Help me..please 4. rész

~LuHan pow~


- Luhan te... - nagy levegőt vesz – Farkas vagy...
Hahotázásban török ki, és az ágyra borulok. Ennél nagyobb baromságot még nem hallottam. Biztos szívót, valamit, vagy ez a csajozos, vagy pasizos dumája. Arcomra rakom kezeimet, majd megdörzsölöm azt.
- Mit szívtál? –teszem fel a költői kérdést. – Vagy ez valami csajozos duma?
Próbálók felkelni az ágyról, de visszalök vállamnál fogva, majd fölém tornyosul.
- Ez nem vicc, Bambi, és nem is csajozos duma. – arca komoly.
Lelököm magamról és kiviharzok a szobából. Az se zavar, hogy csak egy száll alsó, és egy póló van rajtam. De mikor a lépcső tetejére érek, nem hiszek a szememnek. Két, ismétlem, KÉT FARKAS VAN A NAPPALIBAN, ÉS OTT VAN KYUNGSOO? ÉS SUHO! Egy kicsit megmozdulok, mire a padló reccsen egyet alattam. A nappaliban lévők felkapják fejüket a hangra, és az irányába fordulnak.
- Luhan – szólít meg Suho. –Figyelj...
Hangos koppanással kerülök a parkettával szorosabb kapcsolatba. Innentől képszakadás.
***
Puha ágyban ébredek, de nem egyedül. Sehun szuszog mellettem és óvón átöleli derekamat. Ötletem sincs, hogy hogy kerültem ide, de aztán eszembe jutott minden. A. Napaliba. Két. Farkas. Volt. A házon BELÜL. Nem csak ez jutott eszembe. Amíg fogvatartottak volt, hogy kutyákat uszítottak rám. Szemembe könnyek szöknek. Sehun fellé fordulok, majd szorosan hozzá bújok. Arcom már elégé nedves, így szinte biztos, hogy pólója olyan lett. Karja szorosabban szorít magához, majd alattam átdugja a másik kezét, és fekve ölel. Megcsókolja fejem búbját, mire felzokogok. Csak sírok, és sírok. Ülésbe tornáz minket, majd ölébe von, és még jobban szorít magához. Olyan erősen szorítom nyakát, mintha nem lenne holnap. Az ajtó halkan, mégis hangosan nyitódik ki, és KyungSoo néz be rajta.
- Mi történt? – kérdezi halkan.
- Esküszöm, megverem őket. Hogy lehetnek ilyen felelőtlenek, azok a barmok? Na és te?! – fakadt ki a barna. – Most hagy magunkra, és üzenem annak a két idiótának, hogy megverem őket!
Az alacsonyabb eleget tett kérésen, és kimegy. Mérges. Kicsit eltol magától, és kezei közé fogta könnytől ázott arcomat.
- Mi történt, édesem? – kérdezi lágyan.
- A-amikor eljöttem tőled –szipogok – le akartam menni a nappaliba, de –újra szipogok, és könnyeim ismét végig szántják arcomat. –de ott volt k-két f-farkas a nappaliban, Suhoval és K-KyungSooval. - szemeimet lecsukom, de még így is előjönnek gyengeségem jelei. –És í-így is b-bántottak. – újra Sehunhoz bújok, aki nyugtatásképp simogatja hátamat.
- Úgy érted, hogy...?
- Kutyákat is uszítottak rám. – hangom elmegy, és szinte csak suttogok.
- Most már biztonságban vagy. Nem hagyom, hogy bárki hozzád érjen,vagy bántson. – ölelése szorosabb lett, és visszadől velünk az ágyba.
10 percig megállás nélkül nyugtat, ölel, simogat, puszikat add. Már nem zokogok, és nem is annyira sírok, csak szipogok és elejtek pár könnycseppet.
- Most már, hiszel nekem? – kérdezi halkan.
- Igen. –suttogom vissza. – De akkor te is…?
- Igen én is. Mindenre meg fogunk tanítani. Mindegyikünknek van egy ereje. Nekem a szél az erőm. Krisnek a repülés, Yeolnak a tűz, Baeknek a fény, Laynek a gyógyítás, Chennek a villámlás, Suhonak a víz, Xiunak a jég, Taonak az idő, Soonak a föld, Kainak a teleportálás. Nekik ez a képességük, de neked még nem tudni mi az.
