Help me... please 9.rész

- Ön terhes. – mosolygott rám.

Könnyeim akaratlanul is előtörtek, és halk zokogásba kezdtem. JoonMyun azonnal mellettem termet, és magához ölelt.

- H-Hogy érti, hogy ketten vannak? – kérdezte Joonma.

- Ikrek, látja – fordította felénk a monitort.

- Istenem. – suttogtam.

- Nem tudom, hogy tisztába vannak-e egy farkas születésének menetével, de a biztonság kedvéért elmondom.  Előtte viszont kérdéseket szeretnék feltenni.

- Rendben. – mondtam.

- Farkasként születtél?

- Nem.

- Akkor félvér vagy. És a párod?

- Ő igen. – felelte helyettem Suho.

- Akkor a kicsik tejesek lesznek, vagyis tisztavérű farkasok. Három hónapig fejlődnek.

- Három hónapig? Nem kettő? – estem kétségbe.

- A farkas is egy kutyafajta. De nektek, farkasoknak több idő kell, hogy ki tudjatok fejlődni.

- Értem. – mondtam halkan.

- Sokkal többet fogsz enni, a hasad is kezd, majd kerekedni.

- Mikor kezd el kerekedni a pocakom?

- Mivel az első hétben vagy, így már bármikor elkezdhet kerekedni. Kérsz képeket róla?

- É-Én nem tudom.

- LuHan jövő héten karácsony van. Miért nem mondod el akkor SeHunnak?

- Mikor kellene legközelebb jönnöm?

- Öt nap múlva.

- Addigra már hasam lesz, hogy fogom elrejteni? – estem kétségbe.

- Megoldjuk. – mosolygott rám biztatóan JoonMyun.

- É-Én kérek most is róla…

- Rendben. De van itt még valami. Sokkal indulatosabb, és érzékenyebb leszel.

- Igen ezt már reggel megtapasztaltam. –nevetett Joonma

- Héé – bokszoltam bele vállába.

 Körülbelül egy órát voltunk távol. Megkaptam a képeket is. Még csak két fekete pötty látszódott rajtuk. A hazavezető utat csöndben töltöttük. Suho beállt a garázsba, és ki is nyitotta nekem az ajtót. Arcom megviselt volt, szemei pirosak, és duzzadtak. Lassan besétáltunk a házba, ami az ürességtől kongott.

- Nem kéne átváltoznod, mert lehet, bajuk esne a babáknak. – suttogta nekem oda.

- Nem terveztem nyugi.

- Ahh végre itthon vagytok azt hitte- LuHan minden rendben? – jött felénk Kris.

- Persze, minden. – mosolyogtam rá hamisan.

- Hol voltatok? Így kettesben? – húzta fel szemöldökét.

- Csak bementünk a városba nézelődni, majd kajáltunk. – mondta Suho közben besétálunk a nappaliba. Szemeimmel BaekHyunt kerestem, és meg is találtam a nappaliban.

- BaekHyun – szólítottam meg remegő hangon.

- LuHan, minden rendben? – jött közelebb.

- LuHan hát hazaértél? – jelent meg SeHun is.

Már a sírás szélén álltam, így karon ragadtam Bacont, és felfutottam vele s szobámba.

- LuHan megijesztesz! Mi a baj?  - fogta kezei közé arcomat.

Nem válaszoltam neki, csak a kezébe nyomtam az egyik ultrahangos képet.  Nem szólt semmit csak sírva megölelt. Most már nem csak ő sírt, hanem én is. Nem, én egyenesen bőgtem. Percekig, öleltük, és könnyeket ejtetünk.

- Gratulálok. – suttogta.

- Nem mondhatod el senkinek. – toltam el magamtól – SeHun sem tudja. Nem tudhatja meg, még. Rajtad kívül még Suho van képben.

- Mikor akarod neki elmondani? – ültünk le az ágyra.

