Más vagy! 2. rész

 Luhan

- Ez mind miattad van! – csapódik ki az ajtó egy kiabálással karöltve.
- M-mi van? – kérdezem.
- Miattad szakítottunk, te kurva. – kiabál.
- Fiú vagyok.
- Nem érdekel!
- Az, vagy amit mondok. De legalább van kin kitöltenem a dühömet.
Nem tudom, mióta vagyok bezárva, nem tudom, milyen nap van, hány óra, hányadika. Betartotta szavát, és minden egyes nap kínzott. Először csak azokkal a szerekkel, majd testileg is. Elővet egy kést amivel szurkodni kezdett, vagdosni. Én vér hiányában gyógyulni már nem tudtam, és a kiszáradás szélén álltam. A méreg is lassan szétáradt testemben ezzel megfertőzve engem, és közelebb repítve a halálhoz. Ruháimat is leszaggatta rólam, és csak alsómat hagyta meg. Minden egyes alkalommal mikor bejön vérben fürdő, vágásokkal, és sérülésekkel teli testemet látja meg. Ez most is így volt. Mosolyogva nyitotta ki a vasajtót, és kezébe vette a kést. Mellém szökkent, majd leguggolt. Oldalamba szúrta tiszta erővel a pengét, én pedig hangosan felnyögtem a fájdalom miatt, majd számat ellepte a vér, s kicsordult, ezzel beterítve szépen lassan arcomat. Számolhatatlan könnyet ejtettem. Sírtam, zokogtam, könyörögtem, de semmi. Ő csak élvezettel szurkodott, és nézte szenvedésemet.


Sehun.:


Sokkolt. Hiányzott. Megakarom keresni. Suho elbeszélgetett Kris-sel míg mi össze készülődtünk.
 - Indulunk!- kiabált Suho nekünk.
Több sem kellett ott voltunk. Kris-nek nem tetszett a dolog hogy farkasos is segítsenek de ezt most Luhanért tesszük. Össze kell fognunk miatta. Kint voltunk mar az erdőben. Suho,Kai,Kyungsoo, Chanyeol farkasként kereste míg mi emberként. Hosszasan sétáltunk míg nem KyungSoo futni kezdett. Szagot fogott! Mindannyian utána eredtük. Nem érdekelt mar semmi csak Luhan. Átváltoztam. Farkasként szaladtam szorosan barátom nyomában míg meg nem állt. Ismerem a helyet. Régen itt egy a fold alá is benyúló épület volt amit az új tulaj átépített és csak egy szoba lett lent, felül pedig egy kis raktár helység. Betörtem az ajtót majd ember alakot öltöttem.
 -Luhan!- kiáltottam de semmi.
Felnyitottam a lejáratot. Nem volt rajta lakat. Valaki itt járt. Lementem a lépcsőn majd megálltam a hatalmas ajtó előtt egy pillanatra. A kilincsre tettem kezem és lenyomtam. Nem volt bezárva.! Berontottam de az ami szemem elé tárult sokkoló volt. A helyiséget betöltötte a vér szaga. Luhanra néztem aki kikötözve , össze esve feküdt a földön míg MinJi felette állt késsel, tűvel kezében. Rám pillantott és elmosolyodott.
 - Már semmi sem állhat közénk. Semmi.. és senki!- elvigyorodott. Nem bírtam tovább. Neki támadtam minden erőmmel.
- Te utolsó mocskos idegbeteg kurva mit csináltál Luhannal? Eszednél vagy? Nem miatta szakítottam veled!- kezem a karmok kijöttek.
 Széttéptem. Semmit sem bántam meg. Minji vérbe fagyva feküdt a földön arcán mosollyal. Luhanhoz szaladtam. Bőre meg fehérebb volt ajkai lilák teste fagyos. Letéptem kezéről a láncokat. Pulcsim levettem majd ráadtam. Erősen szorítottam magamhoz törékeny testet. Nem akarom elveszíteni. Nem tudom mit érzek de ő maradjon meg nekem. Könnyeim folyni kezdtek majd Luhan arcara potyogtak. Felvettem menyasszony fogasba majd felvittem a levegőre. Akkor láttam meg nyakán lévő tűnyomokat. Mit tett veled? - térdre rogytam vele. Luhan úgy festett mint.. mint aki halott volt. Nem akarom! Kris kiabálva sietett hozzám, majd vette el kezeim közül. Luhan fejet nyakához emelte és etetni kezdte, saját magából. Megmozdult. Ujjai mozogtak , szájánál kifolyt alfaja vére. Megmentette! Kris elemelte Luhan fejet majd felállt vele.
- Köszönjük. -hajoltak meg enyhen.
- Vele akarok maradni!- jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
- Nem lehet. Haza viszem. Ott biztonságban van.
- Nem! Kérlek.. had vigyem magammal. Kérlek.!- szemeibe néztem. Felsóhajtott és átadta.
- Meg kell etetnetek. - elhallgatott. Vérrel..