- Akik a nappaliban voltak? – kérdezem félénken.
- Az Chen volt meg Tao, és esküszöm, megverem őket! – simít végig arcomon.
Most én leszek az, aki kezdeményez! Oda hajolok hozzá, és szánkat összeérintem. Kicsit meglepődik, de amint észbe kap, viszonozza. Nem sietjük el a dolgot. A csókunk érzelmekkel teli. Egyszerűen tökéletes. Alig ismerem, de már sokkal több érzelmet kihozott belőlem, mint bárki más. Én teljesen bele szerettem. Menthetetlenül. Még cuppogtunk egy kicsit, mire sikerül abba hagynunk.
- Adok egy nadrágot, és lemegyünk rendben? – meg se várva válaszom, megy a szekrényéhez és elővesz egy fekete melegítő alsót.
Ügyetlenül, de felhúzom az anyagot. Sehun összekulcsolja kezeinket és kimegyünk a szobából. Gondolhatom, hogy nézek ki. Piros, duzzadt szemek, megviselt arc. Remek. A nappaliból beszélgetés lehet hallani. Először Sehunt láthatták meg a lépcső tetején, majd rögtön utána engem.
- Nézd a kezüket Suho – mondja halkan Baek, de hibába, ha meg hallom - Olyan aranyosak.
Sehun leül Tao mellé. Én melléülök, és felhúzom lábaimat. Kezeink még mindig össze vannak kulcsolva. Félve pillantok körül a társaságon. Most mi lesz?
- Elmondtad neki? – kérdezi valaki.
- El. És ők? – kérdezi Sehun, Taora és Chenre utalva.
- Már mondtam nekik.
- Luhan sajnáljuk, hogy rád hoztuk a frászt. –kér bocsánatot Tao
- Meg kell még szokni a helyezetett. – jelenti ki Kris.
Miközben ők jól elbeszélgetnek addig Baekhyun folyamatosan minket néz, és mosolyog.
- Sehun elkérem tőled a kis Bambid – ezzel a mondattal szakit el tőle és visz a konyhába.
- Héé - szól utána.
Mintsem törődve ezzel a fiú, ültet le az egyik bárszékbe. Ő is ugyan is tesz, majd szembe fordul velem.
- Tetszik neked Sehun? – kérdezi végül.
Egyenesen belé szerettem. Érzem, amint az arcom lángvörös lesz.
- Tudtam! – kiállt fel hangosan. Kicsit túl hangosan, mivel a nappaliban lévők felkapják fejüket.
- Mit tudtál? – kérdezi ChanYeol.
Baek csak leinti a colost. Még beszélgetünk, egy kicsit majd visszamegyünk. Sehun kapva az alkalmon húzz vissza maga mellé, és kulcsolja újra össze ujjainkat.
- Tényleg aranyosak – mondja Suho.
Erre a kijelentésére elpirulok, majd Hunnie vállába rejtem arcomat.
- Most nézd, mit tettél? – kérdezi játékosan Kai.
Mindenki nevetni kezd. Olyan jó a hangulat.
- Ugye nem félsz tőlünk? – kérdezi végül Kris.
- Ha nem adsz rá okot, hogy féljek, akkor nem. – mosolygok rá.
- Mosolyog! – kiált fel Xiu.
- Tényleg! És ismét vörös az arca. – Na kösz Baek.
A nap további részében beszélgetünk, és nevetgélünk. Idő közben a vacsora ideje is eljött, amit szintén jó hangulatban töltünk el. Amint ki nézek az ablakon, meglátom a holdat. Az ég szinte fekete volt. A hold meg gyönyörű fehér. Testem hirtelen remegni kezdet.
- Lulu esetleg fázol, hogy ennyire remegsz? – kérdezi Yoda.
- Nehm – testem egyre jobban rázkódik.