- Karácsonykor. De félek a reakciójától.

- SeHun a boldogságtól padlót fog fogni.

- Gondolod?

- Biztos. Na, de mikor mentek újra?

- Mivel szerda van, így hétfőn. De addigra már kerekedni fog a hasam.

- Mehetek veletek?

- Persze.

- Mondjuk, látszik, hogy van egy kis pocid.

- Mi? – pattantam föl.

- Csak egy nagyon kicsit nyugi. Ha jól láttam a képen, akkor ketten vannak.

- Igen.

- Hogy fogod ezt SeHun elöl titkolni?

- Hát nem tudom. De ha ágyban vagyunk és átölel, akkor érezhető, hogy kerek pocim van, vagy csak megjegyzi, hogy híztam. Lehet el kéne, küldenem, hogy aludjon a saját szobájában.

- Akkor ki is kell találnod valami jó sztorit, hogy miért nem aludhat veled.

- Éhes vagyok.

- Gyere, megetetlek. – nevetett.

Nevetve mentünk le, és a többiek meg csak néztek. Meg kell, hogy mondjam elégé sokat ettem. Ezt KyungSoo meg is jegyezte.

- SeHun. – szólítottam meg.

- Mondjad, szívem. – csókolt homlokon.

- Nem aludhatunk együtt egy hétig. – mondtam komoly arccal.

- Mi? Miért? – húzta fel szemöldökét.

- Hát, mert… így élvezetesebb. – kacsintottam.

- Mi élve- Jah, hogy az. Értem.

- Ugye nem bánod?

- De, de bánom. Nem akarom ezt. – mondta durcásan.

- Jó, ha nem te alszol, máshol akkor, majd én! – mondtam hisztérikusan.

- Mikor lettél te ilyen hisztis?

- Mikor lettél te ilyen seggfej? – kiáltottam rá, és szaladtam fel a szobámba, majd csaptam be az ajtómat.

- LuHan szívem beszéljük meg. – kopogtat.

- Hagyjál. – dobtam az ajtónak egy párnát – Menj vissza szobádba, mert biztos lehetsz benne, hogy nem alszol velem!

- Kicsim, beszéljük meg jó?

- Nem. – vágtam hanyatt magamat az ágyon.

Még egy ideig kopogtatott, és próbálkozott, majd minden abba maradt. Én felálltam az ágyról, s a nagy tükröm elé sétáltam. Felhúztam pólómat, és oldalra fordultam. Tényleg van egy kicsi pocakom. Ha este SeHun átölelne, érezné is. Végül lefürödtem, és ágyba bújtam aludni, egyedül. Másnap bocsánatot kért, és én is. Három napig lehettem társaságba, de a negyedik napot már a szobámba töltöttem. Hogy miért? Azért mert már egész kis pofás hasam volt. Ha SHhun be is jött hozzám, akkor a takarót összegyűrtem a hasam előtt. BaekHyun és JoonMyun szórakoztatott engem igazán. Ágyba hozták nekem a reggelit, ebédet, vacsorát, és én még többet ettem, mint valaha bármikor. Aztán eljött az újabb ultrahang ideje. JoonMyun valamilyen ürüggyel elküldte a többieket, hogy mi nyugodtan lemehessünk a lépcsőn, és hogy ne kelljen kapkodnunk.

- Fáj a hátam. –nyafogtam.

- Még nincs is akkora hasad, hogy fájjon. – nevetett Bacon.

- De ha azt nézzük, milyen vékonyan kerültem ide, és hogy most mekkora hasam van. Elégé szembetűnő.

- Szerintem Kris gyanakszik. És SeHun sem nézi jó szemmel ez az „egyedül alszok és kész ”dolgot. – mondta Joonma – És tényleg szembetűnő a hasad. Na de menjünk. Minden megvan?

- Igen. BaekHyun segíts fel. – nyújtottam ki kezeimet.

- Igen is őfelsége. – kuncogott.

