… Oké LuHan te nem vagy normális. Próbáltam valami kinyögni, de ez ilyen helyzetben lehetetlen volt. 

SeHun 

-Ezt vehetem egy igennek?- elé lépdeltem, és megfogtam vizes kezét.

Közelebb húztam magamhoz, teste hozzám simult, de mint ha megijedt volna elhúzódott és hátat fordított nekem. Nem adtam fel. Ismételten átkaroltam, de most hátulról. Kezem hasánál volt össze kulcsolva ezzel sem hagyva neki menekülést. Lassan lépdelni kezdtem vele a kád felé, majd mikor oda értünk megálltunk előtte. Elengedtem LuHan-t de Ő csak dermedten állt. Halkan elkuncogtam magam, és míg ő háttal állt nekem, levettem utolsó ruhadarabom, megkerültem, péniszem eltakarva kezemmel és beszálltam a meleg vízbe.  

- Akkor jössz?- végig nyaltam kisebesedett, duzzadt alsó ajkamon.  

 

LuHan 

 

Megkerült, és beszállt a kádba. MEZTELENÜL. Szédülni kezdtem. Sose bírtam az ilyet, mármint.. Annyira zavarban éreztem magamat, és annyira dobogott a szívem, hogy ez … egyszerűen megfojtott. Levegőt is alig kaptam. Villámgyorsasággal mentem ki a fürdőszobából. A gondolatom először az, hogy a szobába megyek, de inkább a földszintre lépdelek le. Megkeressem egyik tasakomat, s remegő kézzel kibontom azt. Szédülésem odáig fajult, hogy kiejtettem kezemből ételemet, mert muszáj voltam megkapaszkodni valamiben. Szemeim újra nehezek lettek, torkom kapart, gyengének éreztem magamat, nagyon. Belenéztem az ablakba, és elszörnyedtem magamon. Bőröm sokkal fehérebb volt, mint szokott lenni, a szám is más színű volt. Végül már nem bírtam magamat megtartani, s hátrafelé kezdtem dőlni. 

- LuHan! – kiáltja valaki nevemet, de addigra én már a konyhakővel kerültem szorosabb kapcsolatba, és minden elsötétült. 

SeHun. 

LuHan kiszaladt a födőből. Értetlenül néztem utána,azt hiszem semmi olyat sem tettem, amivel ezt válthattam ki volna. Felsóhajtottam, és lecsúsztam a víz alá majd kis idő múlva felbuktam alóla. Arcomról leráztam a vizet, ezzel együtt hajamról is. Kellemes volt a meleg vízben feküdni, mind addig, míg valaki nem kiáltotta LuHan nevét. Kiszálltam a kádból, derekam köre törülközőt tekertem és a hang forrása felé mentem. Mire leértem LuHan a kanapén feküdt pokróccal betakarva. Jobb karjába tű volt helyezve ami egy műanyag csővel volt össze köttetésben, amin keresztül a vér  szervezetébe jutott. 

- Elájult, nem tudom mitől, de mikor megérkeztem láttam, hogy szédeleg, majd a földre esik. - suttogta Kai. - Gondoltam így nem fog vissza jönni, belőle mert alapból az ereibe megy. 

- Köszönöm innentől át veszem - leültem az ülő alkalmatosságra és fejét ölembe húztam. Arcát simogatni kezdem és csak figyeltem. 

- Hozok neked ruhát, a végén rémálmai lesznek, ha így meglát téged. - ezzel el is tűnt mielőtt válaszolhattam volna majd pár percen belül egy pólóval és egy rózsaszín bokszerrel. Most komolyan.. pont a rózsaszínnel?! 

- Köszönöm!- vonakodva, de felvettem és visszaültem eredeti pózicíomba. 