Kezeimet szőr lepi el, és mire észbe kapok, a földön fetrengek állatbőrben. Hasamon fekszek, még felállni sincs kedvem. Próbálok nyugodt maradni. Sehun leguggol hozzám és megborzolja fejem. Elmegy a nappaliba, és egy pokróccal tér vissza.
- Ti forduljatok el! – mutat a társaságra, és engedelmeskednek nekik. – Változz vissza, Bambi. Gondolj arra, hogy újra ember vagy.
Kérésének eleget teszek, és emberi mivoltomra gondolok. Mikor kinyitom, szememet újra én vagyok, csak ruha nélkül. Sehun gondosan körbe takar a pokróccal, majd ölbe kap és visszavisz a szobába.
- Gyakorolnunk kell, hogyha visszaváltozol, ugyan úgy legyen rajtad ruha.
- Ez lehetséges?
- Persze. Na de adok ismét alsó, és pólót.
Amint újra ruhában vagyok, bebújok a takaró alá, és várok rá. Ő erre elmosolyodik és befekszik mellém az ágyba. Belebújok mellkasába, ő átöleli a derekamat. Azonban eltolja egy kicsit fejemet, majd hosszas nyelves csókba von.
- Jó éjt – leheli ajkaimra.
- Neked is.
Most már teljeséggel hozzá simulok és lecsukom pilláimat. Olyan jó. Olyan meleg. Olyan kényelmes. De ez sem tart sokáig. Egy igen ideges Suho tépi fel az ajtót.
- Baj van. Egy másik falka megtámadót minket. – arca eltorzul.
- MI??? - S üvegek, asztalok törése nem hagyja, hogy Sehun befejezze.
- Maradj itt, zárd be az ajtót, csak nekem nyisd ki!!! - forró csókot lehel ajkamra. – Mindjárt jövök. - ezzel itt kart hagyni, de nem hagyom neki.
- Szeretlek. – mondom ki. Lehet, soha többé nem látom.
Visszajön hozzám és kezei közé veszi arcomat.
- Ha most tudnád mennyire boldoggá tettél. – homlokunkat összeérinti.
Ismét csókban forrunk össze, de ez sem tart sokáig. Mielőtt kilépne az ajtón, megszólal:
- Én is szeretlek, Bambim. – ezzel már be is csukja az ajtót.
Ahogy megígértem bezárom az ajtót, és a legtávolabbik sarokba húzódok, összekuporodva. Ordítozások, s verekedés hangjai szöknek az emeletre. Az ajtót hirtelen betörik, és két ismeretlen fazon állít be. Nee…
- Ni csak, ni csak. Kit találtunk. – jön közelebb az egyik. Hozzám akar érni, de elütöm kezét.
- Milyen harcias valaki. ezt szeretem. – lábaimnál fogva kihúz a sarokból, és elkezdi lefelé tolni nadrágom. NEM!
Farkassá változom és neki rontok. A barátja szeme láttára tépem cafatokra. Szemeim feketébe változnak át, bundám is fekete, kivéve a lábaim és a farkam egy része, mert az fehér. Teljesen átveszi felettem az irányítás a düh. Bosszút akarok! A másiknak is neki rontok, őt sem kímélem. A lépcső felé kezd futni utolsó mentsvárként, de én ismét neki iramodok, áttörjük a korlátott és egyenesen a nappaliban lévő üvegasztalra érkezünk. Azonnal tépni kezdem. A darabkái csak úgy repkednek a helyiségben. Amint végezek, rémült szempárúakkal találom szembe magamat. Az ellenség beijed. Elkezdek vicsorogni és morogni.
- Te átkozott – jön felém egy bőrdzsekis.
Elrugaszkodok a talajról és rávetem magam. Ugyan úgy jár, mint az a másik kettő. Észreveszek egy csoportot, amiben 5-6 lehetnek. Nekik is neki megyek. Mind holtan végzi. Nem csak Sehunnék figyelnek hitetlenkedve, de támadóink is.
- Húzzunk innen, ez egy szörnyeteg. – és ezzel a mondattal mindenki kifut a házból, vagyis próbál.
Én még elkapok egy-kettőt. A konyhát, és a nappalit vér, és cafatok borították. Nem vagyok normális. Még mindig dühös vagyok.
