- Ez nekem nem megy! – fordulok MinSeok felé.
- Még egyszer!
Frusztrálva fújom ki a levegőt, és kezdek neki újból. Teljesen kiürítem fejemet, csak a kőre koncentrálok. Bevetem kezemet is hátha könnyebb. Hosszas küszködéssel sikerül
- Alakul ez LuHan – telepedik mellém Baozi.
- Neked is ilyen nehéz volt? – fordulok felé
- Nem, nekem egy kicsit könnyebb volt. – mosolyog rám. – De mi itt vagyunk neked, segítünk. Menjünk vissza.
10 percen belül már a kanapén fekszem.
- Ennyire elfáradtál? – simogatja meg hátamat Baek.
- Hát…
- Mond csak LuHan, hogy fogsz így aludni, hogy nincs itt Sehun? – kérdezi Yeol.
- Hát… öö… – könyökölök fel egy kicsit. - Majd valahogy.
Nélküle már nem nagyon tudok aludni, már elégé megszoktam, hogy átölel hosszú karjaival, közelebb von magához… Oké LuHan állj le! A végén még felizgulok… Vörös fejemet belefúrom az egyik párnába, és kiengedek egy sóhajt. Eme tettemen jót kacagnak a körülöttem lévők. A nap további része eseménytelenül zajlik, majd eljön az este. Felmegyek a szobámba azzal a szándékkal, hogy fürdök. Becsukom magam mögött az ajtót, és elindulok az ágy felé. Útközben leveszem pólómat. Hirtelen hideg ujjak érnek derekamhoz. Meg akarok fordulni, de betapasztja valaki a számat, és hátra feszíti kezeimet.
- Azt hitted nem talállak meg. – suttogja fülembe.
Nem akarom, nem akarok vissza menni. Tűnj el…
Sehunt akarom…
Szemeimben könnyek bujkálnak.
- Most szépen visszamegyünk. – jelenti ki.
Nem akarok.
Elkezdek ellenkezni. Ugrálok, rúgok, próbálom kiszabadítani kezeimet. Még egy vázát is leverünk, és egy tükröt betörünk. Nem megyek vissza. NEM.
-LuHan minden rendben? – kopog be Suho.
- Mmhmhmh - próbálok kiszabadulni. Ismét leverünk valamit, ami hangos csörömpöléssel tör össze a földön.
- LuHan? – nyit be lassan.
Ő előhúz egy fegyvert, és elsüti. Elkezd velem hátrálni az ablakhoz.
- LUHAN! – üvölti Suho.
Ki ugrik velem az ablakon, és befut az erdőbe.
- LUHAN! – hallom újra kiáltását Suhonak.
- Mit csináltál te kurva, míg távol voltam, he? – kérdezi idegesen.
Könnyek szántják végig az arcomat.
- Itt jó lesz. – dob le a földre, és nyúl a nadrágjához.
Ugye nem?
- Mond csak, valamelyik kis szaros megdugót már? - simít végig hasamon.
Áttér mellbimbómra, majd lekezdi kicsatolni övemet.
- H-hagy békén! – rúgom el kezeit.
Próbálok felállni, de lábamnál fogva visszahúz.
- Te kurva!!! – kezd el ütni. – Remélem még jó tág vagy. – húzza le bokszeremmel együtt nadrágomat, és előkészítés nélkül belém hatol.
Felsikítok a fájdalomtól. Próbálom ellökni magamtól. Lefogja kezeimet, majd gyors tempót diktál.
- NEE! – kiáltom, és hasba rúgom.
Felkiált, majd összegörnyed. Elmászok tőle. Egy fájdalmas nyögéssel húzom ki magamból péniszét. Felhúzom nadrágomat, majd futásnak eredek. Sehunt akarom… Csak Őt senki mást. Meg-megbotlok pár gyökérben. Azt se tudom, hogy melyik részén vagyok az erdőnek. Meleg dolgot érzek alfelemnél, ami lassan csordogál végig combomon. Könnyeim még jobban potyogni kezdenek.
- LUHAN! – kiáltja valaki.