- SeHun nem gondolod, hogy jobb lenne neki otthon? A saját falkájánál? Ott még is csak többet tudnak segíteni, mint mi. Ezt most ne vedd támadásnak, hogy te nem vagy jó, de nézz rá. Te farkas vagy Ő vámpír. Te normális kaját eszel, Ő vért iszik nem hi... 

- Elég! Tudom, mit csinálok, nem kell kioktatni, vigyázni akarok LuHan-ra.. mellette akarok lenni és kész. Itt marad velem. -  Kai sóhajtott majd elment fel az emeletre. 

LuHan.: 

 

Mikor magamhoz tértem már valamelyest jobban éreztem magam. Kicsit feljebb ültem, és konstatáltam, hogy egyedül vagyok. Kivettem kezemből a kanült, majd az étkező felé kezdtem menni. Az asztalnál mindenki ott volt, s mikor megérkeztem engem kezdtek figyelni. Megkerestem SeHun-t szemeimmel, majd hozzásétáltam és beleültem az ölébe, úgy hogy egymással szembe legyünk. Átöletem nyakát, és hozzá bújtam. Orromba áramlott férfias illata, s tusfürdője szaga. 

 

Sehun.: 

Miután Kai elment kicsit elszundítottam. Álmodni nem álmodtam, féltem, ha túl mélyen aludnék, elvinnék tőlem a kis bambit, amit nem akartam. Szendergésemből KyunSoo keltett fel, és a vacsora finom illata, amit Ő készített. LuHan-t óvatosan megemeltem, míg kikászálódtam alóla majd párnát helyeztem lábam helyére. Mire beértem az étkezőbe már mindenki az asztalnál ült, ami tele volt minden felé finomsággal. KyunSoo még kedvenc inni valómból is készített ki, ami nem más, mint a Bubble tea. Alfánk az asztalfő helyét foglalta el, neki jobb oldalt ChanYeol mellette BaekHyun, míg bal oldalán KyunSoo és Kai. Értelem szerűen én alfánkkal szemben foglaltam el szokásos helyemet. SuHo tartott egy kis beszédet, amiben összefoglalta az elmúlt napot, majd enni kezdtünk. Ommánk szokás szerint isteni finomat főzött, a bubble tea pedig kifejezetten finom volt! Teli hassal dőltem hátra székemben és élveztem a számban maradt íz foszlányokat. A következő pillanatban már arra eszméltem fel, hogy LuHan az ölemben ül és hozzám bújik. Meglepett, de boldog voltam, most Ő kezdeményezett, ami kifejezetten tetszett nekem. Szorosan magamhoz öleltem és beszívtam illatát.  

- Látom már jobban vagy!- kuncogtam és eltoltam egy kicsit. - Éhes vagy LuLu? 

LuHan.: 

Jelzéskép csak bólogattam egyet. 

- Oh, a francba! – hallom BaekHyun morgását. 

Oda nézek, és szememet nem tudom levenni róla. Elvágta ujját, s elég csúnyán, amiből az éltető nedű csak úgy folyt. Megnyaltam ajkaimat, majd szemfogaim is előbukkantak. Nem akartam bántani, de erős késztetést éreztem, hogy megkóstoljam milyen a vére. Nagyon vissza kelet fognom magamat, hogy inkább visszabújjak SeHun-hoz, és ne támadjam le. Frusztráltan kifújtam a levegőt, majd a másik irányba elfordítottam a fejemet, hogy ne lássa. 

 

SeHun.: 

 

BaekHyun elvágta ujját, amiből csak úgy folyt a vér. LuHan rá pillantott, aki még erősebben bujt vissza hozzám. Karjaim szorosan fonódtak köré, hogy még véletlenül se támadjon BaekHyun-ra. ChanYeol-ra pillantottam ő pedig rám. Szememben látta kérésem és elvitte közelünkből Baeket. LuHan szaporábban kezdte venni a levegőt ,mire el fogott az ijedtség. Letettem ölemből a szomszéd székre és elő szedtem neki egy tasak vért, amit a vissza úton kinyitottam.. Leültem székemre LuHan-t az ölembe húztam és amint biztos ponton ült kikapta kezemből és enni kezdte. Mosolyogva figyeltem és simogattam hátát. Nem tartottam visszataszítónak, csak furcsa volt. Mikor már semmi sem volt a tasakban, és teste kényelmesen dőlt enyémre, büfögött egy aprót és nyakhajlatomba bújt. 

- Mond csak LuHan. A falkáddal mióta vagytok itt? Ti vagytok az utolsók? Szereted SeHunniet? Jobban vagy? Nem mesélnél magadról egy kicsit?- SuHo bombázta kérdéseivel majd elmosolyodott. 

-Hyung! Még csak most lett jobban- puszit nyomtam LuHan arcára 

 

LuHan.: 

 

ChanYeol elvitte Baeket. SeHun adott nekem egy tasak vért, amit kényelmesen elfogyasztottam majd SuHo bombázott meg kérdésekkel. Beszélni akartam, de egy hangot sem tudtam kiadni. Sehunra néztem és a torkomra kezdtem mutogatni. Kitolt öléből és elment majd egy jegyzettömbbel és egy tollal tért vissza. Visszaültetett az ölébe én meg hálám ként adtam arcára egy cuppanós puszit.

- Nem rég költöztünk ide. Mielőtt iskolába mentem volna előtte 2 nappal. Az utolsók...nos, hát lehetséges, ahol eddig voltunk nem találkoztunk , vagy éreztük más vámpír szagát. - írtam  - Jobban nem vagyok, vagyis nem mondanám csak egy nagyon kicsit. Ha lesz, hangom szívesen beszélek magamról. 

- És szereted Sehunt? - kérdezi, izgatottan

Nem válaszolok, egy ideig majd lerakom kezemből a toltat és az említetthez bújok 

 

Sehun.: 

 

Szegénykémnek elment a hangja. Kezébe papírt és tollat adtam, hogy felelni tudjon a kérdésekre. Egy különösebben izgatott.. Szeret engem? Mikor hozzám és közben kérdésére gondolta jóleső bizsergés futott át rajtam. 

- Ezt vehetem egy igennek?- szólalt fel Kai.

LuHan nem nézett fel, továbbra is mellkasom menedékébe rejtőzött. Kicsit eltoltam magamtól és állánál fogva magamra rányitottam arcát. Csodálatosan szép! Ajkaim megnyaltam és puszit nyomtam övéire mire Ő csak elpirulva megszorította felsőmet.  

- Én annak veszem!- vigyorgott a mi Ommánk. 

Rápillantottam az órára, ami este tíz órát mutatott. Hamisan ásítottam egyet-kettő és fáradtságra hivatkozva felmentünk Luhannal szobámba. Természetesen nem engedtem sétálni nem akartam, hogy bármi baja essen! Leültettem az ágyra és ahelyett, hogy eltávolodtam volna, végig fektettem rajta a kis bambit én pedig fölé támaszkodtam. Arcán meglepettség látszott, szemei csillogtak ajkai enyhén elnyíltak.  

- Nem válaszoltál lent.. Szeretsz engem?- beharaptam alsó ajkam. 

 

Luhan.: 

 

Mivel számát nem tudtam arra használni, amire van, kezemet felvetettem Sehun mellkasára és írni kezdem rá ujjammal. K-e-d-v-e-l-e-k. Betűzöm magamnak,  s szerintem közben ajkaimat is mozgattam hozzá. Belenéztem csillogó szemeibe, majd megláttam száján bujkáló mosolyt. Elkezdte csökkenteni a köztünk lévő távolságot majd birtokba vette ajkaira. 

  

Sehun.: 

Birtokba vettem kívánatos ajkait miközben oldalát cirógattam. Párnáim szenvedélyesen mozogtak övéin. Oly rég éreztem már ezt csóknál, hogy azt el sem tudom mondani. Luhan csókja valahogy más volt, de jó értelemben. Gyengéd volt mégis többet követelt, amit minden gátlás nélkül megadtam neki. Lábát szétnyitottam és közé helyezkedtem kényelmes pózt felvéve majd tovább csókoltam. Nem sokszor váltunk el, csak ha nagyon muszáj volt a levegő hiányától. Nem tudom meddig csókolhattuk egymást, de már nagyon kezdtem fáradni. Kiváltam a csókból és homlokunk összeérintettem. Luhan szemei csillogtak, és mint ha kissé ködös is lett volna. 

- Meg akarlak ismerni!- ajkaira suttogtam ellentmondást nem tűrően. 

Luhan.: 

- SeHun - nyit be Yeol mint egy alatt.

Én meg úgy megijedek, hogy lelöktem magamról Hunniet. 

- Mi van már! - csattan föl. 

ChanYeol ujján észreveszek, egy kis vert ezért oda mászok és egyszerűen bekapom azt. 

Sehun.: 

- Yah!LuHan!- oda szaladok és elkezdem elhúzni a manó fülűtől. - Luhan állj le ezt nem szabad..- aggodalmaskodtam. Hátulról átkaroltam és úgy kezdtem vissza húzni magammal az ágy felé. ChanYeol ijedten elkapta ujját és megvizsgálta. 

- Eszednél vagy ChanYeol?! LuHan vámpír, tudod, a vért szereti!- kiabálok rá.

Annyira fel tud bosszantani néha. Persze szeretem, mint barát, de néha sok. Nagyon sok. LuHannal az ágyon ültem. Ő ment meg volna vissza Yeol ujjához, amin a vér ismét kiserkent, de erősen fogtam. BaekHyun az ajtóban állt -amire csak most figyeltem fel- és döbbenten nézett LuHan-ra és kedvesére felváltva.  

-Itt.. meg mi folyik?- sokkos állapotban próbált beszelni. 

-Yeol bejött véres ujjal, LuHan meg rácuppant. - közöltem vele tisztán érthetően. 

 

Luhan.: 

BaekHyun is megjött, és ő is vérzett még. Kezdtem elveszíteni a türelmemet, de nagyon.. Egyfolytában a kezüket emelgették. s fejem, úgy mozgott velük. Nem bírtam tovább. Kitéptem magamat SeHun szorításából és BaekHyun-nak mentem, akinek sokkal több vér volt a kezén. Gyorsan a nyakához hajoltam de.... Nem bírtam megtenni. Számhoz kaptam csuklómat és beleharaptam. Saját véremet szívtam, ami egy bizonyos pontig kellemes, majd borzalmas fájdalmakkal jár. Csuklómmal számban lépdeltem el gyorsan tőlük.  A kanapét választottam most menedékként. Leültem rá és szívtam magamat tovább 

Sehun.: 

Amíg a két marha vitatkozott és rájuk figyeltem, engedtem szorításomon. LuHan kitépte magát ölelésemből és megindult Baekhyun fele. Azt hittem megteszi, hogy megkóstolja, de nem. Képes volt leállni, amit én nem tudtam volna megtenni. A kis bambi csuklójába harapott és saját magát fogyasztotta, ami ha úgy vesszük semmi, hiszen ugyan azt viszi be, amit egyszer kiszívott. Vajon a vámpíroknak van vércsoportjuk vagy változó? A szobám ajtajában álló Baekot kedvese elvezette. Sokkos állapotban van az előbb történtek miatt, amit meg is értek. Ágyamról feltápászkodtam majd elő szedtem egy melegebb nadrágot és leindultam vele a konyha. LuHan a kanapén ült és meg mindig csuklójára volt cuppanva.  

-LuHan , ne a csuklódat egyed!

Kivettem a hűtőből az utolsó tasak vért, majd oda dobtam neki amit ő gyorsan elkapott.