- Ez nem vicces. – morogtam.

BaekHyunba karolva lassan lépkedtünk el az autóig, és ültünk bele. Az orvoshoz vezető út számomra csendes volt. Baek és JoonMyun beszélgettek erről-arról.

- Lulu holnap karácsony. – csipkedte meg az arcomat Bacon.

 - Tudooom. – sóhajtottam.

- Holnap lesz a nagy nap.

- Ne is mond. Így is be vagyok tojva.

- Minden rendben lesz.

- Egyébként hova küldted a többieket? – fordultam a sofőr felé.

- Nagyon messze. Felderítésre küldtem őket. –felelte Suho.

- Hova?

- Hát… öö… Igazság szerint azt mondtam nekik, hogy fésüljék át az egész terültetett. És a mi telkünk elég nagy. Megérkeztünk. – állította le a motort.

Minél közelebb kerültünk az épülethez, én annál jobban féltem. A múltkori orvos mosolyogva fogadott engem, és megjegyezte szépen gömbölyödök.

- Na, akkor LuHan feküdj fel, és húzd fel a pólód. – mondta.

Én ismételten eleget tettem kérésének.

- Remélem, a következő alkalommal már a párod jön veled. – mosolygott rám.

- Hát… Remélem én is.

Dr. Taeil – időközben megmondta, hogy hívják – hasamra nyomta a hideg zselét, majd a műszert. Hümmögőt egy sort, majd felém fordult.

- Egészségesek, és megfelelő a méretük is. Nézd. – fordította felém a monitort.

Ismét sírva fakadtam.

- Ezek a hülye hormonok. – sírtam.

- Oh LuHan. – ölelt meg Bacon és Joonma

- Legközelebb két hét múlva kell jönnöd, akkora már egy hónapos leszel. – törölte le hasamat.

- Kaphatok képet? – szipogtam.

- Persze.

                                                                                ****

- Hogy fogod Sehun tudtára adni a babákat? – kérdezte Baek az autóban ülve.

- Az legyen az én meglepetésem. – mosolyogtam.

- Mit fogsz felvenni?

- Egy fehér bő ingre gondoltam. Ugye… nem haragszotok, hogy nektek nem vettem semmit?

- Nekünk az az ajándékod, mint SeHunnak. – paskolja meg combomat Suho.

- Sírni fogok. – mondtam síros hangon.

- Nehogy!

- Bassza meg! – csattant föl JoonMyun.

- Mi az? – kérdeztem.

- Itthon vannak.

- Most szórakozol velem? – estem kétségbe.

- Beállok a garázsba, Baek te nézd meg, hogy mindenki itthon van-e. – adta ki a parancsot.

- Rendben.

Amint a motor leállt Baekhyun ki is pattant az autóból. Aztán eltűnt a barna ajtó mögött. Pár perc múlva vissza is tért.

- Na? – kérdeztem.

- Csak KyungSoo van itthon. – mondta.

- Akkor menjünk.

- Biztos? – kérdezte Joonma

- Igen, csak segítsetek. Elégé elfáradtam.

- Gyere. – nyitotta ki nekem az ajtót Baek, és segített ki.

Lassan mentünk be a házba.

- Éhesek vagytok? – kiáltott Soo.

- Én igen! - kiáltottam vissza.

- Menjünk tovább. – mondta Suho.

- Majd felvisszük neked.

- Rendben.

Most valahogy a lépcsőfokok többnek tűntek, és a szobámba vezető út is hosszú volt. A szobámba érve azonnal az ágyra dőltem, és elaludtam. Reggel simogatásra, és egy csókra ébredtem.

- Jó reggelt kicsim. – morogta a hajamba.

Szemeim azonnal kipattantak, és kitapogattam takarómat. Szerencsére a hasam előtt volt, és eltakarta pocimat.

- Jó reggelt. – dörzsöltem meg szemeimet.