- LUHAN! –ez már másik hang.
A hang irányába kezdek futni.
- Jön valaki, maradjatok résen.
Bokrokon keresztül vágtatok át, mire egy emberekkel teli részhez érek.
- LuHan! – kiállt fel Tao.
A legközelebbi ember nyakába vettem magamat, aki nem más, mint KyungSoo. Amint körbe ölelem nyakát hangosan, ámbár mégis halkan felsírok. Testem csak úgy remeg.
- S-sehun, Sehunt akarom – sírok bele nyakába.
Soo szorosan ölel, szegényt majd meg fojtom.
- Sehunt akarom – suttogom.
Valaki hátamra teríti kabátját, majd ölbe kap. ChanYeol az. Kabátja meleg. Fejemet mellkasára hajtom. Senki nem szól semmit. Amint haza érünk, felvisz a szobámba. Amint talpra állok Lay vessz kezei alá, és kiküldi a többieket. Görcsösen szorítom magamra a kabátot. Xing óvatosan hozzáér kezeimhez. Megremegek, de kellemes érzés árad szét a testemben, és engedek a szorításon. Leveszi rólam az anyagot, majd leültet az ágyra. Kezét combomra simítja.
- Bántott igaz? – néz bele szemeimbe.
- Lent – ejtem ki fájdalmasan a szavakat.
- Lent – mondja halkan magának. – Leveszem a nadrágod, rendben?
Bólintok. Óvatosan nyúl fel nadrágom korcához és húzza le azt. Figyelmes. Remegve fújom ki a levegőt.
- Engedek fürdővizet. – és már mellettem sincs.
5 perc elteltével újra látom.
- Már bele ülhetsz, gyere. – fogja meg kezemet.
Bevezet a helyiségbe, és beleültet a meleg vízbe.
- LuHan – mondja halkan. - Le kellene venned a bokszered. Vízben is meg tudlak gyógyítani.
Beharapót ajkakkal húzom le magamról az anyagot és hajítom ki. Felhúzom térdeimet, és ráhelyezem fejemet. Lay belehelyezi kezeit a vízbe, ami elkezd zölden fényleni. Testemet ismét átjárja a kellemes érzés, alfelemből eltűnik a fájdalom, ahogy a testemről a zúzódások. 10 perccel később már az ágyamba vagyok. Szorosan magam köré tekerem a takarót, és lehunyom szemeimet. Yixing nem hagy magamra. Amíg el nem alszom ott van mellettem.
***
Halk ajtónyitódásra kelek fel.
- Mi történt? Hogy van? Bántották? – támadja le Yixingt.
- Elrabolták – válaszol halkan.
- Tessék? – kérdezi kicsit hangosabban. - Bántották?
Kinyitom szemeimet, és meglátom Sehunt. Szemeim ismét könnyekkel telnek meg.
- SeHun – mondom, és közben mászok ki az ágyból.
Amint meghalja nevét, oda siet hozzám. Felállok az ágyon. Nyaka köré fonom karjaimat, és dereka köré lábaimat.
- Bambi - zár karjaiba - Istenem – suttogja, majd szorosabban ölel.
Lay nem szól semmit, halkan kimegy.
- SeHun – fúrom bele fejemet nyakába.
- Itt vagyok, most már nincs semmi baj. – simogatja fejemet.
Nem tudom, hogy, de újra ágyban vagyok. Vagyis vagyunk. Szorosan bújok mellkasához.
- SeHun – szólítom meg.
- Hm?
- Mennyit tudsz?
- Amennyit Soo mondott. – simít végig hátamon.
- Itt volt. Elvitt az erdőbe, és megerőszakolt. El tudtam menekülni, és, amint Suhoékra találtam, csak téged akartalak. – könnyek folynak ismét végig arcomon.
- Megölöm. Megölök mindenkit, aki csak hozzád mer érni, vagy csak bántani mert.
- Ne menj el többet. Kérlek.
- Megígérem.
- Szeretlek – nézek fel rá.
- Én is szeretlek – érinti össze ajkainkat.
Amint elváll számtól, az álmok világába repülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése