Törj meg.. 1.rész

(Sziasztok~ Egy szerepezést hoztunk nektek Klauval. BaekYeol páros. 
Klau: Baekhyun
Sook: Chanyeol
Reméljük tetszeni fog nektek :33 )

~Sook 




BaekHyun:

-  BaekHyun figyelsz rám? - csap az asztalra alfám Kris. Őszintén? Nem. Nem figyeltem rá. Én nem az a fajta vagyok, aki figyel. Én mindig csendes vagyok. Érzelem mentes az arcom, soha nem mosolygok, nevetek. Komoran nézek magam elé, fehér szemeimmel, amik néha vörösek.

- Hagyjad Kris. Tudod milyen Baekhyun. Nem fog semmit sem mondani. - néha azért meg szoktam szólalni, de az tényleg ritka - Mint mindig csendes, Bacon. - pillant rám JongDae

ChanYeol:

Nyammogva ölelgettem a takarómat. A boldog álmaimban jártam, amikor hirtelen rángatni kezdett valaki

- Te álom szuszék ébredj már fel - hallottam meg Jongin hangját - Értem én hogy fent maradsz, de kelj is fel!

- Mi van már? Mi olyan fontos? - néztem rá idegesen
- Ma ebben a hónapban a nagy nap...Suho mondta, hogy ne aludjunk sokat, hogy éjszaka képesek legyünk minél tovább álmodni

Nem szerettem ezt a napot, de muszáj volt. Ilyenkor mindig ki kell magunkat fárasztani...Körbe néztem a fekete falakon majd Jonginra pillantottam. Bólintottam egyet majd kimászva az ágyamból a nappaliba sétáltam.

BaekHyun:

Alfám morgolódott egy sort és káromkodott is, amit megszoktam, mint mindenki más ebben a házban. Én amolyan... Különc voltam és magányos vámpír. De ők sosem adták fel és beszéltek hozzám meg nevetgélnek, meg ilyenek. Én már rég óta nem nevetek és mosolygok. Mióta a vadászok elkaptak.... Megráztam a fejemet, majd úgy döntöttem elmegyek sétálni az erdőbe... Egyedül.

ChanYeol:

Suho ilyenkor engedett minket külön..na meg teli holdkor. Jonginnal úgy döntöttünk kimegyünk egy kicsit hülyülni. A házból kiérve egymásra néztünk majd egyszerre átváltoztunk. Fekete bundám volt, a hasamon egy fehér csíkkal...Imádtam. Jongin szürke folt. Hirtelen mindketten futni kezdtünk. Lassan kialakult ki kerget kit. Én voltam az aki üldözte őt.

 "Semmi esélyed"- mondtam
"Próbálkozni meg lehet, nem igaz?"
Gyorsítottam a tempómon...Órákon keresztül így futkároztunk. Leültünk egy kis patakhoz és lihegve néztünk egymásra.

"Megint nyertél".
"Ez csak természetes!"- löktem meg egy kicsit a vállammal..

BaekHyun:

A saját templomban sétáltam majd lépteket hallottam... Farkasok.... Rohamosan futni kezdtem, de nem pánikoltam be. ... Jönnek utánam... Megláttak... Érzik a szagom... Egyszer csak megtorpantam. Egy fekete és egy szürke farkas állt velem szembe, és morogtak rám. Kifújtam a levegőt majd egyszerre indultunk meg egymás felé. Szemeim vörösek lettek és szemfogaim is láthatóvá váltak. .. Nem csalódtam mikor Én győztem és nyüzsögve feküdtek a földön.

ChanYeol

Békésen üldögéltünk, amikor szagot fogtunk. Rohamosan kezdtünk futni a szag után...de arra nem számítottam, hogy le is győz minket..Hogy meri..? Idegesen álltam fel a földről...A testem lángolni kezdett.

 "Chanyeol ne!"

 Nem érdekelt. Vicsorogva néztem a vámpírra...Rettentően morogtam rá...utáltam őket...tönkretettek..Mindenemet elvették...Egyet sem tűrök meg...

BaekHyun:

Eléggé.. Sok kepésségem van. .. De tényleg. Ha ő lángol, akkor én is lángolok. Villám gyorsasággal kerültem elé majd bénítottam le úgy... Öt órára. A társára néztem, aki csak döbbenten meredt rám - Öt órára bénítottam le. Semmi baja - mondtam neki. A földön fekvő fiúra néztem majd elfutottam. Szerencsére nem jött utánam.

ChanYeol:

Összeszorult a torkom az idegtől...Még mindig lángoltam...Jongin átváltozott.

- Yeol állj már le!! Így nem tudok segíteni!

"Nem is kell...Az a szemét...fuu akadjon a kezeim közé"

- Nem fog! Úgyis ki lesz akadva Suho...Nem kellett volna másodjára rá támadni.

A lángok hamarosan eltűntek és visszaváltoztam. Jongin a hátára véve vitt haza. A szobámba fektetett...Nem is kellett sok hogy megjelenjen az alfám.

- Te idióta lángoló korcs...nem megmondtam, hogy ne harcolj!- nézett rám idegesen

- Miért kell megszabnod, hogy mit, tegyek - néztem rá sárgán világító szemekkel

- Hogy ne nyírjanak ki téged úgy, mint a szüleidet!

- Te szemétláda...ha nem lennék, korlátozva most kinyírnálak!

- Meg a nagy szart! Inkább próbálj meg mozogni és nyerd vissza az erődet...- morogta majd kiment a szobámból... Utáltam itt lenni.. Elnyomásban és korlátozásban éltünk...Erős szabályok és büntetések voltak...

BaekHyun:

Sóhajtva mentem haza mire alfám közli, hogy megyek vele egy megbeszélésre. A farkasok alfajával fog találkozni, hogy a terület határokat megszabják meg ennél bonyolultabb dolgokról beszélt meg velem út közben, míg a találkozó helyszínére nem értünk. Ők már ott voltak.

ChanYeol:

Suho kifejezetten csakis D.O-val volt hajlandó elmenni a fontos helyekre. Kimérten állt a helyszínen...Mikor meglátta a jövevényeket hunyorogni kezdett.

- Most már ideje lenne a határokat meghúzni ugyanis ma úgy hallottam volt egy kisebb konfliktus néhány taggal...Nem akarok meg egy ilyen esetet

BaekHyun:

- Én sem szeretnék. És elnézést kérek a kellemetlenségért. Baekhyun volt és került összetűzésbe pár farkasoddal - mutatja rám - Csak hát... Ő nem nagyon beszél... De ez mellékes. Elnézést. - én csak meredtem magam elé kifejezéstelen arccal.

ChanYeol:

- Kordában kéne őket tartani - rántotta meg a vállat - Nos..van valami követelmény?

BaekHyun:

- Nem. Nincs. Ti előbb voltatok itt. Állatokra szeretnénk csak vadászni és nem szeretnék, szeretnénk semmi bajt.

ChanYeol:

- Rendben. Nekem egyetlen egy kikötésem van. Az egyik tagnak fontos az a hely, bár kevésen mennek oda...A pataktól nem messze van egy kopasz rész...Minden meg van égve ott és kevés az oxigén..Az a mi területünkhöz tartozzon, mert képes lenne meg arra felé is vadászni...nem érdemes arra menni..

BaekHyun:

- Rendben. Baekhyun neked, valami? - néz rám alfám. Megrázom a fejemet, de nem nézek rá - Bocsánat tényleg nem a szavak embere...

ChanYeol:

- Mindegy...Szóval...akkor az a rész ott a határ. A területre léphetünk, de vadászni nem vadászhatunk. Ha nem muszáj, ne támadjunk a másikra és kerüljük el egymást..