- Karácsony van. – hallottam hangján, hogy mosolygott.

- Tudom. – mosolyogtam rá.

- Gyere, díszítsünk fát. – kezdett el felhúzni az ágyból.

- Várj – kaptam kezéhez – fel szeretnék előtte öltözni.

- Oké. –feküdt vissza.

- Kimennél?

- Már miért mennék ki?

- Mert szeretnék felöltözni?

- LuHan mi van veled? Már nem is öltözöl előttem?

- Szeretnék valami sexyt felvenni, hogy tetszek neked.

- Nekem mindenben tetszel. – csókolt meg.

- Na, kifelé. – kezdtem el tolni.

Ő csak mosolyogva, nevetve kiment. Sóhajtottam egyet. Óvatosan felültem, majd kimásztam az ágyamból. Szekrényem elé léptem, majd kivettem belőle egy fekete csőfarmert, és egy fehér viszonylag bő inget. Talán így nem látszik. Az istenért karácsony volt, és én is szeretnék fát díszíteni. Komótosan felöltöztem, majd lementem a nappaliba, ahol már egy nagy zöld fenyő állt.  Négy-öt doboz volt ellőtte, amiből díszek lógtak ki. Mikor leértem Kris, éppen Taoval veszekedett az egyik díszen.

- Én akarom felrakni az elsőt! – mondta felháborodottan a panda.

- Én vagyok a magasabb, és az idősebb! – érvelt Kris.

- Én akarom!

- Én!

- Én!

- Én!

- Szerintem rakja föl LuHan. – vágott közbe Suho.

- Igen szerintem is. – mosolygott Bacon.

- Gyere, kicsim. – nyújtotta ki felém kezét.

- Tiéd a megtiszteltetés, hogy felrakd az első díszt. – mosolyogott rám Chen.

- Oh. –csak ennyit tudtam mondani.

Találomra belenyúltam az egyik dobozba, és kivettem egy lilagömböt. Közelebb mentem a fához, és ráakasztottam.

- Mikor ajándékozunk? – kezdett el ugrálni Minseok, és JongIn.

- Feldíszítjük a fát, aztán elmaradhatatlan az ünnepi vacsora, és majd utána. – sorolta KyungSoo.

- Ahh. Miért csak akkor? – kérdezte SeHun durcásan.

- Mert akkor. Sehun, JongIn, Tao, Chen, ChanYeol ti jöttök és segítetek nekem, LuHan te pedig ülj a kanapén, és pihenj. – adja ki az utasítások JoonMyun.

- LuHan miért pihen? – kérdezte Tao.

- Mert.

Suho még kiosztott pár feladatot, majd neki is álltak a teendőknek. Kris, Lay, BaekHyun díszítették a fát, amibe én is beszálltam. BaekHyun minden lépésemet figyelte, és segített, ha úgy volt. Egész nap mindenki szorgosan készülődött az estére, csak én nem.

- Ez nem ér. LuHan egész nap csak ül. – nyafogott Tao.

- Ez nem igaz, ő is segített ezt-azt. – mondta Bacon.

- Kész a fa! – kiáltott fel Yifan.

- Na, ideje volt. – jelentette meg KyungSoo.

- Gyertek, mert akkor bedugom a világítást is. – kiáltotta el magát JongDae.

Két perc alatt mindenki a nappaliban volt.

- Itt van mindenki? – kérdezte JongDae.

- Igen. – mondtuk egyszerre.

- Oké megy!

A fények kigyúltak a fán, s ez tette különlegessé. SeHun mellém lépett, és átkarolta derekamat.

- Hány óra? – kérdezte Kris.

- Délután négy. – mondta lassan Soo.

- Már ennyi az idő? – kérdeztem.

- Igen, és szerintem hozzuk le az ajándékokat. – vetette fel az ötletet SeHun.