 - Ha nem ezt eszed szolok Krisnnek hogy mit csinálsz magaddal.

 Oda mentem hozza és melle ültem. Lábait ölembe tettem és elkezdtem rá adni a nadrágot, amit nem igazan akart. 

- Megfogsz fázni! A vámpírok meg tudnak fázni? 

 

Luhan.: 

 

Dühös voltam saját magamra, mert képes voltam Baeknek esni. SeHun utánam jött, és megfenyegetett Krissel, hogy elmondja neki. Hozott nekem egy tasakot, és inkább azt kezdem el fogyasztani, közben egy nadrágot adott rám. Nem nagyon tetszett, de elviseltem. Miután rám tuszkolta ölében hagyta lábamat, és simogatni kezdte. 

- Mi történ Baekkel? – jött be Kai 

Szégyenemben lesütöttem a szememet, és elhúzódtam SeHun-tol, és felhúztam lábaimat, majd ráhelyeztem homlokomat, így ölemet kezdtem el bámulni. 

 

SeHun.: 

Lábát ölemben hagytam és simogatni kezdtem, azon részen ahol a nadrágot eltűrtem, így tenyerem közvetlen puha bőrét érte. Gyengéden cirógattam a fehéres bőr felületet. A lépcső felől lépteket lehetett hallani. Mélyen a levegőbe szippantottam és megállapítottam, hogy Kai az. Megkérdezte mi történt Baekivel, én LuHanra pillantottam, aki összekuporodva, fejét térdére hajtva próbált elbújni, eltűnni.

 - Csak megijedt egy kicsit LuHan-tól, meg.. tőlem. - elhalkultam a végére. Kai leült és szemöldökét felvonta. 

- Miért mit csináltatok? 

- Hát csak ezt-azt- megvakartam tarkómat. 

- SeHunnie, mit takar az ezt-azt?- keresztbe fonta kezeit majd lábat Nem válaszoltam neki. LuHan-t ölembe vontam, megcsókoltam majd kiváltam és átöleltem. 

- Ezt takarja. 

 

LuHan.: 

 

Kai kérdezősködni kezdet, majd SeHun ölébe húzott és megcsókolt. 

- Hol van LuHan? – lehetett hallani ChanYeol hangját. 

- SeHunnal van a nappaliban. – társul SuHo hangja. 

Hirtelen megéreztem a vér szagát, ami csak úgy vonzott. Fel akartam kelni erőszakosan, de SeHun szorosabban ölelt magához. 

- LuHan – mondja a nevemet.  

Felálltam vele, és elkezdtünk rongálni egy kicsit. Összetörtük az asztal, vázákat, felborítottuk a kanapét. A szag egyre erősödőt, én meg egyre jobban kezdtem megvadulni. Patakzó könnyekkel haraptam ismét magamba, és görnyedtünk össze SeHunnal a parkettán. 

 

SeHun.: 

LuHant megbolondította a vér szaga. Számtalan bútort összetörtünk, míg végül a parkettán találtunk biztos pontont. LuHan ismételten csuklójába harapott, amit nem igazán díjaztam. Nem akarom, hogy fájdalmat okozzon magának inkább nekem, de magának ne!ChanYeol közeledni kezdett. A karjaim közt lévő szépség forgolódni kezdett és jobban szívni csuklóját. LuHan-t nagy nehezen, de úgy vettem karomba, hogy ne tudjon elszökni. Lábaim sebesen szedtem ki a kertbe minél távolabb ChanYeol-tól. Kint mintha megnyugodott volna. Kicsit eltávolodott én pedig elvettem kezét szájától. Az ajkai közt kifolyt vért ujjammal letöröltem és szemügyre vettem. LuHan megragadta azt a kezem, amin vére volt és lenyalogatta. Elmosolyodtam tettére majd szájon pusziltam úgy éreztem most a szavak feleslegesek lettek volna. Egyrészt nem tudott volna válaszolni, más részt pedig nem lehetett mit mondani. Luhan már nem gyerek, akit le lehet szidni vagy meglehet mondani neki mit, csináljon. Én csak, aggódtam érte. Nem akarom, hogy abból, amit magával tesz, baja származzon. Feltápászkodtunk a földről LuHan megfogta kezem és húzni kezdett. A sötétben tökéletesen láttam alakját, mosolyát mikor hátra néz,a fákat és minden mást is. Sokat mentünk, talpam már nyomta a sok kitüremkedő gally és ág. Megálltam és LuHan is.  