BaekHyun:

- Rendben. Köszönöm, hogy még tudtuk ezt beszélni - biccent Kris majd rám néz és megfordulunk. Elsétálunk, de én egyszer visszanézzek fehér szemeimmel

ChanYeol:

Kyungsoo kiszúrta...A srác..talán Baekhyun , nem normális vámpír. Haza jöttek és beszélni kezdtek kettesben az egészről. - Yeol...megmaradt a...a helyed....
- Kösz hogy szólsz...elfordítanád a nyakamat...már csak az nem mozog - azzal oldalra nyomta azt...- Köszi..

BaekHyun:

Két nap telt azóta és egy KyungSoo nevű farkassal valahogy mindig találkoztam. .. Mindig.. Alaposan megnézett... Most is a szokásos útvonalon sétáltam mikor a múltkori szürke farkas és egy másik színű vadászokkal harcoltak. Szemeim vörösek lettek és beszálltam én is. Széttéptem őket vagy éppen kibeleztem őket.. Igazi pszichopata voltam egy igazi gyilkoló gép. Amikor végeztem a két farkasra néztem.

ChanYeol:

Meglepetten néztek a vámpírra...Lihegve álltak ott és sérülten...de nem mentek közelebb

"Mi vagy te...te nem vagy átlagos"- mondta Kyungsoo

Baekhyun:

- Jól... Vagytok...? - kérdeztem halkan és csak néztem őket...

ChanYeol:

"Persze...megleszünk"- mondta Jongin "Szép volt..."

BaekHyun:

Felmutattam gyengén hüvelykujjamat majd körül néztem és megláttam a fekete farkast. Sóhajtottam egyet és elkezdem futni

ChanYeol:

Ismét azt a vámpírt láttam meg, de társaim sebesülése jobban érdekelt. Mindent elmondtak...Köszönettel tartozom neki...Majd este...akkor ki tudok szökni...Hazavittem Sooekat akik felderíteni mentek. Suho mindenkivel ordítozni kezdett...nem tetszett neki ez az egész...én pedig gyűlöltem ezt hallgatni

BaekHyun:

Hazamentem és átöltöztem. Utána az erkélyre mentem és neki támaszkodtam a korlátnak. Nem jött utánam a fekete farkast... Furcsa volt..

ChanYeol:

Éjjel kiszöktem az ablakomon. Farkassá változva elkezdtem futni és a verekedés helyszínére érve beleszagoltam a levegőbe. Éreztem a szagát.. Ismét futni kezdtem az irányba...

BaekHyun:

Sóhajtok egyet majd az égboltot kezdem el nézni. Minden olyan... Furcsa... És furcsább lesz.

ChanYeol:

Lassan egy házat vettem észre...Nem mertem vonyítani...féltem, hogy Suho meghallja...Éreztem a szagot...de látni nem láttam..

BaekHyun:

- BaekHyun told le a segged és vidd ki a szemetet! - kiabált fel Tao. Leugrok, az erkélyről majd bemegyek, a konyhába megfogom a szemetet és a kukába vittem. Lassan.

ChanYeol:

Egyre közelebb jött...Odasétáltam hozzá. Nem túl közel, de úgy hogy lásson. Rám is nézett. Leültem és vártam, hogy támad vagy sem...

BaekHyun:

Kicsit meglepett a farkas, de ez nem látszott rajtam. Felemeltem a kezemet majd integettem neki és kicsit oldalra döntöttem a fejemet

ChanYeol:

"Csak...meg szerettem volna köszönni, hogy segítettél a társaimnak...Sokat jelent ez a számomra.."- néztem bele a szemeibe..

BaekHyun:

- Oh... – mentem közelebb hozzá, majd óvatosan a fejéhez értem és megsimogattam neki buksiját

ChanYeol:

Sóhajtottam egy nagyot, de nem tettem semmit sem....

"Nem undorodsz? Egy farkast simogatsz..."

BaekHyun:

- Szeretem.. Őket.. - mondtam halkan és oldalát is megsimogattam - " De te biztos undorodsz, tőlem ezért abba hagyom." - lépek egyet hátra

ChanYeol:

"Csak azért mert okom van rá...tönkretettek a vámpírok az életemet...Más lett volna minden"- mondtam ismét rá nézve...

BaekHyun:

" De én nem azok közé tartozom. Engem a vadászok tettek tönkre" - tartom meg a vállamat

ChanYeol:

"Hmm..szóval mindkettőnket tönkre tettek..ezért vagy más mint a többiek..."

BaekHyun:

- Más.... - ismételtem utána ezt a szót...

ChanYeol:

"De attól még hogy valaki más...nem feltétlen rossz..." - bólintottam egyet lehunyva a szemeimet..."Sokszor a másság miatt jobb lények a mások..."

BaekHyun:

- Én már.... Túlzottan az vagyok.... Más.. - suttogom

ChanYeol:

"Nem ér túl sokat egy ismeretlen szava, de ne gondolkodj így magadról...Ami történt veled borzasztó...de ne gondold azt, hogy különc vagy és egyedül vagy a bajban...ki kéne beszélned magadból..Lehet fáj...lehet trauma..Nekem is van egy ember..aki rettentő fontos nekem...mindig meghallgat...Te is keress egy ilyet..."

Hirtelen meghallottam egy vonyítást...Jongin szólt...tudta mire készülök ilyenkor

"Sajnálom, de mennem kell...Ha gondolod, keress meg..ha igazán akarod újra találkozni fogunk"- néztem rá biztatóan majd elfutottam onnan..csak Suho ne tudja..

BaekHyun:

Sóhajtottam egyet. Éhes vagyok.... Kicsit elhúztam a számat, majd gyorsban elmentem vadászni. Egy szarvast el is kaptam. Kiszívtam a vérét utána visszamentem a házba és az ágyamba feküdtem

ChanYeol:

Szerencsém volt..Jongin csak figyelmeztetett...visszalopóztam a szobámba majd betakaróztam...Ideje pihenni...nagy álmom lész ma...Amint behunytam a szemeimet megjelentek előttem az álom képek...Minden hónapban van egy álmunk, ami a jövőt mutatja meg..de mégsem teljesen...Sosem téved. Egy embert láttam...Megmentettem őt...Viszont valakivel előtte elindultam...aztán mar csak egyedül maradtam...Lángolok és nem engedek senkit magamhoz közel...

BaekHyun:

Másnap reggel nem akartam semmit csinálni csak otthon lenni és lustulni mikor hirtelen kivágódik az ajtó és a farkasok alfája ragadja, meg a karomat majd cipel el a farkas lakra. Belök az ajtón, ahol egy csomó farkas volt és engem nézett.

ChanYeol:

Az alfám idegesen néz, a vámpírra, majd a többiek közé löki. Mosolyogva néztek rá.. Tudták, hogy mire készülnek.. Mivel mindenki a hosszú álmát aludta nem voltunk képesek felébredni...Suho barátai voltak azok..Az alfa tudja, hogy nem lennénk képesek ok nélkül ezt tenni. Kínozni kezdték a vámpírt

BaekHyun:

Csak magam elé néztem, vagy ha a padlón voltam, akkor a plafont. Nem fájt... Nem éreztem semmit... Nem üvöltöttem, kiabáltam, sikítoztam. Csendben néztem ki a fejembe. Villámgyorsasággal gyógyultam. Ha késsel szúrnak meg, mikor elkezdik kihúzni belőlem a pengét már akkor gyógyulni, kezdek.