Mindenki azonnal felsietett, kivéve én. Én lassan mentem fel szobámba. Elvettem az éjjeliszekrényemen pihenő borítékot, majd belecsúsztattam a képet, és lezártam azt. Ha nem fogadja jól a hírt, ha már nem akar velem lenni… Én azt nem fogom túlélni. Visszasétáltam a nappaliba, és a fa alatti rész még üres volt. Oda sétáltam hozzá, majd a fatartó lábához állítottam a borítékot, és bementem a konyhába. Mikor leültem, az egyik székre akkor trappoltak le a többiek, és rakták le ajándékaikat.

- Lulu a te ajándékaidat nem láttam sehol. – jött be az ajtón JongIn.

- Pedig ott van. – mosolyogtam rá.

- Van? Nem vannak? – húzta fel szemöldökét.

- Csak ülj le kasza nova. – mondtam nevetve.

Szépen lassan mindenki leült azt asztalhoz. Sehun természetesen mellém, és kezdetét vette az ünnepi vacsora. Próbáltam nem feltűnően sokat enni. De ezt Tao észrevette, és meg is jegyezte, hogy így elfogok hízni. Én csak vágtam rá egy fintort, és kortyoltam egyet vizemből.

- Ajándékozzunk! – kiáltott fel Chen.

- JongDae még csak most végeztünk az evéssel. – dőlt hátra a székben Minseok.

- Nem baj. Menjünk! – állt fel.

Ezáltal mindenkit arra késztetve, hogy átsétáljunk a nappaliba, és leüljünk a kanapéra.

- Ki adja át először? – kérdezte ChanYeol.

- Kris. – mondtam.

- Miért én? – kérdezte.

- Csak ad át.

Kris kezdte a kört, majd Utána jött Tao, Chen, Suho, Lay.

- LuHan, most te. – szólított meg Yixing.

Akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe. BaekHyunra néztem segítségkérően. Vette az adást, majd mellém lépett.

- A fatartónál. – mondtam neki.

Odasétált, és elhozta nekem a borítékot.

- LuHan nagyon furcsa vagy. Minden rendben? – kérdeztr SeHun aggódva.

-  Boldog Karácsonyt. –adtam a kezébe a borítékot.

Ő csak értetlenül nézett, majd felállt és megcsókolt.

- Köszönöm. – mondta.

Nézegette kezében a fehér borítékot, majd kinyitotta. Könnyeim utat törtek maguknak, s végig szántották arcomat. Kihúzta belőle a fényképet, s csak néztem, nem szólt semmit. Balkezében fogta a képet, s én megfogtam azt.

- Mondj valamit… kérlek. – suttogtam.

- Szeretlek. – sírta el magát, s megölelt.

- Mi az? – kérdezte JongIn.

- Mond ki. A te szádból akarom hallani, mond ki. – tolt el egy kicsit magából.

- Terhes vagyok. – mondtam.

Ajkaimra hajolt, és gyengéd csókba vont.

- Most szívattok! – vette ki SeHun kezéből a képet Kris - Tényleg… – mondta síros hangon.

- Yifan te sírsz? – kérdeztem.

- N-nem. – mondta, majd elfordult – Gratulálok. – fordult vissza.

- Akkor én is átadnám az ajándékom. – mondja Sehun.

JongInhoz fordult, s elvett tőle valamit, majd visszafordult felém. Olyan gyorsan történt minden. Egyszer csak letérdelt elém, s megfogta bal kezemet.

- LuHan, mikor először megláttalak rögtön beléd szerettem. Nem voltál a toppon, de én úgy is szépnek tartottalak. Aztán hazahoztalak, és a falkán tagja lettél. A tudat, hogy az első közös gyermekünket-

- Gyermekeinket. – javítottam ki nevetve, s sírva.

- Gyermekeinket hordod a szíved alatt, felülmúlja minden eddigi elképzeléseimet LuHan, és halálosan beléd szerettem, s szeretném, ha örökre a társam lennél, a szerelmem. Hozzám jössz?