-Gyere már nincsen sok, nem sokára ott vagyunk. - mellkasomra írta, megpuszilta arcomat és tovább mentünk.

Tényleg nem kellet már olyan sokat menni. Kiléptünk a fák takarásából és egy házat pillantottam meg. Nem volt nagyobb a mienknél, de ugyan olyan modern és szép volt. Itt laknának? Csodálattal figyeltem, ahogy egyre közelebb értünk. A villany felkapcsolódott és kilépett az ajtón a panda szemű srác. LuHan vigyorogni kezdett és kezét, amit eddig bántalmazott mögém rejtette. Készségesen segítettem neki elrejteni, amit egy puszival jutalmazott. Olyan aranyos!  

- Sziasztok, hát ti?- oldalra billentette fejét a panda. 

- Nem tudom..  LuHan ide hozott. De sajnos beszélni nem tud. Egy hang sem jön ki a torkán. És szerintem éhes is. 

- Ühm.. gyertek, adok neki enni és szólók Krisnek, meg Laynek.- kezével az utat mutatta.

 LuHan ment elöl én pedig utána. Bevallom picit féltem, eleinte de mikor LuHan-ra néztem ez mind elszállt. Éreztem, hogy nem fog bántani... Tudtam, hogy nem fog. Bent egy hatalmas bőrkanapén foglaltunk helyet.  Tao- idő közben kiderült neve- kiment a konyhába majd egy üdítős pohárral tért vissza. LuHan hevesen kikapta kezéből és szürcsölni kezdte.  Közelebb lévő kezem combjára csúsztattam és simogatni kezdtem. Rám nézett hatalmas szemeivel miközben még mindig azt itta én pedig elvesztem a két fekete íriszben. Időközben a többiek is megérkeztek és minket néztek. Én csak megszeppenve ültem LuHan mellett közelebb majd annál is közelebb csúszva, bújva hozzá 

 

LuHan 

 

Egyszerűen nem bírtam tovább. SeHun kivit a kertbe, és a friss levegő nagyon jött tett. Mivel ő még nem volt nálunk, az jutott az eszembe, hogy most el tudom vinni hozzánk. Húzni kezdtem. A mellkasára írtam, jelezve hogy nemsokára ott vagyunk. Amint oda értünk SeHun csak nézet, majd Tao lépet ki a házból. Bementünk a lakásba, leültünk a nappaliban, és Tao hozott nekem vért, amit rögtön inni kezdtem. 

- LuHan – hallom meg Kris hangját. 

Gyorsan felpattanok, és karjaiba szaladok. Fejemre nyom egy puszit, majd karjaiba is zár. 

-  Ahh te kis suttyó – nevet – hogy érzed magad? Jobban vagy? Nagyon vékony vagy. Vékonyabb, mint valaha. 

Csak tátogtam neki, majd visszamentem SeHunhoz, és hozzábújtam. Persze ezen Yifan csak kuncogott egyet, ahogy mindenki más is. Aztán kézen fogtam, és felhúztam szobámba. Nem hagytam neki nagyon, hogy körülnézzen, mert amint becsukódott szobám ajtaja, szájára tapadtam 

SeHun.: 

Csendben ültünk. Csak LuHan szürcsölése adott ki fura, vicces hangokat. Néha felkuncogtam halkan figyelmem elterelve a ránk meredő szempároktól. Egy különösen ijesztő volt.  Olyan volt, mint ha álmos lenne, vagy csak be lenne tépve,- amit kétlek- az a tipikus olyan, akit el lehet képzelni SuHo mellé. Haja össze visszaállt,pólója kétszer akkora volt, mint ő maga és vicces koala macis nadrág volt rajta. Kris megjelent a nappali bejáratánál LuHan pedig azonnal karjaiba szaladt. Féltékeny voltam. Hozzám miért nem szalad így? Kris puszit hintett fejére. Sok kérdése volt LuHan-hoz de Ő nem tudott rá felelni. Visszajött hozzám és elbujt nyakamhoz. Elmosolyodtam és kezemet arcára helyeztem ezzel is takarva pirulását. A körülöttünk lévők fel kuncogtak s volt, aki nevetett. LuHan megragadta arcánál lévő kezemet és felvonszolt szobájába. Körül nézni sem volt időm az ajtaját becsukta mögöttem, kezeit nyakam köré fonta, csípőjét enyémhez préselte ezzel együtt mellkasunk is összesimult. Ajkainkat összeforrasztotta egy szenvedélyes csókban és hátrálni kezdett ágya felé. Lábam a szivacsnak ütközött de LuHan csak azért is közeledett. Ráestünk ágyra. Én alul feküdtem míg LuHan rajtam. Ajkaim nem eresztette. Aprócska kezeit vállamra csúsztatta majd vissza melleimhez. Ezt a folyamatot többször is megismételte, míg meg nem utam, hogy én vagyok alul. Kezeim csípőjére tettem és egy könnyed mozdulattal magam alá gyűrtem. ajkaink elszakadtak egy pillanatra Luhan tüdeje fel lekalimpált és ezzel enyém sem volt másképpen. Elmosolyodtam végig szemeibe nézve, homlokunk egymásnak döntöttem és apró puszikat szórtam ajkaira. 

- Tetszik ez a LuHan!- vigyorom szélesebb lett, csípőmet pedig megmozdítottam mire egy édes nyögés szakadt fel belőle. Tudtam, hogy még nem fogok.. nem akarok lefeküdni vele. Nem, vagyok olyan, aki úgy szeretkezik mással, hogy nem ismeri. Inkább helyezem előnybe a hosszabb, érzelmekkel teli kapcsolatokat, mint a rövid, gyorsat. 

 

Luhan.: 

 

Esküszöm az érintése felér számomra egy orgazmussal. Én kerültem alulra, ő meg felettem tornyosodott, és nézett engem. Pillantásától elpirultam. 

- Se-SeHun. – mondom halkan nevét, és rekedtesen. 

- Ne erőltesd meg hangod. – simít vég arcomon. 

- Beszélgessünk. – mondom kicsit hangosabban, de rögtön megköszörülöm torkomat - Ismerkedjünk Hunnie. 

- Ó, mióta vagyok Hunnie? – kuncog. 

- Nekem az vagy. – kuncogok fel én is – Mesélj magadról. 

- Ahhj, mit szeretnél tudni? 

- Mindent. –lehelem. 

 

Sehun.: 

 

- Mi mindent szeretnél tudni?- kezem hajába vezettem és masszírozni kezdem kicsit fejbőrét 

-M.. Minden, mindent. - édesen beharapta ajkát. Feltápászkodtam LuHan-ról. Kezem-nyújtottam neki, amit elfogadott. Ülő pózba segítettem. Arca értelmetlenséget mutatott, de mikor mögé másztam, hátam az ágytámlának döntöttem és ölembe húztam. Hátát mellkasomnak döntötte én pedig átkaroltam és hasát simiztem. 