ChanYeol:

Szitkozódásokra ébredtem...Megdörzsöltem a szemeimet..Tudtam, hogy kik vannak lent...valami nem stimmel...Leszaladtam a lépcsőn és akkor megláttam a vámpírt...Most ideje visszafizetnem azt, amit tett a többiekért röptében átváltozva félrelöktem az embereket..Hirtelen Jongin is megjelent. Feltette a vámpírt a hátamra majd Ő is átváltozott és futni kezdtünk...Miközben próbáltuk haza juttatni a vámpírt Jongin eltűnt...Aggódva néztem oldalra majd a vámpírt leszedve a hátamról egy fának rúgtak majd lefogtak. Nem farkasok...vámpírok voltak...és ismerték a vámpírt...Elsiettek vele majd engem is elengedve eltűntek...Jongin nem volt sehol sem..Eszeveszetten keresgéltem utána de nem találtam...Elvitték magukkal..

Baekhyun:

Az a két farkas megmentett engem... De.. Most Krissék akarják megkínozni azt a farkast.... Sóhajtottam. Egyet majd kezembe fogtam pisztolyaimat és lövéseket adtam le.. Saját... Falkám tagjaira... A farkas kiszabadult és elfutott.. Ők nem mentek utána... Így én is elfutottam

ChanYeol:

Órák óta kerestem Jongint de nem találtam...időközben Suho is utánam jött..Előlük is menekültem, amikor hirtelen összeütköztem egy farkassal...Jongin volt az. Aggódva kémleltem körbe.. Semmi baja nem volt de Suhoek egyből elkaptak.. Az idegtől lángba borult a testem..

"Engedd el"

''Ne is álmodozz...a következő te leszel"

"Ha őt elengeded.. én megyek magamtól"- morogtam egy hatalmasat.. Jongint elengedtek mi pedig haza mentünk...csak a szokásos büntetés..fáj...megmozdulni sem tudsz, de nem hagyom, hogy Jongint bántsák...
 - Jongin...hogy szabadultál ki..?- kérdeztem hason fekve, míg Ő a sebeimet ápolgatta

 - Baekhyun..ő segített nekem..

 - Mindig megvéd titeket...nem értem...el kell mennem hozzá...

BaekHyun:

Mindenki tisztában volt azzal, hogy nekem sehogy sem tudnak ártani... Nem fáj semmi. Nem értek semmit.... De nálunk nem is voltak büntetések.. De néha azért kaptunk... Az erdő sűrűjében futottam majd lelassítottam és sétáltam.

ChanYeol:

- Suhoek már alszanak, úgyhogy mehetsz..nem lenne tanácsos most farkasként menned..a sebek miatt rettentően fájna.. Bólintottam majd ismét leugrottam az ablakomból. Nem mentem félmesztelenül, inkább egy pólót és egy pulcsit vettem magamra..Így lassabb vagyok...Beleszagoltam a levegőbe és éreztem a szagot...elindultam abba az irányba...Remélem megtámadni nem fog...hiszen csak farkasként látott és a hajszínem sem olyan, mint a bundám..

BaekHyun:

Leülök a farönkre és nézem megint az eget..... Ez a nap, fárasztó volt... Lehunytam a szemeimet és szippantottam egyet a levegőből

ChanYeol:

Lassan megpillantottam valakit...Ő volt az..Közelebb sétáltam, de ismét tisztes távolságban álltam meg tőle...

BaekHyun:

Egyik szememet kinyitottam és az idegenre néztem. Nagyon helyes volt számomra és magas is. ..De…egy ilyen fiúról csakis álmodni tudok…

ChanYeol:

- Öhm...Szia - döntöttem le a fejemet köszönés képpen...-  Tudod,  hogy ki vagyok..?

BaekHyun:

- Ismerős.... Az... Illatod.... - mondtam halkan..és részletesen. Mindig ezt csináltam…

ChanYeol:

- Találkoztunk már...csak nem pont így - néztem ismételten rá   - mindegy is...csak szeretném megköszönni, hogy ismét megmentetted Jongint...