Luhan.:


Nagy robaj, léptek zaja, ordibálás, halk zokogás…Meleg pulcsiba tekertek, majd felemeltek. Megéreztem egy férfias illatot, de mozdulni nem tudtam. Aztán Kris illatát éreztem meg. Fejemet nyakához tolja, s én pedig nyakába harapok és inni kezdek. Olyan jó volt. A torkom éget, s kiszáradt. Veszekedni kezdet valakivel.
- Nem! Kérlek.. had vigyem magammal. Kérlek.! – könyörgött valaki. Sóhajtott egyet, majd átadott valakinek.
- Meg kell etetnetek. Vérrel. Küldetek át hozzátok pár tasakot, rendben?
- Köszönöm. – mondja, és elindulunk.
Az útból nem emlékszek semmire, se arra hogy ágyba dugtak, egyszerűen semmire. Gyengének, és tehetetlennek érzem magamat. A fájdalom ugyan úgy megmaradt bennem, ami miatt nyöszörögni tudtam, és görcsölni. A torkom kapart, könyörgött a vérért, de képtelen voltam enni, vagy akár felülni, bármilyen nemű mozgás kínszenvedés lett volna számomra, de most is az.


Sehun.:


Elindultunk vele haza. Úgy vigyáztam rá mint ha csak egy törékeny valami lenne amit nagyon féltek. Nyöszörgött kezeim közt. Enyhíteni akartam fájdalmán de nem tudtam. Suho elment Krisékkel és hozott haza vért. Nem is keveset. Luhant felvittem a szobámba és ágyamra fektettem, majd miután óvatosan megtisztogattam, és lecseréltem ruháit befektettem, majd bugyoláltam a takaróba. Suho hozott fel neki vért, és kezembe adta. Leültem Luhan mellé az ágyra fejét megemeltem. A tasakot kinyitottam, és szájához emeltem.
- Egyél Luhan.. ezt szeretni fogod. -haját simogattam. Kinyitotta szájat és semmi perc alatt fogyasztotta el sorjában. Szám szerint hármat  -Luhan.. kérlek nyisd ki a szemed. Mar.. nem ott vagy hanem nálam. Velem vagy.
Nem nyitotta ki a szemét. Ajkát megtöröltem, majd közelebb hajoltam. Megcsókoljam? Szabad ilyet tennem? Nem érdekel! Ajkaimat övére helyeztem gyengéden, majd pár másodperc után elemelkedtem róla.


Luhan


Valahogyan vér került szervezetembe, és újra „működésbe lendültem”. Szemeimet viszont nem tudtam kinyitni, egyszerűen nem ment. Megszólalni is nagyon nehéz volt. Rájöttem arra is, hogy hol vagyok. ChanYeoléknál vagyok, és azon belül is SeHun szobájába, aki mindig mellettem van. Ő etetett meg. S száját is megéreztem ajkamon. Nem volt hosszú, de szívemet megdobogtatta.
- Mi a helyzet? – lép be valaki.
- Semmi. – mondja SeHun komoran.
- LuHan azért nem reagál semmire, ami körülötte történik, mert először a sebei gyógyulnak be, most hogy vérhez jutott. És miután a testéből a méreganyagok is kiürültek, valószínűleg felébred.
- És ha nem? – kérdezi.
- Felfog. Viszont… LuHanba olyan méreg került, ami a vámpírokra… halálos. Kis adagokban kapa, szóval van remény Hunnie.
Ezután minden elsötétült előttem.


Sehun.:


Végig vele voltam.Nem mentem sem suliba sem órákra. Vele akartam maradni. Arcát nézni,ápolni. Vigyázni rá. Azt akartam én legyek az első akit meglát. Sebei begyógyultak köszönhetően a vérnek de szeme csukva maradt. Teste hideg volt. Féltem hogy kihűl annak ellenére is, hogy vámpír. Bebújtam melle a takaró alá -persze pizsamába- és átöleltem derekát.
- Mikor nyitod ki a szemed Lu? Látni akarlak. Látni akarom a szemeid. Ahogy mosolyogsz, mint akkor, első nap a terembe. Luhan. Nem tudom mit érzek irántad de az erős. Nem ereszt. Azt akarom hogy velem legyél. Nyisd ki kérlek. -arca fölé hajoltam és mind két szemére puszit hintettem.
Majd azt követően arcara és végül szájára. Most hosszabb ideig volt rajta. Ajkai édesek voltak, puhák, és kivonatosak. A kilincs lenyomódott. Elhajoltam ajkaitól, és az ajtó felé pillantottam. Chanyeol beleéett rajta majd letett pár tasak vért az asztalra.
-Sehun mikor mozdulsz mar el innen?Többet kéne enned ,és fürödnöd is, nem csak két naponta!- sóhajtott.
Fejem megráztam. Chanyeol lemondóan sóhajtott és kiment. Ismét Luhannak szenteltem figyelmem. Kezem arcához emeltem és simogatni kezdem.


Luhan:.


Kérlelt, hogy nyissam ki szememet, de nem ment. Szememre puszilt, arcomra, majd számra is kaptam. Ez hosszabb ideig tartott. Jól eső bizsergést váltott ki belőlem, szívem gyorsabb tempót diktált. Aztán elaludtam. Zihálva ébredtem, s könnyek között, Egész testem remegett, görcsöltek végtagjaim. Számba megéreztem a vas izét, majd végigfolyt államig.


Sehun.:


Sikerült elaludnom. Almom fő szereplője ő volt. Együtt néztük a holdat kint a szakadéknál. Boldogok voltunk. Szaladtunk a réten, játszottunk, csókolóztunk. Össze bújtunk. Álmomnak hirtelen szakadt vége. Luhan karjaim közt vergődte magát magzat pózba, és vért kezdett el felöklendezni. Azonnal felültettem és lavórt tettem szája alá hogy a többi vér ami vissza jött abba landoljon. Aggódtam érte. Teste gyenge volt. magát sem bírta tartani. Megtöröltem szájat a véres párnát ledobtam a földre, fejét mellkasomra fektettem. Így jobb lesz. Nem csak nekem,neki is.


Luhan.:


Éreztem, ahogy segít, majd fejemet mellkasára helyezett. Összeszedtem minden erőmet, és hozzábújtam. Jelezni szeretem volna neki, hogy itt vagyok, élek, nem adom fel. Aztán ismételten elaludtam. Nem tudom mikor keltem fel, de SeHun még mindig itt volt velem. Szemeimet próbáltam kinyitni. Egy kicsit sikerült is, majd tovább is tudtam, mint képzeltem. SeHun volt az akit először megpillantottam, s békés arcát figyelve elöntött a melegség. Szemem nyitva volt, de laposakat pislogtam, s néha-néha összeragadt szemem. Arca minden egyes pontját megfigyeltem. Orr, szem, homlok, s végül ajkait. Tekintetem sokáig elidőzött rajta, és csak mocorgására lettem figyelmes. Végül kinyitotta szemeit, és először megdörzsölte őket, majd letekintett rám, de csak nyitott szemeimet, és bujkáló mosolyomat láthatta.