- Még egészen kicsi voltam, talán nyolc éves lehettem, mikkor a szüleimet, akik szintén farkasok, bevetésre küldték. Nagyon féltettem őket és hiányoztak, már akkor mikor kimentek az ajtón. Legbelül éreztem, hogy baj lesz amit SuHo-nak már akkor is mondtam, de nyugtatni próbált. Apukám, az alfa legjobb barátja volt, így mindenről előbb értesülhettem, ami a klánnal volt kapcsolatos. Ez sokszor nagyon jó volt, de aznap szörnyű. A szüleimet megtámadták és nem lehetett tudni mi van velük. Máig nem tudom élnek e még vagy már halottak.- suttogtam - Az itt maradt farkasok mind keresésükre indultak, csak a gyerekek maradtak meg egy két anyuka és alfánk, aki óvott minket. Akik elmentek.. Soha nem tértek vissza. Az évek teltek és heten maradtunk. Alfánk már idős volt, mi meg alig tízen öt évesek. Miután Ő meghalt, SuHo lett vezérünk és mindent megtett értünk. Sok mindenre megtanított, a vadászatra a szabályos átalakulásra, meg mindent, ami kell a túléléshez. Az iskolába, mikor bekerültünk nehezen illeszkedtem be. Olyan magamnak való voltam, néha még most is. Inkább olvastam könyvet, vagy zenét hallgattam, vagy csak aludtam. Ahogy pedig nőttem, a lányok elkezdtek közeledni felém, ami nem igazán érdekelt, egy bizonyos lányig. Nagyon szép volt, kedves, aranyos, jó szívű.. nem olyan, mint MinJi. Csak, mint kiderült azért éreztem, így mert valamit bele kevert az italomba, ami megidézi bennünk a farkas *kábulatot. Miután ez kiderült a lány elmenekült, azóta pedig nem láttam. Tanulási átlagom sosem volt rossz, de akkor romlani kezdett amit SuHo nem igazán díjazott. Volt, hogy büntetést kaptam, de elszőttem, akkor szigorított az óta nem csinálok semmi olyat, amit nem torelállt. Az idő telt és eddigi gubómból, amit a magam köré tekertem kibújtam, de csak falkámnak. A suliban maradtam az a csöndes szépfiú. Aztán jöttél te. Felforgattad az életemet, amit nem bánok. Mikor először megláttalak azt hittem lány vagy, olyan szép arcod meg alakod van, de ahogy neved elmondtad tudtam fiú vagy. Végig csak bámultalak, már annyira hogy ChanYeol-tól kérdeztem sutyiba vissza a nevedet, mert nem tudtam levenni a tekintetemet rólad. Mikor elmentél mellettünk Yeol furcsát érzett. Tudta, hogy nem vagy ember, amit leírt egy kis cetlire, a pontos szövegre nem emlékszem, de nem is fontos. Furcsa voltál és nem tudtam, hogy mit kéne tennem vagy, hogy kellett e volna. Most már tudom.. kellett volna,és sajnálom, hogy nem tettem meg. Másnap összejöttem, mint tudod MinJivel, aki szintén farkas volt. Eleinte normális volt, de ahogy egyre többet figyeltelek és írtam neved a füzetembe megbolondult. Valami megváltozott benne és ellenségként kezelt téged, vetélytársként. Aztán volt a nap mikor átjöttél hozzánk, nagyon meglepődtem, de boldog voltam. Nagyon. Mikor fent a szobámba filmet néztünk akkor is te jártál fejemben és gondolom ezt megérezte. Mikor a klánod berontott hozzánk és téged kerestek megijedtem. Azt hittem otthon, vagy de mikor kiderült, hogy nem azonnal keresésedre indultunk. Innentől pedig már tudod. - füle mögé pusziltam. - Most te jössz Bambi 

 

*farkas kábulat: egy olyan hatás, amit egy ritka virág kivonat okoz, ha egy farkasnak adják. A kábulat addig tart, amíg a farkas szervezetében van, addig azt a nőt tekinti a legszebbnek, aki a szert megitatta vele.