BigFlo

Sziasztok!^^ Ismét egy One shottal jelentkezünk :) Ez az első yaoim, úgyhogy nagyon fontosak lennének a vélemények ~.^ 

Páros: Z-UK x YuSeong (BigFlo)

Figyelmeztetés: Yaoi

Műfaj: humor (?)

Dühösen figyeltem HyunTaet és YuSeongot, ahogy megölelik egymást, majd az idősebb sok szerencsét kíván a fiatalabbnak. Mit kell ehhez szerencse? Csak ideül, én meg ráborítom... Természetesen szép lassan, hátha rájön, mennyire nem tetszik a vokalistával való jó viszonya.

-      - Na gyere már, nem érek rá egész nap! – szóltam rá idegesen.

-      - Mi a bajod hyung? – óóóóóóó, hogy mi a bajom? Az, hogy nincs egy tégla is a vödörben, ami jól fejbe vágna!

-      - Csak csináljuk! – türelmetlenkedtem.

 Végre leült a párkányra, én a kezembe vettem a kukányi jeges vizet… igen, a kukát használjuk, mert nem találtunk mást! Természetesen az én ötletem volt, ki más lehetne még ennyire kreatív?

 Szóval kezembe fogtam a kukánkat, és elkezdtem a maknaera önteni tartalmát. Elég vastag sugárban, de úgy, hogy még sokára fogyjon el.

 Látszott HighTop-on, hogy kellemesebb érzésre számított. Talán, ha gyorsabban borítanám a nyakába a vizet, nem esne neki olyan rosszul. Bocs haver, de nekem is rosszul esett, mikor flörtöltél az én drága YuSeongie-mmal. De kitartás, már a felén túl vagy!

 A folyadék elfogyott, a kamera kikapcsolt, én meg gondoltam egyet, és az ázott fiú fejére ejtettem a szemetest. Kár, hogy ezt már nem vették fel, pedig piszkosul vicces és jó érzés volt.

 Az ajtóban YuSeong csúnyán nézett rám, majd kissé beleboxolt vállamba. Ezek után HighTophoz sietett, és egy törölközővel kezdte szárazra törölni a fiút. Persze csak az után, hogy leszedte róla az ajándékomat.

 Gonosz lettem volna? Nem, biztosan nem! Ezt megérdemelte a maknae, és még jól is esett megtenni. De azért remélem megfázik! Eközben besétáltam szobámba, és ott folytattam tovább az agyalást.

 Nem igaz, hogy nem veszi észre! Pedig mennyi apróságot és szívességet tettem neki! Például aaaaa… vagy az amikor… aish, nem jutnak eszembe ilyen dolgok. De attól még, hogy most nem jut eszembe semmi, igenis sok dolgot tettem érte!

 Mondjuk, amikor őt kellet leönteni… Az az ürge, akivel együtt végeztem ezt a megtisztelő feladatot, először őt is megpróbálta lassan önteni, de én megmentettem őt! Vagy ott az első rajongói levele! Azt is tőlem kapta. És mindig megvédem a házi kedvenceit a maknaenktól.

 Meg persze, az az eset, amikor megettem helyette néhány csokis muffint, amit a fanoktól kaptunk. Én csak azért tettem ezt, nehogy megmérgezzék, vagy elhízzon. Vagy ha esetleg rossz íze lenne, ne neki kelljen ennie! Természetesen, ő ezt úgy értelmezte, hogy el akarom enni előle a sütit – ami mellesleg nagyon finom volt, nem is értem, hogy miért nem falta be… ja, rájöttem! Azért, mert én megelőztem. De hát csak jót akartam!

 Ha a kis nyomi a következő próbálkozásomra sem reagál semmit, esküszöm, hogy…! Rögtön kitalálok valami menő fenyegetést! Ki is találtam! Esküszöm, hogy átadom a hörcsögeit HighTopnak! Na jó, még én se lennék ilyen kegyetlen!

 Ekkor a leader lépett be. Gondterhelten rám nézett, majd lecsüccsent mellém.

-      - Na mondd csak el szépen a leader bácsinak, hogy mi nyomja a lelkecskédet! – gügyögött hozzám, ennek tetejébe még az arcomat is megcsipkedte.

-      - Hyung… ha tényleg érdekel, azt normálisan is elmondhattad volna!

-      - Na, ne legyél mérges a legjobb és a kedvenc hyungodra! Akit a legeslegjobban szeretsz! – kacsintott rám.

-      - Az Ron hyung. A legjobban meg YuSeongie-t szeretem… talán túlságosan is szeretem.

-      - Szóval itt a probléma? És mi az, hogy nem én vagyok a kedvenc hyungod? Tudod mit? Akkor inkább kérj segítséget ByungHwatól! – durcizott be.

-      - Hyung, ha segíteni akarsz, akkor segíts, ha nem, akkor ne!

-      - Na szóval, ülj a bácsi ölébe, és mondd el szépen, hogy mi a baj! – paskolta meg a combját.

-      - A’szem ezt kihagyom! – ráztam meg fejem elutasítóan. – Az a baj… az a baj, hogy HyunTae és YuSeong ennyire jóban vannak! A Szöszinek velem kéne foglalkoznia a mankae helyett!

-      - Pontosan mit is érzel a mi YuSeongie-nek iránt?

-      - Szeretem őt, hyung…

-      - Tudtam! Ron jön nekem egy ezressel!

-      - Ti fogadtatok?! – komolyan, ez az alak hihetetlen!

-      - Öhm… talán? – vakarta meg tarkóját zavartan. – Ron, jössz nekem egy ezressel! Én nyertem! – komolyan, hogy lehet ő a leader?

Az ajtóban visszafordult, és rám kacsintott.

-      - JiWook, menj, sétálj egyet, és szellőztesd ki a fejedet. – tanácsolta. Ez után üvöltve a nappaliba rohant. – ByungHwaaaaaa!

 Az utcán szerencsére nem ismertek fel. Vagy lehet, hogy de. Nem tudom, nem foglalkoztam vele. Egyébként a próbaterembe jöttem, de egész úton csak YuSeongon kattogott a fejem. Miért ilyen eszméletlenül aranyos?

 Miért szeretem ennyire? És ő miért nem szeret viszont? Ez olyan lelombozó! Azt hiszem, erre táncolok egyet, hátha megnyugtat.

 A magnóhoz léptem és elindítottam rajta egy számot. Csak úgy random táncikáltam, mígnem a zene véget ért. Úgy éreztem, tisztában vagyok az érzéseimmel, és elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy bevalljam neki az érzéseimet. Meg kell, hogy tegyem!

 YuSeong halkan szuszogott mellettem, míg én a fal felé fordulva néztem ki a fejemből. Lassan egy hete próbáltam elmondani neki, hogy mit érzek, de egyszerűen nem ment. Vagy nem voltunk kettesben, vagy pedig a hörcsögökről áradozott. Komolyan kezdem megérteni HyunTae érzéseit.

 Szobatársam viszont egyre több olyan dolgot tett, ami nekem nem nagyon tetszett. Vagyis pont az volt a baj… hogy nagyon tetszett. Egyik este kitalálta, hogy fél a viharoktól, ezért toljuk össze az ágyunkat. Utána pedig valahogy nem akaródzott visszarendezni szobánkat az eredeti formájába.

 Aztán ott van a fanservice. YuSeong hál’ istennek visszaszokott hozzám, és mostanában velem szokott „buzulni”. Leszokott HyunTaeről. Ami engem kifejezetten boldoggá tesz.

 Reggel tényleg bevallok neki mindent…

 Fáj. Az. Arcom. Valaki fejbe csapott! Ingerülten nyitottam ki pilláimat, hogy egy aranyosan alvó YuSeonggal találkozzam. Egyik tenyere a képemben pihent, másik keze pedig derekamon.

 Ekkor karja ismét mozdult, és még egyszer arcon vert. De ez még nem volt neki elég! Egyik ujjával elkezdte ajkaimat birizgálni, majd hamarosan belenyúlt. Megkocogtatta vele fogsoromat, majd egy nagy ásítás alatt kivándorolt számból.

 Aranyosan hozzám dörgölőzött, és kinyitotta szemeit. Felmosolygott rám, én pedig megborzoltam hajkoronáját.

-      - YuSeongie… miért vagy ilyen aranyos? – suttogtam halkan. Úgy, hogy ne hallja meg.

-      - Mondtál valamit?

-      - Semmit. – ráztam meg mosolyogva fejemet.

-      - Akkor jó. Alszok még egy kicsit!

-      - Várj! Előtte beszélhetnénk?

-      - Miről szeretnél? – nyalta meg kissé kiszáradt párnáit. Miért teszed ezt velem?

-      - YuSeong… Valami fontosat akarok neked mondani.

-      - Akkor várd meg, amíg kicsit felébredek!

 A fiú hamarosan visszatért. Eddig a mosdóban tartózkodott. De ahogy kinézett… azt hittem, hogy elfolyok, ott helyben. Egy kockás pizsama nadrág meg egy hörcsögös mamusz volt rajta.