Sehun.:


Felkeltem. Lepillantottam Luhanra és elmosolyodtam. Szemei nyitva voltak szája sarkában mosoly bujkált.
-Csak hogy felébredtél!- suttogtam lágyan majd puszit hintettem homlokára. Oldalamra fordultam kissé és közelebb húztam magamhoz. Arcunkat egy vonalba hoztam, és tenyerem arcára helyeztem.
-Ugye jobban vagy? MinJi többet nem bánthat.. soha többet. 


Luhan.:


Hogy jobban vagyok-e? Egyáltalán nem. Szólásra nyitottam számat, de egy hang se jött ki rajta. Szemeim kezdtek újra letapadni, aminek egyáltalán nem örültem. SeHun mellkasára tettem kezemet, majd megmarkoltam ruhája anyagát. Szemeimet égetni kezdték a könnyek.


Sehun.:


Nem szólalt meg.Szemeibe könnyek csillantak meg,pólóm markolta érősen. Kezem hátára vezettem, és simogattam. Teste rázkódni kezdett, ami kis idő múltán sem csillapodott. Ülő helyzetbe tornásztam magunkat és ölembe ültettem. Rám nézett. Szemei pirosak és duzzadtak voltak. Végig simítottam arcán eltüntetve ezzel kosza könnycseppjeit
-Éhes vagy?- szólni akart de közbe vágtam. - Csak bólints ha igen vagy ha nem. - rá mosolyogtam
Az ajtó kinyitódott és belépett rajta Suho egy kék tálcával ami tele volt pakolva a nekem szánt étellel.
-Hát felébredt?- hangja halk volt és kedves
-Igen, de nem tud beszelni, ébren is alig van!- hangom aggodalommal teli volt.
-Ne aggódj minden rendben lesz!-letette a tálcát és az ajtó fele ment, majd onnan vissza nézett. - Szólók Krisnek, hogy magához tért.
Bólintottam. Ő kiment, és becsukta az ajtót maga mögött 


Luhan:


Miután SuHo kiment nem telt bele két percbe, és éreztem Kris jelenlétét. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam, fájdalmammal nem foglalkozva rohantam le a lépcsőn.
 - LuHan – kezdet el felém sietni.
 Én is így tettem, de egy lépés után összecsuklottak lábaim. Yifan még időben elkapott, s megtartott. A földre térdeltetett, és kezei közé vette könnyáztatta arcomat. Mindkét szememre apró puszit hintet, majd aggódva pillantott rám.
- Lázas, és nagyon magas. A szemei azért duzzadtak, mert sokat sírt, míg nem volt velünk, ahogy elnézem nem csak könnyeket, hanem vért is. Még mindig ki van száradva, és a méreg sem ürült ki a szervezetéből. A testén lévő sebek alig gyógyultak be, és iszonyat sovány.
 - S-S-S – próbáltam beszélni, de egy hang se jött ki torkomon.
- SeHun! – kiáltja el magát.
Rögtön mellettem termet, és karjaiba vett.


Sehun.:


Elszalad.amint meghallotta hogy itt van Kris erőt vett magán és lement. Több sem kellet felkeltem az ágyból felkaptam papucsom,  kezembe vettem egy meleg köntöst és Luhan után siettem. A lépcső tetején álltam mikor nevem kiáltotta. Megijedtem. Ez lenne a féltés valaki iránt? Mellé értem egy másodperc töredéke alatt és átvettem Kristől.
-Kris! Miért ilyen gyenge? Mi a baja, mikor fog meg gyógyulni? Azt akarom hogy jól legyen, csinálj valamit.. MOST!- kiabáltam rá.
-Sehun nyugodj meg! Helyre hozom de el kell magunkhoz vinnem...
-Nem! Ő velem marad. Nem mehet el.- könnyeim végig szántották arcomat.
- Rendben. - mondta lemondóan- Akkor had legyek vele egy kicsit kettesben, míg helyre hozom!
-Ott a szobám!- felkísértem őket majd kris elvette tőlem luhant és bementek a szobába.
Kint vártam. Suho és Chanyeol feljöttek hozzám hogy kimutassák velem vannak. Féltem, félek. Félek hogy kris nem tudja helyrehozni.


