Help me... please 11.rész

~LuHan Pow~

- Magzatvíz. – mondta KyungSoo.
Csönd honolt a házra, és csak az én nyögéseim hallatszódtak.
- Hívom az orvost. – szaladt el Joonma.
- Mit csinálunk most? – kérdezte kétségbe esetten Chen.
- Lay csinálj valamit. – szólalt SeHun.
- Egyértelmű, hogy fel kell vágni. Nem tud szülni, csaj császármetszéssel. – mutatott rá a lényegre.
- Valaki mérje az időt a fájások között. – jött be telefonálna SuHo.
- Ötpercesek. – mondta Kris.
- Nagyon figyeljetek rám. Már elindultam, de nem fogok időben odaérni. Nektek kell világra hozni őket. – hallatszódott az orvos hangja telefonon keresztül. - Kellenek, törölközök, és egy lavór meleg víz. És egy kés, lehetőleg nem recést.
- M-Minek kés? – kérdezte SeHun.
- Szedjétek össze a dolgokat. – mondta JoonMyun.
- LuHan nyugodj meg. vedd egyenletesen a levegőt. – mondta a doki.
Én megpróbáltam, de nem ment.
- Kicsim itt vagyok. Nyugodj meg. – lehelt csókot homlokomra.
- M-mégh mindig mérghes vahgyok. – ziháltam.
- Tudom, én… Össze akarok veled házasodni, fel akarom nevelni veled a gyerekeket, nem akarlak elhagyni, nem csaltalak meg, és nem is foglak, soha. – gördültek le arcán könnycseppek.
- Túlságosan szeretlek, már ahhoz, hogy ne engedjem meg, hogy megmagyarázd. És már túlságosan szeretlek ahhoz, hogy tudjam, nem csalnál meg. – könnyeztem én is.
- Itt van minden. – jöttek meg a többiek.
- Vágjátok föl! – hallatszott Dr. Taeil hangja.
- Mi? – estem kétségbe.
- Nem vagyok, ott nem tudok érzéstelenítőt adni. Közvetlenül a hasa alatt el kell vágnotok. Emeljétek ki a babákat, majd vágjátok el a köldökzsinórokat. De sietnetek kell, mert gyorsan gyógyul LuHan.
- Tehát az fáj neki! – kelt ki magából SeHun.
- Nincs más választásunk SeHun. A kérdés az ki fogja megcsinálni? – SuHo körbetekintett.
- Kris csináld te! – szólalt meg Bacon.
- M-Mi? Miért én? – kérdezett vissza.
- Mert legelőször is te szúrtad le LuHant.
- Véletlen volt!
- Ahh – nyögtem.
- Csináld már, a fenébe is!
Yifan a kezébe vette a kést, és rám nézett. De én csak nyögni tudtam a fájdalomtól, és a görcstől. A kést gyorsan, mégis mélyen húzta végig hasamon. Egy pillanatra minden elsötétült, elhalkult. Éreztem, ahogy kezek turkáltak bennem, majd megragadtak valamit. Éreztem, ahogy kihúzták belőlem őket, és rögtön utána meghallottam azt a jellegzetes csecsemősírást, és szemeim megteltek könnyekkel.
- Kisfiú – mondta SeHun, és konkrétan bőgött.
- Kislány. – mondta Fan sírva, nem már ő is bőgött. A hangján érezni lehetett.
- Gyorsan tekerjétek be őket meleg törölközővel. – mondta Xing.
- LuHan- hallottam meg szerelmem hangját.
Szemeimet lassan kinyitottam, és nagy levegővételek között rá néztem.
- Kicsit feljebb ültetlek, jó? – jött fejemhez, és az ölébe húzott óvatosan.
- Tessék. – adta a kezembe BaekHyun a rózsaszín törölközős gyermeket.
Édes arca nyugodt volt, és szuszogott. Néha-néha hangot adott ki magából, és felemelgette kis kezecskéjét.
- Lány? – kérdeztem halkan.
- Igen az. El se hiszem. – hallottam hangján, hogy meg volt hatódva.
- Itt vagyok – jött be az ajtón Dr. Taeil.

****

Már szobámba voltam gyermekeimmel. A hasam még fájt, a gyors gyógyulás ellenére. Az orvos megnézte a kicsiket, és engem is. Holnap, vagyis ma vissza kell mennünk hozzá, hogy megmérje őket.
- LuHan. – hallottam meg kellemes hangját.
- Hm? – néztem felé.
- Szeretném megmagyarázni. – ült le mellém az ágyba.
Egy ideig nem szólt semmi, majd kifújta a levegőt, és megfogta kezemet.
- Én soha nem csaltalak meg. Az a nő.. egy pióca.
- Kurva. – javítottam ki.
- Csak meglepetést szerettem volna neked okozni. Ő egy lakberendező volt, és már a legelején leszögeztem, hogy vőlegény vagyok, és a párom terhes a gyerekeinkkel. -szorította meg kezemet – Tudta, hogy farkas vagyok, és konkrétan ő is az. Tudom, hogy érezted rajtam a parfümének illatát, és az a rúzsfoltot is láttad a nyakamon. De ő nem értette meg, nem akarta elfogadni, hogy van valakim. Nyíltan el is mondta, hogy bejövök neki. És így én is nyíltan elmondtam, hogy meleg vagyok. Mindennel próbálkozott, de tényleg mindennel. Minden ürüggyel elhívott, ezért mentem el sokszor itthonról. És amikor megláttál minket abban a helyzetben… az teljességgel az ő reszortja volt. Azért nem mentem veletek, mert másik embert akartam keresni, aki farkas, és nem nő, meg nem meleg. Amikor ez elmondtam neki elkezdtet hisztizni, és megcsókolt. Pont akkor mikor kinyitottad az ajtót. Amit mondott, hogy nem szeretlek, nem akarom a babákat, az mind hazugság volt. Én, kimondhatatlanul szeretlek, és veled akarok lenni jobban, rosszban az örökkévalóságig, egy életen át. Veled akarom felnevelni a gyerekeinket. – nézett rám könnyes szemekkel.
- Mit akartál SeHun?
- Egy külön házat ez mellé. Már beszéltem az építésszel is, csak kellett egy lakberendező is. nem akarok távol lenni tőlük, pont most nem mikor a legnagyobb szükségünk van rájuk. De amint elég idősekk lesznek a kicsik és mi is belejövünk, a dolgokba külön életet szeretnél.
- SeHun. – borultam a nyakába sírva.
- Szeretlek. – ölelt szorosabban.
- Én is szeretlek. – hirtelen eltolt magától, majd letérdelt elém.
-LuHan hozzám jössz?
- Igen. – mondtam, és ismét felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
- Szeretlek. – ölelt meg, és közben ledönt az ágyra.
- Hey skacok. Megzavartunk valamit? – jött be ChanYeol mögötte a többiekkel.
- Nem semmit. – nevettem.
- Hogy fogják őket hívni? – kérdezte a lényeget Yifan.
- A fiút Taek Woonak, Oh Taek Woon. – mondtam büszkén.
- És ezt a szépséget? – vette ki a kiságyból Kris.
- Oh Haneul. – mondta Hunnie.
- Gyönyörű név. – néztem rá.
Ő csak rám néztt, és megcsókolt. A kicsik gügyögni kezdtek. Mindenki meg akarta fogni, meg nézni. Addig én lementem, és keverek nekik tápszert. Visszamentem két cumisüveggel, és Kris, majd KyungSoo kezébe adtam az egyiket. A babák készségesen megették, majd mély álomba szenderültek újra.
- Most már had fogjam meg én is őket. – mentem a magas szőkéhez, és elvettem kislányomat.
SeHun meg karjaiba vette fiát.
- Akkor… mikor lesz az esküvő? – kérdezte BaekHyun izgatottan.
- Ezt majd esetleg holnap megbeszéljük, de most biztos nem. – pillantottam SeHunra. - Remélhetőleg mind a ketten olyanok, mint az apjuk. Átalszanak egy atomrobbanást. – kuncogtam - De én már fáradt vagyok, szóval jó éjt srácok. Ugye kitaláltok?
- Pff micsoda vendégszeretett. – pufogott Tao.
- Megértjük. Jó éjt. – mentek ki.
Visszatettem a piciny testet, és ledőltem a puha ágyamra. SeHun is követte példámat, majd amint egymás mellett lettünk átölelte derekamat.
- Te… mikor szeretnéd? – kérdezte szeretett teljes hanggal.
- Már, mint az esküvőt?
- Igen. – kuncogott.
- Nem tudom. Várjuk egy hetet, jó? Most biztos nem. Rondának érzem magamat. És minden meg kell még beszélni is.
- Nem vagy ronda! Nagyon sexy vagy, és alakod is lenyűgöz. Mintha nem is lettél volna terhes. – csókolt meg.
- Szerintem meg az vagyok. – húztam számat.
- Ezt most azonnal hagyd abba! Kicsim te… konkrétan el se hiszem ,hogy ilyen jó pasim van, de komolyan. – bújt nyakamba.
- Én meg azt nem hiszem el, hogy ilyen kedves, őszinte, erős, és igazán csábító vőlegényem van. – kuncogtam.
- Nem haragszol?
- Hát őszintén, még egy kicsit haragszok. SeHun össze fogunk házasodni őszintének kell lenünk egymás előtt. Elmondhattad volna. Kitalálhattunk valami egyszerűbb módot is. De te makacs vagy és hallgattál erről. Tőlem még azt is elmondhatnád, hogy maszturbáltál, míg terhes voltam az se érdekelne. Ez a kölcsönös bizalom lényege, hogy megbízzunk egymásba. Én vesztettem ebből a bizalomból.
- Sajnálom. Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de azt hittem tudom kezelni a helyzetet. De nem tudtam. Vissza fogom szerezni a bizalmadat, édesem. – simogatta meg arcomat.
- Tudom SeHun, tudom. – csókoltam meg.
- Sajnálom LuHan, hogy igy kellett megtudnod.
- Én is – haraptam be alsóajkamat – Kérdezhetek valamit?
- Bármit.
- Neked ének még a… szüleid?
- Igen, élnek. De nagyon messze vannak tőlünk. Miért?
- Csak érdekelt. Soha nem beszéltünk még erről, vagy ilyenekről.
- Ha szeretnél, beszélhetünk ezekről.
- Nem, most nem szeretnék róla beszélni.
Felkeltam mellőle, és a kiságyak elé sétáltam.
- Gyönyörűek – karolta át derekamat.
- Igen. – bújtam hozzá.
- Haneul olyan szép, mint az anyukája. – puszilt meg.
-TaekWoon meg olyan jóképű, mint az apukája. – mosolyogtam – De a tudat, hogy miattatok indult be a szülés elszomorít. – néztem rá szomorúan.
- Nagyon sajnálom. – ölelt meg.
- De, hogy jött ez a külön házas dolog? – kérdezem pólójában.
- Már egy ideje gondolkodtam rajta. De szeretnék, egy szerelmi fészket ahol addig szeret…
- Oké oké! Elég lesz! Bár amikor terhes voltam akkor is a tudtomra adtad, hogy szívesen csinálnád.
- Nekem mindenhogy gyönyörű vagy, és kívánatos.! Persze, hogy csináltam volna. Nem tagadom most is. – ekkor eltávolodtsm tőle.
- Perverz! – csaptsm rá mellkasára.
- Ennyi erővel te is az vagy! – vágott vissza.
- Én? Miért?
- Amikor félmeztelenül jövök ki a fürdőből, végigmérsz, majd megnyalod az ajkaidat, a végén meg beharapod őket! A szemeiddel meglovagolsz!
- Azért mert kívántalak, meg most is! Baszki!
- Ó szóval kívánsz – kezdett el tolni az ágy felé, egy huncut mosollyal az arcán.
- SeHun, ne! – löktem el magamtól – Az egy tény, hogy kívánlak, de az istenért most szültem, vagy mi, és rondának, kövérnek érzem magamat. – döltem el az ágyon.
- Dehogy vagy kövér! Sexy vagy, édesem. – dőlt RÁM!
- Ah SeHun összenyomsz. – nyögtem.
- Akkor jobb így? – kezdett el helyezkedni.
Végül oda lyukadtunk ki, hogy a lábaim között van, és felém tornyosul.
- Hunnie – sóhajtotta – Várjál rám, rendben? – simogattam meg arcát.
- Rendben – csókolt bele tenyerembe.
- Fáradt vagyok. – hunytam le szememet.
- Akkor aludj, szívem.
- De a babák, és már reggel van, ahj – dörzsöltem meg arcomat.
- Én még egy kicsit fent leszek, de te aludj nyugodtan. Szolok valamelyiküknek, hogy néha nézzenek ránk. – adott puszit számra.
- Hm, rendben. – fordultam vele oldalra.
Szorosan hozzábújtam, és lecsuktam szememet.
- Te szemétláda! – csapódott ki az ajtó, egy nagy kiáltás középpete.