 Szőke tincsei vizesen tapadtak aranyos pofijához. Felsőtestét nem fedte semmi. Ő egy igazi „puding” fiú. De a kigyúrtság nem is állna jól neki… emiatt, azonban néha panaszkodni szokott nekem, mikor látja a többieket feszíteni. Nagyon féltékeny JungKyun hyungra.

-      - Miről szeretnél beszélni? – huppant le mellém.

-      - Arról van szó, hogy… szeretlektégedYuSeong! – nyögtem ki nagy nehezen.

-      - Még egyszer létszíves, érthetően! – szólt rám higgadtan.

-      - YuSeongie… én szeretlek téged!

-      - Én is szeretlek téged JiWook! – mondta, majd átölelt. Szívem hatalmasat dobbant. Ilyen nincs! Nem létezik! – Te vagy az elképzelhető legjobb szobatárs, és nagyon jó barátom is vagy.

-      - YuSeong! Én tényleg szeretlek téged…

-      - Mármint, úgy, mint a párok egymást? – nézett rám rémülten. Én csak csalódottan bólogattam. – Ne haragudj JiWookie… de én nem vagyok meleg! Ha ez lennék, járnék veled, mert te olyan izé… khhmm… meg minden vagy.

Csak sóhajtottam egyet, majd letörten elhagytam a szobát.

 A nagy beszélgetés óta YuSeong kerülni kezdett. Széttolta az ágyainkat, fanservice ügyében visszapártolt HyunTae-hez, és ha kettesben maradtunk, nevetséges ügyekre hivatkozva távozott a társaságomból. Egyszer például azt mondta, wc-re megy, másszor szomjas volt.

 Beléptem szobámba, ahol meglepetés fogadott. Két összetolt ágy, és rajta egy terpeszkedő YuSeongie.

-      - Hogyhogy visszatoltad az ágyat? – kérdeztem érdeklődve, miközben becsuktam magam mögött az ajtót.

-      - Hát tudod gondolkodtam, és, arra jutottam, hogy, talán… izé… khmm… megpróbálhatnánk együtt. – nyögte ki nagy nehezen.

-      - Komolyan mondod? – repdesett a szívem.

-      - Igen. – bólintott komolyan.

-      - Köszönöm, YuSeongie! – lebegtem oda hozzá, majd egy cuppanós puszit adva arcára, jó erősen magamhoz szorítottam.

-      - Persze csak akkor, ha nem fojtasz most meg. – tolt el finoman magától. – De ne ess tévedésbe Z-UK. Én érzek irántad valamit, de nem tudom pontosan, hogy mit. Úgy gondoltam, adok neked egy esélyt, de igyekezned kell, hogy tényleg beléd szeressek.

-      - Akkor ez egy ilyen „próbaidős” kapcsolat?

-      - Mondhatjuk annak is.

-      - De akkor mi most együtt vagyunk! – ugrottam egy hatalmasat, amit párom nem igazán díjazott. Mennyit ízlelgettem már ezt a szót, hogy „párom”!

-      - Látom a lényeget felfogtad! – nevetett aranyosan szerelmem.

-      - Tudtam! – hangzott az ajtó mögül a kiáltás.

 Felálltam, és kinyitottam a nyílászárót. A szobába szó szerint beesett a leaderünk, mögötte pedig a tarkóját vakargató ByungHwa, és a fütyörésző HighTop álltak.

-      - Háhá, Ron jössz nekem még egy ezressel! – mutogatott és nevetett a földön fetrengő JungKyun.

-      - Te hyung… - kezdte a maknae.

-      - Szólj! – válaszolt továbbra is a szőnyegbe dörgölve buksiját.

-      - Biztos, hogy téged választottak leadernek?

-      - Most elkaplak! – ugrott fel JungKyun villámsebességgel, és üldözőbe vette a menekülő HyunTae-t.

-      - Te JiWook, tényleg én vagyok a kedvenc hyungod? – nézett rám csillogó szemekkel ByungHwa.

-      - Ahham.

-      - JungKyun! Megnyertem a fogadást, perkálhatsz két ezret! – szállt be ő is a kergetőzők közé. Így HyunTae futott a dühös leader elől, JunKyun a pénzbehajtó Ron elől… Ronnak meg csak úgy jól esett egy kis testmozgás. Gondolom én.

 YuSeong elröhögcsélt a három balfácánon, én pedig visszaültem fekvőhelyünkre. Nyomtam még egy puszit az énekes arcára.

 YuSeongiem, ígérem neked, hogy keményen fogok próbálkozni, hogy megszeress engem!