Luhan:


Már önkívületi állapotban voltam. A hangokat sem bírtam megkülönböztetni. Arra emlékszem, hogy SeHun visszaadott Krisnek, aki bejött velem a szobába. Leült az ágyra, s engem ölébe helyezett, úgyhogy vele szembe legyek.
- LuHan igyál belőlem. – utasít. Gyengén nyakába temetem arcomat, majd egy kicsit felemelkedek, és végignyalok rajta. Szemfogaim megnőnek, s megharapom. Felvezetem hátára kezemet, de három erőteljes szívás után, lomhán esnek az ágyra


Sehun.:


Hosszú ideig voltak bent kettesben. Kint türelmetlenül járkáltam. Körmeim rágtam, csapkodtam a falat. Kijött. Kris nyakából két kis ponton kibuggyant a vér. Luhan evett. Kissé elmosolyodtam és bementem a szobába. Az ágyon feküdt, arcán felfedezhető volt egy kis szín. Közelebb mentem és befeküdtem  mellé. Kezét megragadtam gyengéden és magamra húztam. Halkan nyöszörögni kezdett majd átkarolt és melyen szippantotta be illatom.  Elmosolyodtam.
-Egyre jobban magam mellet akarlak tudni..Mitől van ez?-suttogtam.


Luhan.:


Semmi erőm nem volt. Fáradtnak éreztem magamat, s hanyagnak. Még érzékeltem, hogy SeHun visszafekszik mellém, majd teljes sötétség. Most már sokkal könnyebben lélegeztem, ami annyit jelentet, hogy szám résnyire ki volt nyitva, és nyugodtan tudtam venni a levegőt. Reggel valaki a hajamat birizgálta, mire felmordultam, és közelebb bújtam emberemhez.


Sehun.:


Késő délután hamar elaludtunk és csak másnap keltünk fel. Jobban mondva keltem.
Luhan mocorogni kezdett de szemét nem nyitotta ki. Édes volt. Minden reggel erre akarok kelni. Arra hogy itt van, arra hogy engem néz, kedvesének szólít, megcsókol átölel. Miért gondolok én ilyenekre? mi ez az érzés? Miért érzem ezt? Tudni akarom! Haja szemébe lógott amit elkezdtem piszkálni. Megérezte. Luhan felmordult és közelebb bújt
-Jó reggelt Csipkerózsika!- kuncogtam és puszit hintettem szájára. Reméltem hogy most már jobban van. Kitudja nyitni szemét.. Beszélni tudok vele.


Luhan


Szememet ma már könnyebben nyitottam ki, mint tegnap, de hangom az egyáltalán nem volt. Annyira hozzá szeretem volna szólni, de ez jelen esetben lehetetlen volt számomra. Felnézek SeHunra, és megsimogatom arcát. Elkezdek mutogatni neki, hogy le szeretnék menni, enni, de túl gyenge vagyok még. Beletelt tízpercbe mire leeset neki, hogy mit szeretnék. Karjaiba vett, és lementünk. Nem volt időm megfigyelni a lakást belülről, de úgy érzem lesz rá még lehetőségem. Lerakott a kanapéra, és elment nekem egy tasakért. Addig én felhúztam lábamat a kanapára, s törökülésben ültem, közben ölembe vettem egy párnát. SeHun visszatért ételemmel, és még egy szívószálat is hozott. Inni kezdtem, s közben kezdtek a többiek is leszállingózni. Amikor megláttak tátott szájjal néztek engem.