- Igen, igen. – mondtam sírva.

Sehun felhúzta ujjamra a gyűrűt, majd azonnal megcsókolt. Körülütünk, mindenki tapsolt, fütyült.

- Szeretlek – váltam el tőle.

- Én is. – mondta, s homlokunkat összeérintette.

- Folytassuk az ajándékozást. – mondtam, és ültem le vele a kanapéra.

SeHun ült le először, majd én oldalasan. Jobb karjával átölelte derekamat, s tenyerét hasamra tette. A másikkal is ugyan úgy tett.

- Ezt senki sem tudja felülmúlni. – mondta Yixing.

- Én tudtam. – emelte fel kezét BaekHyun.

- Én is. – követte Suho – Ezért mi ideillő ajándékot adunk.

Mind a ketten egyszerre adtak át két kis dobozt. Mind a kettőben babaruha volt, és értelem szerűen kettő volt belőlük. Mindegyik ruha kék volt.

- Köszönjük. – mondtam.

- És mikorra várható? – tette fel a nagy kérdést Tao.

- Három hónap múlva. – mondtam – De két hét múlva ismét megyek orvoshoz.

- Mindenképp megyek. – mondta SeHun.

- Ha az mondtad volna, hogy nem jössz, kiheréltelek volna. – mosolyogtam rá.

Ő erre csak nyelt egyet, majd homlokon csókolt.

- Én ezt még nem fogtam fel. Hogyan, mikor? – kérdezgetett JongIn.

- Hát múlthét szerdán történt a dolog, és ez a nagyokos itt mellettem nem védekezett. És a héten derült ki.

- Amikor megtudtad, mit reagáltál?

- Sírt. – mondta egyszerre Baek, és Joonma – Aztán pedig kétségbe esett, hogy Sehun mit fog ehhez szólni. És az egész hazavezető utat végigbőgte.

- Féltem a reakciódtól. – motyogtam.

- Uuuu, velem kell megvenned a kiságyat. – lett izgatott KyungSoo.

- Majd ha eljön, a kiságy ideje szólni fogok. – mosolyogtam rá.

Hirtelen hányinger fogott el, s szédülni kezdtem.

- Menjünk aludni. – húzkodtam meg SeHun felsőjét.

- Tehát még csak este tíz van. – kezdett el érvelni Tao.

- Fáradt vagyok. – mondtam.

- Akkor menjünk. – állt fel velem SeHun.

- Jó éjszakát. – mondtam.

- Nektek is. – válaszoltak.

Egész végig SeHun karjába kapaszkodtam, s ő szorosan ölelt derekamnál.

- Jól vagy?

- Igen, csak a mai nap fárasztó volt. – sóhajtottam.

Bementünk a szobámba, és én megálltam az ágy előtt. Hunnie hátulról átölelt, majd az ingem gombjaival kezdett babrálni. Vállaimról óvatosan csúsztatta le a fehér anyagot. Nadrágomat már én vettem le, s bújtam bele egy pólóba, ami természetesen SeHuné. Hátamra feküdve feküdtem be helyemre, és hunyta le pilláimat. Öt perc elteltével éreztem, hogy pólómat felhúzta, majd megsimogatta hasamat. Puszikat hintett rá, ami engem mosolygásra késztetett.

- Tudod, mikor a kezembe adtad az a borítékot, és kivettem belőle azt a fényképet, alig akartam elhinni, hogy ez a valóság. Hogy tényleg apa leszek.

- Pedig az leszel. – simítottam tincsei közé.

- Szeretlek. – hajolt fel, s hívott csókba.

- Én is szeretlek. – váltam el tőle – Aludjunk rendben?

- Rendben.

Gyorsan átöltözött, és mellém feküdt. Óvón, de mégis szorosan magához ölelt. Homlokomra hintet egy gyengéd puszit, majd tényleg az álmok világába repültem.