- Luhan – szólít meg Sehun lágyan – Semmi baj, elmentek. – próbál közeledni felém, de Tao visszarántja.
- Ne menj hozzá közzel! Néz körül Sehun! Mi van, ha neked esik, és megöl?
- Ő nem tenne ilyet.
- NÉZD MÁR MEG, HOGY MILYEN VÉRFÜRDÖTT CSINÁLT EMBER! – akad ki teljesen a panda.
Miközben ők veszekednek addig Baekhyun hozzám lopódzik, és elkezdi vakarni a hasamat. Nyüszítve terülök el a padlón.
- Te hülye vagy! Hogy bántana MINKET? Minket nem bánt. Nézd, hogy eldobja magát nekem. – érvel Baek.
De Taonnak ez nem tetszik. Jobb ötlet híján nekem ront. Kirepülünk a házból egyenesen a pázsitra. Ő is átváltozik, így elkezdünk harcolni.
- TAO ÁLLJ LE! – kiált rá Kris.
Nem fog leállni.
- Azonnal hagyd abba! – Sehun is beszáll az üvöltözésbe. Mit sem törődve a kiabálókkal tépjük egymást. Próbál dominálni, de hiába. Én már teljesen elvesztettem az irányítást. Nyakánál fogva dobom neki egy fának. Amint a háta érintkezik, a kemény felülettel visszaváltozik, és úgy hull a földre, mint egy rongy. Annyira mérges lettem, hogy testemet már lángok borítják. Le akarok állni, de nem tudok. Sehunra gondolok, és az ölelő karjaira. Dühöm kezd csillapodni. Testem már nem lángol, és kezdek vissza változni emberé. Sehunt akarom. A csapat fele Taohoz siet, a másik fele pedig hozzám. Már teljes emberi alakban fekszek a füvön. Legalább nadrág van rajtam.
- Luhan – hallom Sehun hangját.
A szemeim még fekete fehérben csillognak, érzem.
Nagy nehezen felülök, és körbe pillantok. Lay a házat „gyógyítja”, Tao egy fánál szenved. Szörnyeteg vagyok. Két kart érzek meg magam körül, és azt a jellegzetes illatot. Sehun. Automatikusan fonom körül nyakát, és húzom közelebb magamhoz. Körülöttem van Baek a Manó srác, SuHo, és Kyungsoo. Akik meleg mosollyal néznek minket.
- Kész a ház. – jelenik meg Yixing
- Én… – próbálok valamit mondani, de nem megy.
- Figyelj Luhan, ne kérj bocsánatot. Semmiért. Te csak Minket védtél, és ami Taos dolgot illeti, most már tudja ki a dominánsabb. – simogatja meg hátamat a vezér.
- Nagyon állat voltál, a szószórós értelemben. – ChanYeol is megvereget.
- Menjünk vissza és aludjunk. Most már ránk fér igazán. – és már Bacon befelé is tart.
Sehun karjaiba vessz és bevisz a házba, majd a szobába. Óvatosan fektet le az ágyra. Leveszi nadrágom, és pólóm, majd ad rám egy másikat. Persze a nacit nem ad vissza rám. Nyakánál fogva húzom le magamhoz egy csókra. Nyelve azonnal utat tör számba, és keresi meg nyelvemet, majd vad táncba hívja.
- Mond csak – válik el tőlem. – Amit mondtál mielőtt kimentem az ajtón... azt komolyan mondtad. – szemeiben remény csillog.
- Komolyan – suttogom.
- Mond ki – leheli ajkamra.
- Mond ki előbb te.
- Szeretlek.
- Menthetetlenül beléd szerettem.
Mondom, végére csókban forrunk össze. Tökéletes volt.
Amint befejezzük csókcsatánkat, betakar minket és közelebb húz magához.
- Most már tényleg jó éjt – puszilja meg fejemet.
- Jó éjt. – fúrom fejemet mellkasába.

A mai nap megtapasztaltam milyen az, ha valamelyik szeretemett, vagy a hatalmas családomat megtámadják. Most már tudom, milyen valakit, ha megvédek. Család. Most már Ők a családom.