Sehun


Beszélni akart de nem tudott. Arcom megsimogatta majd tátogni kezdett valamit. Egy kis időbe tellett ugyan de sikerült megfejteni. Éhes. Kezeim közé vettem,Ő átkarolta nyakam fejet pedig mellkasomnak döntötte. Legszívesebben most itt megcsókoltam de most hogy ébren volt féltem.. Lent bevittem a nappaliba és a kanapéra tettem. Rámosolyogtam majd kimentem neki a konyhába egy tasak vérért és oda vittem neki egy szívószál kíséretében. Azonnal enni kezdte, ami kicsit.. nagyon szokatlan volt még számomra. Mellette ültem Ő néha rám pillantott majd mint ha kipirult volna arcra és inkább vissza fordította fejet csak hogy ne lássam. Kezem elvezettem nyaka mögött és közelebb húztam magamhoz. A többiek lassan beszállingóztak a helyiségbe és Luhant kezdték el bámulni.
 -Nincs rossz ízé  annak?- mutatott a vérre Baekhyuun.
 -Ezt csak Luhan tudja!- elmosolyodtam majd ránéztem.
Arcát felém fordította. Szemei gyönyörűek voltak ajkain a vér bujkált meg de így is nagyon szép! Bőre fehér és puha.. Luhan tokéletes.
-Baek szívem csak ne akard megkóstolni! A végén rá szoksz és megeszel-nevette el magát chanyeol.
 -Ez inkább rólad feltételezhető!- vállba bokszolta a manó fülűt majd futásnak ered, Yeol pedig utána.
 -Fiatalok még!- sóhajtva leült suho velünk szembe és mosolyogva figyelt minket. -Olyan aranyosak lennétek együtt!- jegyezte meg.


Luhan


Muszáj volt neki ezt mondania, igaz? Zavarba akar hozni, esküszöm. Pirulva bújtam itókámba, és csak ittam.
- Minden rendben? – kérdezi kedvesen. Bólogatni kezdek.
- Gyere vissza! – kiáltja el magát ChanYeol
- Kapj el – nevet BaekHyun Lábaim már igen csak elzsibbadtak, és ki szerettem volna nyújtani őket, ezért óvatosan felálltam. De arra nem számítottam, hogy BaekHyun nekem fut, olyan erővel, hogy azonnal elterülök a padlón, és innivalóm rajta landol. Erősen csapódok neki a parkettának, s ez által, amit eddig megettem, azzal újra találkozok. Egyenesen kihányom az összes vért, ami szervezetembe kerül, és újra gyengének érzem magamat, szemeimet meg nehéznek.


Sehun.:


Luhan ismételten kihányta azt, amit szervezetébe bevitt. A lehető leggyorsabban szaladtam oda hozzá majd vettem kezembe és vittem fel szobámba. Lefektette az agyra majd a fürdőbe mentem ahol elővettem egy lavórt benne meleg vízzel és egy rongyot. Letöröltem róla a vert és többi,szabad testrészét. Mikor végeztem és vissza vittem befeküdtem melle az agyba. Hosszan néztem alvó arcát. Néha puszit hintettem rá, megcsókoltam szájat és átkaroltam. Szemeim lecsukódtak és mar majdnem aludtam mikor Suho nevem kiáltotta. Lábaim sebesen szedtem hogy minél hamarabb alfám oldalán legyek . Megijedtem! Egy ellenséges klán támadott meg minket.. Azonnal farkas alakot öltöttünk és kiszaladtunk az udvarra. Támadásba lendültek. Alig hogy kitettük lábunkat alfajuk Leo nekünk jött. A harc során kideűlt hogy ez a falka Minji falkaja. A halálát jöttek megbosszulni. A harc hosszú volt és már fáradtam. Az alfájuk a földre lökött és leszorított. Itt lenne a vég?Ennyi időt tölthettem csak Luhan-nal?