Other world 2 rész.

Sehun pov.

Korán reggel keltem fel, mert már nem voltam álmos, így lezuhanyozva és felöltözve a tévém elé huppantam és bekapcsoltam azt. A mai hülyeségek mentek benne, amik manapság egy embert sem érdekelnek, de azért adják a csatornán. Felcsesződve keltem fel a televíziómtól és indultam el a konyhába enni, de útközben rájöttem, hogy nem is vagyok éhes, így inkább az „edzőteremnek” nevezhető szobámba mentem és edzettem kicsit, hogy jobban nézek ki. Mára volt egy megbeszélésem, amit természetesen elfelejtettem, mert nem volt segítőm. Pont ezért megyek arra a megbeszélésre. A fürdőbe futva zuhanyoztam le még egyszer, mert megizzadtam a tornázástól, majd szőke hajamat beállítva léptem el a tükörtől és sétáltam szekrényem elé, ahonnét elővettem legdrágább és legelegánsabb öltönyöm.

 - Kész vagy? - lépett be Tao az ajtón, majd oda jött hozzám.

- Jó lesz így? - igazítottam meg magamat, majd Tao felé fordultam, hogy végig nézhessem rajtam. Mindig is számított a véleménye, hisz ő volt a legjobb barátom, aki még azt is tudta, hogy a fiúkhoz vonzódom és nem izgatta őt.

- Ahhoz, hogy összebarátkozz a segítőddel kicsit szigorú. - vonta meg a vállát.

- Azért nem leszek vele öri-bari. Ő lesz az a személy, aki mindent megcsinál nekem és nem lesz köztünk kapcsolat.  - néztem meg magam a tükörbe, majd elléptem onnét és Taora pillantottam, aki már nem volt sehol sem. A szememet megforgatva indultam el a megbeszélésre, amit már nagyon vártam és kíváncsi voltam, hogy kit kapok.

Az étterem elé érve végig néztem a környéken, ami kicsit zajosabb volt, mint gondoltam, de nem zavart. Belépve az ajtó megpillantottam Suhot, aki már integetett, hogy menjek utána. A pulthoz pillantva eléggé kitűnt a többiek közül egy szőke srác, aki éppen rám nézett, így próbáltam nem őt nézni. Bőre még messziről is látszott, hogy selymes és őzike szemei azonnal bevésődtek a gondolataimban. Kicsit megszeppent fiúnak tűnt, ami nem is baj. Suhot követve leültünk egy asztalhoz, majd rendeltünk piát egy fekete hajú fiútól. Suho felé fordulva vártam, hogy belekezdjen mondandójába.

-A fiú itt dolgozik és nagyon rendes srác nem kell tőle félni, hogy valamit nem csinál meg. - legyintett egyet felém, majd egyik kezét az asztalra tette és dobolni kezdett az ujjaival, ami kicsit idegesített, de nem szóltam rá. Folyton csak az járt az eszembe, hogy mit is fogok tőle kérni, majd de ezt még pontosan nem tudtam. Észrevettem, hogy az étteremben Kai is dolgozik, ami megrémített, hisz ő is démon, pontosabban a testőröm.  Az asztalunkhoz lépett a szőke fiú, akit akkor néztem meg mikor ide jöttem, de most alaposabban szemügyre tudtam venni. Az izgalomtól, majdnem azt hittem, hogy elesik, de elég jól tartotta magát. Ruhája szinte már feszült a testén, ami nagyon jó látványt nyújtott nekem. Arca úgy nézet ki, mintha egy babáé lett volna és csak csodálni tudtam.

- Ki ő? - kérdeztem meg halkan Suhotól.

-Ő lesz a maga segítője. - mosolyodott el. Rá pillantva megfogtam a poharam és lehúztam a tartalmát, majd kértem még egy kört. Megfordult a srác és a pult felé kezdett menni. Végig néztem rajta, de tekintetem a fenekén állapodott meg, amik oly annyira formásak voltak, hogy legszívesebben azonnal megfogtam volna.

- Tökéletes. - dőltem hátra a székbe, de tekintetemmel még mindig őt követtem, majd láttam, hogy egy lánnyal beszél. Nem tudom, hogy miért váltott ki belőlem ilyen érzéseket és azt sem tudom, hogy milyen nemhez vonzódik, csak azt hogy nekem ő kell.

- Akkor mikor szeretné átvenni? - fordult felém kíváncsi tekintettel.

- Most.

- Sajnálom ez nem ilyen könnyű, de még ma megkaphatja. - mosolyodott rám, majd másról kezdett el beszélni, ami engem már nem nagyon érdekelt, de végig hallgattam őt. Délután három óra volt, mire végre befejeztük a beszélgetést és felállva az asztaltól a kezembe nyomott egy cetlit, hova is mennyek átvenni őt. Kifelé menten épp az ajtóban állt. Elmenve mellette nem hagyhattam, hogy ne tegyem meg, ezért végig simítottam tökéletes fenekén, majd arcomra szinte ráfagyott a vigyor. Hazaérve beléptem a lakásomba, azonban nem számítottam, hogy lesz egy vendégem. Kai a kanapén ült és kezét a heverő támláján pihentette.

- Hogy jutottál be és mit keresel itt? - kérdeztem meg tőle közömbösen, majd levettem a zakóm.

- Csak meglátogatlak. - vonta meg a vállát, majd felkelt és hozzám sétált. - Féltsd őt. - kacsintott rám, majd engem kikerülve elhagyta a házat. Magam elé pislogva dermedtem le és agyaltam ki egy tervet, amit véghez is vittem. Megkerestem, hogy hol lakik , majd mikor láttam  Luhan elment vásárolni, belopóztam a házába és a hűtőre ragasztottam egy cetlit, hogy figyelmeztessem. Majd estefelé a hotelba mentem, ahol kikértem a szobát és vártam, hogy végre enyém legyen a fiú. Az idő pontosan meg volt adva, hogy mikor is veszem át őt azonban késtek. Leülve egy székre a lakosztály ajtajával szemben ültem és vártam, hogy mikor toppannak be. Pár percet kellet csak várnom és már nyílt is az ajtó. Gondoltam nem állok fel, mert így még jobban meggyőzöm őt, hogy ki is itt a főnök. Amint beléptem az ajtó Suho bemutatta őt és így megtudtam, hogy Luhan a neve. Kétségbe esett arcát valamiért öröm volt nézni, pedig nem szeretem, ha az emberek félnek tőlem. Luhan feljebb vitte a hangját, de csak azért mert mérges volt. Képtelen voltam felállni, mikor Suho kezet emelt rá és megütötte őt. Oda érve hozzájuk megfogtam Suho kezét és bólintottam neki, hogy elmehet.

- Innentől át veszem. - mosolyogtam rá, majd intettem neki.

- Rendben.

Luhan még mindig az arcát fogta, ahol megütötte őt Suho, ezért megfogva a karját elhúztam az arcától és helyettesítettem az én kezemmel. Tenyerembe belebújt, mint egy kiscica, de amint rájöttem, hogy mit is csinálok elkaptam a kezem és hátrébb léptem.

- Mostantól azt csinálod, amit én mondok. - emeltem fel egy kicsit a hangom, hogy határozottabb tűnjek és úgy látszott ez hatott is rá. Szemei félelmet árasztottak, aminek cseppet sem örültem, de nem tehetem semmit sem ellene. - Megértetted? - fogtam meg állát és arra késztettem őt, hogy a szemembe nézzen. Szemei csillogtak és ő is mélyen a szemembe nézett. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mit is fogok kérni tőle.