BaekHyun:

- Te... Te vagy.. A... Fekete...? - emlékeztem vissza a farkasra.

ChanYeol:

- Igen...- néztem a szemeibe

BaekHyun:

- Oh.... - csücsörítettem egy kicsit..

ChanYeol:

- Jongin hihetetlen fontos a számomra...Örülők hogy nem esett baja...Még egyszer...köszönöm..

BaekHyun:

- nem.... Kell... – ismét halk voltam.

ChanYeol:

- De igen...Ha őt is elvesztem..nincs értelme semminek sem..

BaekHyun:

- mmm - értem végig majd felálltam mire a fegyvereim megcsillantak

ChanYeol:

Kikerekedett szemekkel néztem a fegyvereket...Képtelen lennék most védekezni...

BaekHyun:

Meredten néztem rá majd ajkaim elnyíltak egymástól

ChanYeol:

Meredten néztem rá...Majd leültem a földre...- Meg akarsz ölni?

BaekHyun:

- Nem... - mondtam halkan

ChanYeol:

Bólintottam egyet...- Szép fegyverek..- majd felálltam és hátrálni kezdtek..- Azt hiszem...most megyek..

BaekHyun:

Bólintottam egyet majd megfordultam és hazafelé kezdtem el sétálni.

ChanYeol:

- Vigyázz magadra.. és köszönöm..- fordultam meg én is...haza kell jutnom..

BaekHyun:

Sóhajtottam egyet majd a háta mögé megyek és fél kapom, majd a házuk előtt pár méterrel megállok

ChanYeol:

- Hé hé hé!Tegyél le..- lepődtem meg...- Mit csinálsz?! Haza kell mennem nem, maradhatok kint sokáig..- durcisan néztem rá

BaekHyun:

- Csak haza hoztalak. Bocsánat, hogy hozzád értem.

ChanYeol:

Körbe néztem...nem is láttam, hogy ide hozott..

- Köszönöm.. és semmi baj...Csak segíteni akarsz...ez kedves..-  próbáltam meg lekászálódni róla, hogy a hátamat semmi ne érje...- Mellesleg..bocsánat Suho miatt...de kiszámíthatatlan...

BaekHyun:

- Nem fájt semmi... Nem éreztem semmit...

ChanYeol:

- Hihetetlen...ez is a...vadászok miatt van..?

BaekHyun:

- Mmmm - igazítottam meg pulcsiját

ChanYeol:

Meglepetten néztem rá...Furcsa volt...és nem undorodott...- Egyszer...beszélgethetnénk normális körülmények között is...ne csak akkor ha történik valami...

BaekHyun:

- mmm - bólintottam egyet majd észrevétlenül farzsebébe csúsztattam egy cetlit majd fenekére csaptam

ChanYeol:

Kikerekedtek a szemeim és megugrottam egy kicsit. - Na...attól meg nincs tapi!- néztem a szemeibe

BaekHyun:

- Jó... Feneked... Van... - nézem meg alaposan

ChanYeol:

- Na na! Ne nézzed..- takartam el a fenekemet...

BaekHyun:

- bocsánat - fordítottam el a fejemet

ChanYeol:

Csak bólintottam egyet. - Chanyeol...gyere be...Suho...- hallottam meg Jongin hangját

- Bocsáss meg...most mennem kell..Vigyázz magadra...És maradj távol Suhotól...- néztem mélyen a szemeibe

BaekHyun:

Élesíttetem a fegyvert majd a házba mentem. Az alfa rögtön nekem jött és golyókat eresztettem bele majd a földön feküdt tehetetlenül

ChanYeol:

Meglepetten néztem Baekra...A többiek egyből bevédték az alfát..Muszáj mert nekünk lesz rosszabb...Baekhyunt megfogva a vállamra kaptam és futni kezdtem vele olyan gyorsan, ahogy csak tudtam...Jongin közben fedezett minket.